Rendkívül bonyolult és ellentmondásos helyzet állt elő azután, hogy az izraeli hadsereg, az IDF csapatai szárazföldön is támadást intéztek a Hezbollah terrorszervezet ellen Libanonban. A terület egy részének, ugyanis egy ENSZ által felügyelt demilitarizált övezetnek kellene lennie Izrael és Libanon között. Azonban a területen fegyveres terroristák vannak, az IDF ezeket támadja és a békefenntartók nem tudják fenntartani a békét. Ráadásul

azt hiába is várnánk az ENSZ kéksisakosaitól, hogy szétválassza a feleket, mert nem ez a feladatuk.

De mit csinálnak akkor az ENSZ békefenntartói Libanon déli részén? A United Nations Interim Force in Lebanont (UNIFIL) 1978-ban – az első libanoni invázió után – hozta létre az ENSZ Biztonsági Tanácsa. Eredeti feladata az izraeli csapatok kivonulásának ellenőrzése volt Dél-Libanonból, valamint segíteni a bejrúti kormányt abban, hogy visszanyerje a terület feletti ellenőrzést.

Utóbbi azonban nem sikerült, a területen akkor a Jasszer Arafat vezette Palesztinai Felszabadítási Szervezet (PFSZ) volt az a terrorszervezet, amely Izraelt támadta és csak idő kérdése volt, hogy ezt Tel-Aviv megunja. Ez 1982-ben jött el, ekkor ismét támadást intézett az IDF a szervezet állásai ellen és sikerült is Tuniszba űznie Arafatékat. Akkor egy biztonsági övezetet hoztak létre az országban, amely egészen a 2000-ben történt kivonulásig megmaradt. Mivel azóta a PFSZ elvesztette az erejét, mások léptek a helyére, közülük is kiemelkedik a Hezbollah, amely gerillaharcot folytatt az általuk megszállónak tekintett IDF ellen.

Miután Izrael elhagyta a területet, akkor hozta létre az UNIFIL a kék vonalat, hogy biztosítsa az IDF kivonulását. Az iráni támogatottságú Hezbollah azonban maradt, ráadásul ők voltak az egyetlen olyan szervezet, akiket nem érdekelt az ENSZ Biztonsági Tanácsának az a 2004-es döntése, ami a milíciák lefegyverzését írta elő. 2006-ban a Biztonsági Tanács kibővítette az UNIFIL mandátumát, innentől kezdve a monitoring tevékenység mellett a libanoni hadsereg kérésére segítséget kellett nyújtania abban, hogy a Dél-Libanon és Izrael közötti területen demilitarizált övezetet tartsanak fenn.

ENSZ-békefenntartók munkában

AFP

Az UNIFIL-nek ennek érdekében meg kellett tennie minden szükséges intézkedést – már amennyire képességei engedik. Többek között meg kellett volna akadályoznia, hogy a Hezbollah fegyverekhez jusson, beszivárogjon az övezetbe, és ott állásokat hozzon létre. Ez annyira nem sikerült, hogy a terrorszervezet alagútrendszereket és erődített állásokat hozott létre. Persze ehhez az is kellett, hogy Bejrút asszisztáljon a terrorszervezet működéséhez és ne működjön együtt annak megszüntetésére az UNIFIL-lel. Vagyis

az ENSZ-csapatok így meglehetősen korlátozottan tudtak működni az elmúlt 15 évben és emiatt Izrael többször is bírálta a szervezetet.

A munkájuk azonban így sem veszélytelen. Az UNIFIL oldala szerint eddig 334 katonájuk vesztette életét: többeket aknarobbanás ölt meg, de az is gyakran megesett, hogy a Hezbollah és az IDF kereszttüzébe kerültek. Jelenleg több mint tízezer békefenntartó tartózkodik a „demilitarizált” övezetben, ahol a harcok folynak. A csapat meglehetősen nemzetközi, 50 országból szolgálnak a térségben katonák, de a legtöbb embert Indonézia, India, Ghána, Nepál, Olaszország, Malajzia, Spanyolország, Franciaország, Kína és Írország adja, míg Magyarország 15 fővel van jelen.

Ahogy eddig nem avatkoztak be a harcokba, úgy az október elején megindult izraeli offenzíva óta sem, mivel az UNIFIL csapatai nem rendelkeznek olyan katonai képességekkel, amelyek lehetővé tennék, hogy akár a Hezbollah, akár az izraeli hadsereg csapatai ellen fellépjenek – mondta a HVG-nek Hoffmann Tamás nemzetközi jogász.

Mandátumuk nem arra szól, hogy harcoljanak, hanem hogy a lehetőségekhez mérten elő tudják segíteni a térségben a béke megvalósulását”

– tette világossá Hoffmann. A gyakorlatban szerinte mindez azt jelenti, hogy ha észlelnek bármilyen arra utaló jelet, hogy a Hezbollah valamilyen létesítményt hoz létre, akkor azt jelentik a libanoni hadseregnek, amelynek fel kellene lépnie. Ez azonban elsősorban politikai okokból nem lehetséges, mivel a libanoni hadsereg nem hajlandó a Hezbollah milíciájával nyílt konfrontációba keveredni. “Az UNIFIL csapatok alapvetően önvédelmi szituációkban használhatnak fegyvert, de nyilván öngyilkosság lenne részükről összecsapni bármelyik fél fegyveres erőivel” – állapította meg Hoffmann Tamás.

Az ENSZ békefenntartói egy libanoni bunkerben

AFP / Hans Lucas / Alexandra Henry

Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök nemrég a békefenntartók azonnali kivonását követelte a dél-libanoni harci övezetből. Netanjahu közvetlenül António Guterres ENSZ-főtitkárnak címezve azt üzente: ideje kivonni az UNIFIL-t a harci területről, ahol a Hezbollah erődítményei vannak. Izrael arra szólította fel a békefenntartókat, hogy libanoni szárazföldi művelete idejére 5 kilométerrel vonuljanak északabbra. Ezt az ENSZ visszautasította. Hoffmann szerint

az UNIFIL visszavonása valószínűleg a harcok jelentős eszkalációjához vezetne, mert lehetővé tenné Izrael számára, hogy jelentősebb csapatokkal nyomuljanak be a térségbe”.

Október eleje óta több katonai támadás is érte az UNIFIL-t izraeli részről. Izraeli csapatok támadtak egy dél-libanoni ENSZ-bázisnál lévő megfigyelőtoronyra, két indonéz békefenntartó megsérült, amikor lezuhantak a toronyból egy izraeli tank lövését követően. Nem sokkal később két újabb, Sri Lanka-i békefenntartó sérült meg, az esetért az IDF vállalta a felelősséget, majd egy ötödik békefenntartó is megsebesült, amikor izraeli csapatok rálőttek a kocsijára.

A békefenntartók ellen Dél-Libanonban a közelmúltban elkövetett támadásokat az ENSZ Biztonsági Tanácsának tagjai is bírálták. Pascale Baeriswyl svájci ENSZ-nagykövet, a tanács soros elnöke a testület mind a 15 tagjának nevében kijelentette, felszólítanak minden felet, hogy tartsa tiszteletben az UNIFIL személyi állományának és az ENSZ létesítményeinek biztonságát. Emlékeztetett arra, hogy az ENSZ békefenntartói és az ENSZ létesítményei soha nem lehetnek támadás célpontjai. Ráadásul az ENSZ békefenntartói elleni szándékos támadás a nemzetközi büntetőjog értelmében háborús bűncselekménynek minősül. Ennél több előrelépés azonban nem történt ügyben és a jelenlegi helyzetet nézve, nehéz elképzelni, hogy ezeknek a szavaknak bármilyen hatása lenne.