Dopeman rendkívül aggályos manipulációval lett alternatív köztársasági elnök, hiszen nála sokkal több szavazatot kapott Moslékfőző Bartos Cs. István, a bomlott elméjű hajléktalan mém. Hja kérem, szép dolog a demokrácia meg az elvek, de valakik valahol úgy rendezték, hogy Bartos ne nyerhessen. Eddig is tudtuk, hogy az Egymillióan a Sajtószabadságért csoportnak van egy titkos, belső levelezőlistája, ahol a nagykutyák eldöntik, kit kell kigolyózni.

És ez a kifinomultan korrigáló rendszer eredményezte Dopemant. A legtöbb, mi adható.

Nincs értelme a facebookos szavazást összehasonlítani a republikánus előválasztással? Dehogynincs. Az eredmény azt mutatja, hogy az előbbi nem jó megoldás, tehát érdemes volna tanulni az utóbbiból.

Mert az előválasztás egyébként remek találmány. Először is azért, mert nyílt vitát és versenyt kényszerít ki és biztosít neki teret. Ez már eleve sokat segítene Magyarországon és a magyar ellenzéken, mert jelenleg nincs semmiféle kerete a kommunikációnak. A millások tüntetnek, Mesterházy és Gyurcsány évértékel, valamint facebookon üzenget, az LMP népszavazást kezdeményez. Bár őket se annyira érdekli, hogy miről is, de ha a Fidesznek bejött, akkor hátha nekik is. Szlogenek csattognak az éjszakában, tiszta egy plakátmagány az ellenzék. Nemhogy kerekasztal, egy árva talkshow sincs, ahol leülnének rendszeresen megbeszélni, hogyan is fogják legyőzni a kisgömböcöt.

Az előválasztásban örvendetesen szünetel a pártfegyelem: az amerikai jelöltek vaskos sértéseket vágnak egymás fejéhez a sajtóban és olykor nyilvános vitákban is, világossá teszik a különbségeket, nincs központi duma, hanem szabad piac és verseny. Aminek természetesen anyagi vonzata is van, nemcsak a szavazatokért, hanem a tőke bizalmáért is megy a harc; ami mérsékli a szociális demagógiát, mert a gyártulajdonos nem fog pénzt adni a kommunista jelöltnek. Így úszta meg Amerika a kommunizmust.

A másik jótéteménye az előválasztásnak, hogy a párt leghűségesebb, regisztrált támogatóit is józan gondolkodásra, sakkozásra, tervezésre készteti. Rick Santorum buzifaló-vérkeresztény szövegei biztosan bejönnek egy csomó, hasonlóan korlátolt amerikai kispolgárnak. De nekik is meg kell fontolniuk, hogy egy ilyen elnökjelölt, bármilyen szimpatikus nekik, mennyire mobilizálná a demokrata szavazókat, a nagyvárosok kozmopolita tömegeit. Tehát még mielőtt az Obama elleni nagy futam megindulna, túlesnek egy ilyen léleképítő töprengésen, kompromisszumkeresésen. És ettől jobb emberek, jobb polgárok lesznek.

Aki alulmarad, az pedig még mindig lehet alelnök vagy miniszter. A győztes nem röhögi pofán és forgatja ki mindenéből, hanem kezet fog vele és maga mellé veszi - a szavazóival együtt. Ezek után mindenki megérti, hogy ez nem focimeccs, hanem stratégiai játék, és így aztán az elnökválasztás alkalmával sem mennek ölre, sőt utána sem.

Hálót, ne halat

A Milla vajúdása most csak egy Dopemant eredményezett, de ez nem baj, hanem lecke. Le kell vonni a következtetést: akármilyen nevetséges is Schmitt Pál, a civil ellenzék legnagyobb ereje pillanatnyilag még az ő alternatíváját sem tudja kitermelni.

Nemhogy Orbán Viktorét.

Köztársasági elnököt egyébként viszonylag könnyű jelölni, pláne Schmitt ellen; sokkal több alkalmas ember van az országban, mint mondjuk a pénzügyminiszter posztjára. Tudjon késsel-villával enni, és legyen némi respektje, el lehessen hinni róla, hogy vannak önálló gondolatai. Jó jel, hogy a Milla jelöltjei között voltak, akik akár holnap átvehetnék a Sándor-palotát. Csak aztán valahogy félrement a dolog. Elhülyéskedték, vagy széjjeltrollkodták a beépült ügynökök, esetleg meghekkelte az Infrastruktúravédelmi Osztag. Mindegy, a tanulság az, hogy ennél átgondoltabb, védettebb, szervezettebb keretek között kell lejátszani a következő fordulót.

Mert valahogy le kell játszani. Magyarország valóban politikai reformokra szorul, de nem a fideszes alkotmányra van szüksége, hanem egyebek mellett arra, hogy az evolúciónak legyenek olyan intézményei, mint a szervezett programvita vagy az árnyékkormány.

Az Egyesült Államoknak kiváló elnöke lesz. A republikánus jelölt, mire a csúcs közelébe jut, bejárta Amerikát, beszédeket szerkesztett minden elérhető rétegnek és szubkultúrának, tárgyalt a legnagyobb vállalatok vezetőivel. Megmártózott az országban, a csontjaiban érzi az érdekeit. Kemény vitákon van túl, szorították már sarokba, revideálta nézeteit, felfogta a korlátait. Obama és stábja ugyanilyen érzékenyen figyeli a témákat, az országban forrongó indulatokat és problémákat, és a vitából, a kiválasztódásból ők is tanulnak. Így épül és szépül az ország: nyílt versenyben.

Orbán Viktor megmondta Kötcsén előre: ő esküdt ellensége ennek, és direkt az a célja, hogy a pártján belül maradjon minden érdemi vita. A demokratikus ellenzéknek most még nem az a dolga, hogy őt leváltsa, hanem meg kell teremtenie az infrastruktúrát ahhoz, hogy ez az ördögi terv, a vita megszüntetése ne sikerüljön. Hogy szervesen, a természet törvényei szerint kifejlődhessen az erő, amely képes kormányt váltani és utána kormányozni. A mai ellenzék még nem alternatíva: az ő feladatuk megcsinálni a létrát, amin lejöhet a magyar a fáról.