A cápaugrás tévés szakkifejezés, azt a pillanatot írja le, amikor egy régóta futó sorozatban már mindenki lefeküdt mindenkivel, az írók nem tudnak már mit kitalálni, és a napi nézettségért kapkodva bevállalnak valami totál elmeroggyant hülyeséget. Az eredetije a Happy Days című sitcomban történt, ahol az egyik főszereplő vízisível ugrott át egy cápát. Innentől már nincs megállás lefelé, egyrészt az egész hihetősége és vele a nézők azonosulása szűnik meg, másrészt a műsorkészítők gátlásai.

Közel vagyunk a cápaugráshoz, vagy talán utólag azonosítjuk, hogy már meg is történt. Mindenesetre most már bármi lehetséges. Például megyek A-ból B-be, szinte mosolygok azon, hogy egy hónap múlva már ezért is fizetni fogok, nyomkodom közben a rádiót, direkt megkeresem a Lánchidat. Az is az enyém, a közös frekvenciavagyonból teremtettük mi magyarok, mi fizetjük a fenntartását és a profitját, és milyen jól tesszük: most meghallgathatom, mi a helyzet őszerintük. Elvégre annál, hogy mit lopnak éppen, szórakoztatóbb, ahogy ezt kimagyarázni próbálják.

És nem, nem próbálják. Hanem az van, hogy ha valaki bárhol a világon, akármilyen nyelven elkiáltja magát, hogy „tolvaj”, akkor a magyar kormány öblösen kikéri magának.

Mondjuk bejelenti az USA, hogy a korrupció zavarja az ő érdekeiket, ezért tenni fognak ellene számos kelet-európai országban. Robert Fico, Victor Ponta meg se mukkan. Lehet, hogy kiveri őket a víz, de hallgatnak. Orbán Viktor bezzeg? Még csak nem is a Gucci ostorával cserdít, hogy valamelyik lakája álljon ki hőbörögni, hanem ő maga tajtékzik. – Mi van, mi van? Szidtad az anyámat? – De uram, én a kurvákról beszéltem! – Szóval szidtad az anyámat!

Hogy micsoda emberiségellenes, függetlenségünket  gyalázó, magyarellenes gondolat fellépni a LOPÁS ellen. Nemzeti Lopás. Frankón azt mondja, hogy nem hagyjuk a korrupciónkat, mert az a szuverenitásunk része. És azon háborog, hogy őt nem keresték meg; mintha az engedélye nélkül nem utazhatna be az országba amerikai újságíró vagy civil kutató. Pedig elég világos, hogy ha államszintű korrupció a gyanú, akkor nem Orbán Viktort kell elsőként megkérdezni, igaz-e szerinte. Éppenhogy tőle független módszerekkel kell ellenőrizni, mennyit lopnak a haverjai.

A külügy bekéreti az ügyvivőt, a minisztérium ismert állapota alapján el tudom képzelni, micsoda ordenáré toporzékolás mehetett ott. Goodfriend viszont csak otthon kezdett nyerítve röhögni. Talált, süllyedt.

Ribancmenet

Elkezdődött a korrupcióharc. A rezsicsökkentés megvolt, kedves nép, most azért kéne menetelnetek, hogy visszaadjatok valamit a jótevőiteknek. Védjétek meg az ő megélhetésüket is! Átérezheti minden devizahiteles: ha ennyire fájna neki elveszítenie a panellakását, akkor mennyire fájdalmas lehet, ha veszélybe kerül egy úszómedencés vagy stadionnal díszített kúria.

Valahol felsír egy jacht.

Lehet, hogy erre kevesebb lesz a jelentkező. Értem, hogy ez egy szeretetközösség, de attól tartok, hogy a Pasa Park miatt nem fognak milliók megmozdulni. Vagy amikor mégis, akkor jobb lesz evakuálni.

De feladni nem kell. Most is vannak pár száz fős minitüntetések, ilyen semmi kis szubkultúrák verik a tamtamot, mint tanárok meg kereskedelmi dolgozók. Sőt van ribancmenet is az erőszak ellen, nem is beszélve a meleg büszkeségről. Semmi akadálya egy öntudatos tolvajmenetnek.

Nyugodtan meg lehet ezt szervezni ugyanolyan őszintén, mint ahogy felkapták az Amerikából közéjük hajított inget. Lehetne ez egy szerény létszámú, de annál bátrabb vonulás. Elég, ha eljönnek azok, akiket személyesen érintene egy korrupcióellenes akcióterv. Fogjátok meg szépen egymás kezét, fonódjanak egymásba százezres retikülök és milliós Rolexek. Hozza el mindenki, ami mozdítható, a sportkocsikat, a veterán Jaguárt, Marie Antoinette báli ruháját, meg amit még összeharácsolt. Esetleg a kedvtelésből tartott gázszerelőjét. Aztán indulhat a séta, mondjuk a Dorottya utcából fel a Várba.

Nem lesz semmi baj. Simán átugorjátok a cápát.