Elképzeltem, amint Gyurcsány Ferenc két röpirat között hobbiból, a konyhában feltalálja az AIDS elleni oltást. Szerény sajtótájékoztató keretében bemutatná a kísérleteit és a receptet, elmondaná, hogy folyik az engedélyeztetés, aztán megköszönné a figyelmet.

Már aznap este kitörne a balhé. Először egy vörös fejű szoci kerülne elő, sértetten és pikírten jegyezné meg, hogy övék a legnagyobb traktor a roncsderbin, úgyhogy Gyurcsány csak ne kísérletezzen, pláne miután őket így tönkretette, különben is ők a vizes borogatást ajánlják, abból még baj nem lett. Aztán jönnének a többiek tömött sorokban, mint kacsa a nokedlire: lehet egy jót gyurcsányozni, az mindig népszerű, és népszerűnek lenni jó.

A vírus meg röhögne a markába.

Valamiért még mindig azt hiszi szinte minden ellenzéki – beleértve politikust, elemzőt, újságírót és riportert –, hogy a Gyurcsány a leggyöngébb fiú az osztályban, akit még ő is meg tud verni, és akkor legalább valakinél erősebbnek és ügyesebbnek tűnik.

Miközben kurvára nem tudják megverni. Azzal a húsz oldallal itt ő a király, de legalábbis a trónörökös. A Magyar Szocialista Párt még hasonló teljesítményt sem tett az asztalra például, ahogy a radaron maradásért küszködő többiek sem. Nem kerestek magyarázatot kudarcaikra – hiszen arra is ott volt nekik Gyurcsány! És nem kerestek soha többet, mint egy kósza ötletet, ami holnap még sláger lesz, és be lehet vele menni a tévébe több pénzt követelni.

Nem csináltak semmit négy évig. Semmit! Nem tudtok mondani olyat! Ha el kell számolni az országnak, hogy mit csináltatok négy év alatt, akkor mit mondtok?

War of the worlds

Gyurcsány röpirata természetesen szintézise annak, amit összeolvasott másoktól, ki is teszi a hivatkozásokat; helyenként egyenesen sajtószemlének hat. De már ez is valami: kevés politikuson látszik, hogy évek óta igyekszik felfogni, ami történik körülötte, és még releváns válaszokat is keres.

Amúgy amit leír, az nagyjából helytállóan foglalja össze, miért utálatos és kártékony Orbán rendszere. Aki akarja, megkeresheti benne azokat a konkrét javaslatokat, amikkel nem ért egyet, de Gyurcsány fílinget próbál megfogalmazni, alternatív víziót. Éppen azt állapítja meg, hogy Magyarország nem egyszerűen megszerelhető technikai hibákkal küzd, hanem lelki betegségekkel, amelyeket pszichológiailag is kezelni kell. Világképével viszont nehéz vitatkozni, mert tényleg jobban esne egy Németországra inkább, Oroszországra kevésbé hasonlító ország, ahol a dicső múlt helyett a menő jövő a téma, ahol nem lopnak el mindent, miközben ígérnek toronyórát rezsicsökkentéssel. Ennek koherens és népszerű megfogalmazásával másik párt nem foglalkozott körülbelül az SZDSZ megzuhanása óta, pedig igény, az volna rá.

Például ezt gondolom én is, pontosan ahogyan az az úr mondja. Érzem a mázsás terhet, látom a kollégákat, amint összeszorított szájjal próbálnak kitérni a közös nevezők elől, mert milyen ciki már igazat adni neki. De ez se nem bátor, se nem eredeti megoldás, hanem gyáva konformizmus.

Hol van, ki zengje tetteim?

Ahogy a Miniszterelnök Úr fogalmaz több helyütt: silány és középszerű. Nekem mondjuk szerencsém van, hogy egyetértek vele amúgy is, a többieknek viszont azt ajánlom, barátkozzanak meg a gondolattal, hogy ezt nem tagadják le többé. Már csak azért is, mert megüthetik a bokájukat!

A nyugatos, szabadságpárti, plurális, toleráns és nyitott társadalom megfogalmazása közben ugyanis Gyurcsány egészen bizarr nézeteket tett magáévá az egységről és a falanxról. A dilemma elkerülhetetlen, minden szabadságharcosnak szembe kell néznie vele. És erős garanciákat adni arra, hogy beéri kevesebb hatalommal, mint amit megdönteni készül. Enélkül egyedül marad, mert abban csak ő érdekelt, hogy ő lehessen az új zsarnok.

Eldicsekszik vele, hogy az ő pártjában bezzeg senki fel sem meri vetni az elnök leváltását, karizmatikus vezetőért kiált, és kiátkozni készül mindenkit, aki az egységet gyöngíti, vagy akár csak nem azt kérdezi, ami jól esne. A győzelemhez szüksége van az Egy Gyűrű hatalmára, és halovány az ígéret, hogy képes lesz lemondani róla, amikor már győzött.

Ja és nagyon be van pöccenve a sajtóra, valamint a nyafogó értelmiségiekre.

Hm, hol is láttam már ilyet? Nagyon ismerős! Volt itt egy sértett megalomániás pár éve, aki addig kattogott az őt ért sérelmeken, amíg elhatározta, kiküszöböli azokat, akik nem szeretik őt. Kiátkozott mindenkit, akinek különvéleménye volt, szolgákkal vette körül magát, és erőt mutatott. Meg cselekvőképességet. Azóta is erős és cselekszik, és nem maradt körülötte egy velszi bárd se. Az egységet és az erőt kiterjesztette az egész országra. Hogy sírva tallóz, aki él.

Őt kéne elzavarni, ugye. Ő a betegség, amit pszichológusnak és sebésznek egyszerre kell gyógyítania. Csakhogy az nem védőoltás, ha mindannyian elkapjuk a vírust. Az járvány.