szerző:
Dobos Emese
Tetszett a cikk?
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Legyen szó tejtermékekről, húskészítményekről, vagy akár ruhadarabokról, egyre több cég kínál növényi alapú helyettesítőt az állati eredetű termékekre. Az elnevezéseket azonban heves vita övezi és sok esetben nem is mindig jelenthetjük ki, hogy a növényi megoldás egészségesebb vagy éppen környezetbarátabb.

Zhvg
A világ egyik legsürgetőbb problémája a környezet védelme, a klímaválság, a fenntarthatóság. Ezekre nekünk különös figyelmet kell fordítanunk, ezért kiemelt helyen is kell kezelnünk. Innen új alrovatunk címe is: Zhvg.
Friss cikkek a témában

Régóta vita tárgya, hogy használhatjuk-e egy hústermék nevét olyasmire, ami nem hús. Lehet-e burgernek, virslinek és kolbásznak hívni valamit, ami például szójából és borsóból készült? Bár Franciaországban és több amerikai államban nem lehet hús szóval illetni semmit, ami vegetáriánus, az Európai Parlament október 23-án szavazott, és úgy döntött, hogy hívhatja a gyártó burgernek vagy steaknek azt is, ami sosem látott húst.

Arról ugyancsak megoszlanak a vélemények, hogy ez a gyakorlat mennyire téveszti meg a vásárlókat, a húsipar szereplői szerint például nem szabadna ezeket a műhúskészítményeket a húsfélék mellett árulni.

A tejtermékekkel már más a helyzet: az Európai Bíróság 2017-es döntése nyomán a szójából készült termék nem lehet tej, és a tofu alapú nem lehet vaj.

Az viszont csak az egyik dolog, hogy minek nevezzük a húsmentes termékeket. A másik, talán fontosabb kérdés, hogy az adott étel milyen hatással van a szervezetünkre, és előállítása milyen hatással van a környezetünkre. Arra már korábban is felhívták szakértők a figyelmet, hogy a növényi alapú húshelyettesítők is feldolgozott élelmiszerek, adalékanyagokkal felturbózva, így nem jelenthetjük ki, hogy valójában minden szempontból egészségesebbek a húsnál.

Vegán burgerpogácsát már készítenek gabonafélékből, szójából, gombából, babból és borsóból is
©

Bőr, műbőr, vegán bőr?

Az élelmiszeripar mellett a divatiparban is ugyanúgy jelen van a vegán irány: egyre több márka hagy fel a valódi szőrmével, és a bőrrel kapcsolatban is sokan kísérleteznek azzal, hogy mivel lehetne kiváltani. A húshoz és a tejtermékekhez hasonlóan a bőrnél is heves vita övezi az elnevezést: egy valóban vegán alternatívát, egy növényi alapú hulladékokból készült helyettesítő anyagot és kőolajszármazékokból készült műbőrt is ugyanúgy illethetnek a „vegánbőr” és az „ökobőr” kifejezésekkel.

A textilipari alapanyagok elnevezését (pl. pamut, selyem, gyapjú), és az összetétel jelölését EU-s szinten is 2011 óta jogszabály rögzíti, a bőrrel kapcsolatban már nem ez a helyzet. Az Európai Bőripari Szövetség (Cotance) 2017 óta próbálja elérni az Európai Bizottságnál, hogy legyen kötelező kristálytisztán feltüntetni, valódi bőrről van-e szó, vagy sem. Bár több tagállamban vonatkozik arra jogszabály, mit is hívhatunk bőrnek, a szövetség egységes rendelkezést szeretne elérni az egész Európai Unióban. A Cotance célja, hogy önmagában a bőr szó, a valódi és a természetes jelzők nélkül jelöljék az állati eredetű alapanyagot. Továbbá hogy más, bőrhelyettesítő anyagok esetében ne használhassák a gyártók és a forgalmazók a bőr szócskát.

Ez pedig nem is csak a bőripar érdeke, hanem fogyasztóvédelmi kérdés is, hiszen a műbőrök minősége egyelőre nem közelíti meg a valódi tulajdonságait. Így könnyen becsapva érezheti magát az, aki a valódi bőr tartósságát reméli egy környezetbarátnak és szintén valamilyen bőrnek hirdetett termékről.

Az ananásztermesztés melléktermékéből, a hátramaradt levelek rostjaiból bőrszerű anyagot lehet készíteni
©

A Magyar Könnyűipari Szövetség (MKSZ) becslései szerint a bőripari termékek (kivéve a cipőket, mert a lábbeliknél a hazai jogszabályok pontosan megkövetelik az alapanyagok feltüntetését) 15–20 százalékánál találhatók olyan, szerintük akár félrevezetőnek is tekinthető feliratok és címkék, amelyek a felhasznált alapanyagokat bőrszerűnek tüntetik fel: ilyenek például a „vegánbőr”, az „ökobőr” vagy a „textilbőr”. Bár a műbőrről magunktól is feltételezzük, hogy az tényleg nem bőr, a szakértők szerint azért is megtévesztő a vegán-, vagy az ökobőr kifejezés, mert a növényi cserzésű, ám állati alapanyagra is utalhat, így pláne összezavarja a vásárlókat.

Hazai és európai bőripar

Az európai bőripar a világ bőrtermékeinek a 25 százalékát állítja elő: 50 ezer embert foglalkoztat közel 3000, többségében kis- és középvállalkozás. Magyarország pedig Európa egyik legnagyobb táskagyártója: az MKSZ adatai alapján a hazai bőr- és cipőipar több mint 12 ezer embernek ad munkát és 2017-ben az ágazat termelési értéke megközelítette a 200 milliárd forintot, aminek majdnem teljes egésze exportra megy.

Éppen ezért a szakmai érdekvédő szervezet szerint itthon ki kellene terjeszteni más árukra – pl. bútorokra, üléshuzatokra, táskákra és övekre – is a nemzeti jogszabályt, ami egyben védené is a vásárlókat attól, hogy szembesüljenek azzal, hogy idő előtt tönkrement az a termék, amit bőrnek gondoltak.

Melyik a fenntarthatóbb: a valódi, a mű, vagy a többi bőrhelyettesítő anyag?

Ha már fenntarthatóság: bár a bőr vitathatatlanul állati eredetű, vajon zöldebb-e nála egy fosszilis tüzelőanyagokból készült plasztik anyag, aminek környezetre káros az előállítása és mikroműanyagok töredeznek le róla? A Greenpeace például korábban az „összes műanyag közül a legkárosabbnak” nevezte a leggyakrabban használt műbőrt, a PVC-t.

Vogue is megpróbálta mérlegelni, hogy fenntarthatóbb-e a műbőr. A szakértők szerint a tartósság mellett az egyik legfőbb érv a valódi bőr mellett, hogy akár a divat-, vagy a bútoriparban használt bőr az élelmiszeripar, és így a húsipar mellékterméke. Tehát ha nem dolgozzák fel, az jelentős és egyben veszélyes hulladékmennyiséghez és környezeti problémákhoz is vezethetne.

Ezzel szemben a műbőröket különböző, esetenként toxikus anyagokkal végzett kémiai eljárásokkal készítik, amely során fosszilis tüzelőanyagot használnak és a termékek több száz év alatt bomlanak le. Sándor Szandra, a Nanushka alapítója a divatlap cikkében azt mondta, hogy az általuk használt, poliuretánból és poliészterből készült „vegán bőr” megfelel az úgy nevezett REACH-rendeletnek; a 2007-ben az EU-ban életbe lépő rendelet azoknak a vegyi anyagoknak a gyártását, forgalmazását és használatát zárja ki, amelyek károsak az emberi egészségre és a környezetre. Tehát ez lényegében csak annyit jelent, hogy ha ennek nem felelnének meg a termékeik, nem is forgalmazhatnák őket.

Sándor Szandra
©

Azt pedig Stella McCartney, a fenntartható divat egyik éllovasa is elismeri, hogy a szintetikus bőrök „környezetvédelmi aggályokkal járnak”. Amy Powney, a Mother of Pearl tervezője más irányba indult el: „Problémás lehet a valódi bőr gyártása, a vegán bőr azonban egy marketingkatasztrófa. A márkák és kereskedők ráugranak erre, mert passzol az etikus mozgalmakhoz, és jobban érzik ettől magukat a vásárlók. Azonban bele kell gondolunk abba, hogy ha műbőrt veszünk, műanyagot veszünk” – mondta. Ezért ő olyan valódi bőrt használ, ami növényi cserzésű, ugyanis végső soron a tervező szerint figyelembe kell vennünk azt is, hogy mennyire tartós az adott termék – a bőr pedig sokkal strapabíróbb a legjobb műbőrnél is.

Ha azonban a teljes életciklus elemzést vesszük alapul – ami egyelőre még nem érhető el a növényi és hulladék alapú bőröknél – nem lehetünk abban biztosak, hogy mindent összevetve valóban környezetbarátabb anyagról beszélhetünk a vegán (ananászból, gombából, almahéjból készült) alternatívák kapcsán. Hiszen szempont az is, hogy mennyire tartósak.

Megoldás a tudomány?

Sokan amolyan Szent Grálként tekintenek a laboratóriumban előállított húspótlókra: világszerte több cég is kísérletezik azzal, hogy DNS-mintát vesznek az állatból, majd laboratóriumokban tenyésztenek ki nemcsak húst, de bőrt is. A laboratóriumban növesztett bőrök ugyanakkor még messze vannak attól, hogy ipari használatba kerüljenek.

Az egyik érv az új fejlesztések mellett, hogy így teljesen meg tudják előzni a nagyipari állattartással járó környezetterhelést, azonban az Oxford egyetem kutatói arra hívták fel a figyelmet, hogy ne csak ezt tartsuk szem előtt. Azt állítják, hosszú távon a laborhús jobban hozzájárulhat a globális felmelegedéshez, mint a szarvasmarha-tenyésztés, mert ahogyan most nyerjük a laborhúshoz szükséges energiát – főleg fosszilis tüzelőanyagokból –, azzal sem jobb, mintha a tehenek eregetnék a metángázt.

(Kiemelt képünkön: Növényi alapú bőrhelyettesítőt készít a Pinatex cég az ananészlevelekből, fotó: Facebook / Pinatex)