Zhvg
A világ egyik legsürgetőbb problémája a környezet védelme, a klímaválság, a fenntarthatóság. Ezekre nekünk különös figyelmet kell fordítanunk, ezért kiemelt helyen is kell kezelnünk. Innen új alrovatunk címe is: Zhvg.
Régóta vita tárgya, hogy használhatjuk-e egy hústermék nevét olyasmire, ami nem hús. Lehet-e burgernek, virslinek és kolbásznak hívni valamit, ami például szójából és borsóból készült? Bár Franciaországban és több amerikai államban nem lehet hús szóval illetni semmit, ami vegetáriánus, az Európai Parlament október 23-án szavazott, és úgy döntött, hogy hívhatja a gyártó burgernek vagy steaknek azt is, ami sosem látott húst.
Arról ugyancsak megoszlanak a vélemények, hogy ez a gyakorlat mennyire téveszti meg a vásárlókat, a húsipar szereplői szerint például nem szabadna ezeket a műhúskészítményeket a húsfélék mellett árulni.
A tejtermékekkel már más a helyzet: az Európai Bíróság 2017-es döntése nyomán a szójából készült termék nem lehet tej, és a tofu alapú nem lehet vaj.
Az viszont csak az egyik dolog, hogy minek nevezzük a húsmentes termékeket. A másik, talán fontosabb kérdés, hogy az adott étel milyen hatással van a szervezetünkre, és előállítása milyen hatással van a környezetünkre. Arra már korábban is felhívták szakértők a figyelmet, hogy a növényi alapú húshelyettesítők is feldolgozott élelmiszerek, adalékanyagokkal felturbózva, így nem jelenthetjük ki, hogy valójában minden szempontból egészségesebbek a húsnál.
Bőr, műbőr, vegán bőr?
Az élelmiszeripar mellett a divatiparban is ugyanúgy jelen van a vegán irány: egyre több márka hagy fel a valódi szőrmével, és a bőrrel kapcsolatban is sokan kísérleteznek azzal, hogy mivel lehetne kiváltani. A húshoz és a tejtermékekhez hasonlóan a bőrnél is heves vita övezi az elnevezést: egy valóban vegán alternatívát, egy növényi alapú hulladékokból készült helyettesítő anyagot és kőolajszármazékokból készült műbőrt is ugyanúgy illethetnek a „vegánbőr” és az „ökobőr” kifejezésekkel.
A textilipari alapanyagok elnevezését (pl. pamut, selyem, gyapjú), és az összetétel jelölését EU-s szinten is 2011 óta jogszabály rögzíti, a bőrrel kapcsolatban már nem ez a helyzet. Az Európai Bőripari Szövetség (Cotance) 2017 óta próbálja elérni az Európai Bizottságnál, hogy legyen kötelező kristálytisztán feltüntetni, valódi bőrről van-e szó, vagy sem. Bár több tagállamban vonatkozik arra jogszabály, mit is hívhatunk bőrnek, a szövetség egységes rendelkezést szeretne elérni az egész Európai Unióban. A Cotance célja, hogy önmagában a bőr szó, a valódi és a természetes jelzők nélkül jelöljék az állati eredetű alapanyagot. Továbbá hogy más, bőrhelyettesítő anyagok esetében ne használhassák a gyártók és a forgalmazók a bőr szócskát.
Ez pedig nem is csak a bőripar érdeke, hanem fogyasztóvédelmi kérdés is, hiszen a műbőrök minősége egyelőre nem közelíti meg a valódi tulajdonságait. Így könnyen becsapva érezheti magát az, aki a valódi bőr tartósságát reméli egy környezetbarátnak és szintén valamilyen bőrnek hirdetett termékről.
A Magyar Könnyűipari Szövetség (MKSZ) becslései szerint a bőripari termékek (kivéve a cipőket, mert a lábbeliknél a hazai jogszabályok pontosan megkövetelik az alapanyagok feltüntetését) 15–20 százalékánál találhatók olyan, szerintük akár félrevezetőnek is tekinthető feliratok és címkék, amelyek a felhasznált alapanyagokat bőrszerűnek tüntetik fel: ilyenek például a „vegánbőr”, az „ökobőr” vagy a „textilbőr”. Bár a műbőrről magunktól is feltételezzük, hogy az tényleg nem bőr, a szakértők szerint azért is megtévesztő a vegán-, vagy az ökobőr kifejezés, mert a növényi cserzésű, ám állati alapanyagra is utalhat, így pláne összezavarja a vásárlókat.
| Hazai és európai bőripar |
Az európai bőripar a világ bőrtermékeinek a 25 százalékát állítja elő: 50 ezer embert foglalkoztat közel 3000, többségében kis- és középvállalkozás. Magyarország pedig Európa egyik legnagyobb táskagyártója: az MKSZ adatai alapján a hazai bőr- és cipőipar több mint 12 ezer embernek ad munkát és 2017-ben az ágazat termelési értéke megközelítette a 200 milliárd forintot, aminek majdnem teljes egésze exportra megy. |
Éppen ezért a szakmai érdekvédő szervezet szerint itthon ki kellene terjeszteni más árukra – pl. bútorokra, üléshuzatokra, táskákra és övekre – is a nemzeti jogszabályt, ami egyben védené is a vásárlókat attól, hogy szembesüljenek azzal, hogy idő előtt tönkrement az a termék, amit bőrnek gondoltak.
Melyik a fenntarthatóbb: a valódi, a mű, vagy a többi bőrhelyettesítő anyag?
Ha már fenntarthatóság: bár a bőr vitathatatlanul állati eredetű, vajon zöldebb-e nála egy fosszilis tüzelőanyagokból készült plasztik anyag, aminek környezetre káros az előállítása és mikroműanyagok töredeznek le róla? A Greenpeace például korábban az „összes műanyag közül a legkárosabbnak” nevezte a leggyakrabban használt műbőrt, a PVC-t.
A Vogue is megpróbálta mérlegelni, hogy fenntarthatóbb-e a műbőr. A szakértők szerint a tartósság mellett az egyik legfőbb érv a valódi bőr mellett, hogy akár a divat-, vagy a bútoriparban használt bőr az élelmiszeripar, és így a húsipar mellékterméke. Tehát ha nem dolgozzák fel, az jelentős és egyben veszélyes hulladékmennyiséghez és környezeti problémákhoz is vezethetne.
Ezzel szemben a műbőröket különböző, esetenként toxikus anyagokkal végzett kémiai eljárásokkal készítik, amely során fosszilis tüzelőanyagot használnak és a termékek több száz év alatt bomlanak le. Sándor Szandra, a Nanushka alapítója a divatlap cikkében azt mondta, hogy az általuk használt, poliuretánból és poliészterből készült „vegán bőr” megfelel az úgy nevezett REACH-rendeletnek; a 2007-ben az EU-ban életbe lépő rendelet azoknak a vegyi anyagoknak a gyártását, forgalmazását és használatát zárja ki, amelyek károsak az emberi egészségre és a környezetre. Tehát ez lényegében csak annyit jelent, hogy ha ennek nem felelnének meg a termékeik, nem is forgalmazhatnák őket.
Azt pedig Stella McCartney, a fenntartható divat egyik éllovasa is elismeri, hogy a szintetikus bőrök „környezetvédelmi aggályokkal járnak”. Amy Powney, a Mother of Pearl tervezője más irányba indult el: „Problémás lehet a valódi bőr gyártása, a vegán bőr azonban egy marketingkatasztrófa. A márkák és kereskedők ráugranak erre, mert passzol az etikus mozgalmakhoz, és jobban érzik ettől magukat a vásárlók. Azonban bele kell gondolunk abba, hogy ha műbőrt veszünk, műanyagot veszünk” – mondta. Ezért ő olyan valódi bőrt használ, ami növényi cserzésű, ugyanis végső soron a tervező szerint figyelembe kell vennünk azt is, hogy mennyire tartós az adott termék – a bőr pedig sokkal strapabíróbb a legjobb műbőrnél is.
Ha azonban a teljes életciklus elemzést vesszük alapul – ami egyelőre még nem érhető el a növényi és hulladék alapú bőröknél – nem lehetünk abban biztosak, hogy mindent összevetve valóban környezetbarátabb anyagról beszélhetünk a vegán (ananászból, gombából, almahéjból készült) alternatívák kapcsán. Hiszen szempont az is, hogy mennyire tartósak.
Megoldás a tudomány?
Sokan amolyan Szent Grálként tekintenek a laboratóriumban előállított húspótlókra: világszerte több cég is kísérletezik azzal, hogy DNS-mintát vesznek az állatból, majd laboratóriumokban tenyésztenek ki nemcsak húst, de bőrt is. A laboratóriumban növesztett bőrök ugyanakkor még messze vannak attól, hogy ipari használatba kerüljenek.
Az egyik érv az új fejlesztések mellett, hogy így teljesen meg tudják előzni a nagyipari állattartással járó környezetterhelést, azonban az Oxford egyetem kutatói arra hívták fel a figyelmet, hogy ne csak ezt tartsuk szem előtt. Azt állítják, hosszú távon a laborhús jobban hozzájárulhat a globális felmelegedéshez, mint a szarvasmarha-tenyésztés, mert ahogyan most nyerjük a laborhúshoz szükséges energiát – főleg fosszilis tüzelőanyagokból –, azzal sem jobb, mintha a tehenek eregetnék a metángázt.
(Kiemelt képünkön: Növényi alapú bőrhelyettesítőt készít a Pinatex cég az ananészlevelekből, fotó: Facebook / Pinatex)
