Hvg.hu: December közepén fogadta el az Országgyűlés azt a jogszabályt, amely lehetőséget ad a korábban eltitkolt tőkejövedelmek bevallására. A szabály szerint június 30-ig anonim módon lehet tisztára mosni ezeket a pénzeket úgy, hogy egy kijelölt számlán helyezik el, ahonnan a bank az összeg tíz százalékát befizeti a NAV-nak. Ez a fajta amnesztia mennyire felel meg a jogállami normáknak?

Deák Dániel: December 12-én terjesztették be, és másnap már el is fogadták. Ez már önmagában visszaélés a normákkal. Külön visszássá teszi a dolgot, hogy volt már egy adócsomag, amelyet nem sokkal korábban az Országgyűlés megtárgyalt és elfogadott, ez abba nem került bele. Ez önmagában gyengíti a törvényességét, ám más szempontból is nehezen védhető. Először is az amnesztia nyilvánvalóan ellentmond az európai uniós átláthatósági szabályoknak és követelményeknek, az anonimitás pedig szembemegy a pénzmosás elleni, magas szinten harmonizált nemzetközi szabályokkal is.

Hvg.hu: A magyar jogrendhez mennyire illeszkedik a törvény?

D. D.: Magyar jogszabályt is sért, konkrétan a gazdasági stabilitási törvényt, amely kimondja az adóamnesztia tilalmát. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a stabilitási törvény ide vonatkozó rendelkezése ravaszul van megfogalmazva: annyit mond, hogy utólag tilos állampolgárok meghatározott csoportját adókedvezményben részesíteni. A mostani rendelkezés a törvény betűje szerint ennek eleget is tesz, tudjuk azonban, hogy ez hazugság. Tudjuk, hogy kikre vonatkozik: bizonyos oligarchákra, hogy pontosabb legyek, az adócsalókra. Ha ez az adótörvény olyan lenne, hogy megkülönböztetés nélkül bárkire vonatkozna, akkor azt mondanám: kikérem magamnak, én nem vagyok adócsaló.

Stiller Ákos

Hvg.hu: Logikailag el lehet képzelni egy olyan amnesztiát, amelyik mindenkire vonatkozik?

D. D.: Nem, ez csak az adócsalókra vonatkozhat. A szabály úgy szól, hogy ha hazahozod a pénzed, és fizetsz utána 10 százalék adót, akkor anonimitást élvezhetsz. De kinek van erre szüksége? Annak, aki eltitkolta a jövedelmét, nem fizette meg utána az adót, külföldön tőkét halmozott fel belőle, és az a gondja, milyen módon tudná ezt legalizálni. Az önmagában nem törvénysértés, ha pénzem van külföldön. Mondjuk betétem van egy bécsi bankban, és az adóhatóságnak is bejelentettem, azért, hogy a bank ne vonjon le az anonimitás miatt 30 százalékos büntetőadót. Ha én kapok egy ilyen felhívást az államtól, miért hoznám haza a pénzemet? Hogy fizessek tízszázalékos adót, miközben a jövedelem után korábban már adóztam? Azért, mert a magyar gazdaság vonzóbb, mint az osztrák vagy a svájci? Ne nevettessen ki!

Hvg.hu: Az Alkotmánybíróság előtt megállna a törvény?

D. D.: Ha ez a kérdés a jelenlegi magyar Alkotmánybíróság elé kerülne, az valószínűleg átengedné, mondván nem mutatható ki a meghatározott csoport. De emögött az a feltételezés is meghúzódik, hogy mindenki adócsaló, ami abszurd.

Hvg.hu: Azt mondja, jól körülhatárolható az a kör, amelyet érint az adóamnesztia. Az adócsalókon kívül kikről van még szó?

D. D.: A magyar tőkésosztálynak azon tagjairól van, akiket az állam helyzetbe hozott. Akik nem a piaci versenyben bíznak, hanem abban, hogy Magyarországon olyan viszonyok alakultak ki, amelyeknél a piaci hozzáférés nem biztosítható, hanem mindenféle gazdaságon kívüli, politikai kapcsolatokat kell hozzá kiépíteni.

Hvg.hu: Ha ennek az üzleti körnek a céges mérlegeit nézzük, azokból nem csak az látszik, hogy az elmúlt időszakban nagymértékben nőtt a bevételük, de az is, hogy a megtermelt profitot gyakorlatilag teljes egészében kiveszik osztalékként. Feltételezhetjük, hogy ez a pénz is kiáramlik az országból, akár olyan módon, hogy arról a NAV-nak nincs tudomása?

D. D.: Egy részük nyilván igen. Erre egy külföldi példát hoznék. Két éve készültem egy oroszországi konferenciára, akkor bukkantam rá olyan statisztikákra, amelyekből kiderült: az Oroszországba áramló közvetlen külföldi működő tőke (FDI) kb. nyolcvan százaléka Ciprusról származik. Egészen kétségbeejtő, hiszen arra utal, hogy a beáramló tőke valójában oroszok pénze. Az oroszoknál ráadásul az is feltételezhető, hogy olyan pénz, ami után nem fizettek adót, ehelyett kivitték az országból.

Hvg.hu: Magyarországon is valószínűsíthető ilyen tőkemozgás?

D. D.: Nem tudok Magyarországgal kapcsolatban számokat mondani, sajnos senki nem tud, de nyilvánvaló, hogy a külföldi befektetések jelentős része olyan magyar pénz, amelyekből átláthatatlan utakon képződik tőke. Az adóparadicsomoknak ugyanis nem az a lényege, hogy kevés adót fizettetnek, hanem az, hogy nem adnak információt a náluk tárolt pénzről. Az amnesztiatörvény is erre ad felhívást azzal, hogy egy másik pontja szerint a külföldi vállalatokban levő részesedést szankciók nélkül lehet átvenni például ajándékozással. Ezek az üzletrészek nyilvánvalóan adóparadicsom-beli vállalkozásokban vannak, amelyeket ilyen módon legalizálni lehet – erre egyébként a magyar adótörvények nem adnak lehetőséget. De van még egy fontos pontja a mostani törvénynek: az ellenőrzött külföldi társaságokra (EKT) vonatkozó szabályok megváltoztatása. Ez a meghatározás valójában az adóparadicsomokban bejegyzett cégeket takarja, amelyek nyereségét – egy 1968-ban az Egyesült Államokban elfogadott szabályból kiindulva – úgy kell tekinteni, mintha felosztották volna. Ez azért fontos, mert a fel nem osztott profit után sem az adóparadicsomban, sem pedig a befektető országában nem fizetnek adót, az osztalékot viszont már meg lehet adóztatni, méghozzá a befektető országában. Ezt Magyarország nagy kínnal ugyan, de több hullámban bevezette: volt ilyen rendelkezés a szja-törvényben és a társasági adóról szóló törvényben is.

Stiller Ákos

Hvg.hu: Volt, tehát már nincs?

D. D.: Lényegében nincs, az amnesztia ezt is felülírja. A társaságiadó-törvényben megmaradt ugyan, de olyan mértékben tették erőtlenné, mintha nem is lenne. Mostantól ugyanis nem az alacsony adózású övezetben működő cégek nyereségét kellene egészében automatikusan felosztottnak tekinteni, hanem az e gazdasági egységektől származó egyes tőkejövedelem-kategóriákat (pl. jogdíj, árfolyamnyereség stb.). Megjegyzendő: a törvénytervezet erre vonatkozó előírását végül az elfogadott törvényből az utolsó pillanatban kihagyták! Persze a korábbi szabályozást is súlyos ellentmondások terhelték. Az egyik – még Oszkó Péter minisztersége idején bevezetett – szabály azt mondja például ki, hogy ha az adott társaság olyan országban működik, amellyel Magyarországnak van kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezménye, akkor arra nem vonatkoznak a szigorítások. Ez az igazság megcsúfolása, hiszen például Svájccal vagy Hongkonggal van ilyen megállapodásunk, de ez nem azt jelenti, hogy ott nem lehet adóparadicsomi környezetet létrehozni. Ez a szabály ennek ellenére nem változott. Ahogy az sem, amely a valós gazdasági tevékenységet várta el az EKT-szabályok alóli mentesülésért. Pedig ezzel is visszaéltek: elég volt kibérelni egy irodát, beültetni egy munkatársat, venni neki néhány bútort, ezzel már teljesítették is azt, hogy legyen a helyszínen alkalmazott és eszköz. Ugyanez a passzus a tőkebefektetést is valós tevékenységként definiálta, ami nyilvánvalóan lehetetlen, a valós tevékenység valamilyen termelés vagy kereskedelem. Tehát a régi szabály is ezer sebből vérzett, amelyeket nem kívántak kezelni, ehelyett súlyosbították a helyzetet.

Hvg.hu: Ha jól értem, a magyar adórendszer eddig is kedvezett a jövedelmek eltitkolásának.

D. D.: A közteherviselés gyakorlatát oligarchizálták az elmúlt években, különösképpen 2010-től. Az új, 2012-ben hatályba lépett alkotmány a közteherviselés alapelvét is jelentősen átalakította. Korábban egyértelműen a fizetőképességen volt a hangsúly, vagyis nem csak az volt az érdekes az állam számára, hogy mit adóztat meg, hanem az is, hogy kit. Az alkotmányba bekerült egy nagyon érdekes szabály is: az adófizetési kötelezettség függ attól, hogy az adott szervezet vagy személy milyen szerepet tölt be a gazdaságban. Az állam őrködik az elosztások fölött, ennek alapján kijelöli mindenkinek a helyét, és az ahhoz tartozó előnyöket és kötelezettségeket is. A legnyilvánvalóbb példa erre az ágazati különadók rendszere, amelyek már 2010-ben megjelentek, és rögtön visszamenőleges hatállyal. Az ágazati különadó mindenképpen unortodox, hiszen piacgazdaságban az adórendszerrel szembeni legfőbb elvárás a semlegesség lenne. Jöttek a brutális különadók, például a bankok esetében – részben a kieső szja-bevételek kompenzálására, ezt a célt szolgálta a világon a legmagasabb, 27 százalékos áfa is.

Hvg.hu: A bankadó azóta csökkent, és ettől az évtől a társasági adó is jóval alacsonyabb kulccsal adózik.

D. D.: Ez különösebb bevételkiesést nem fog hozni, hiszen lényegében nincs is szó adócsökkentésről. 500 millió forintos adóalap alatt eddig is 10 százalékot fizettek, ezek a cégek észre sem veszik a különbséget. Ám a 19 százalékos adót fizető nagyvállalatok tényleg adófizetési kötelezettsége sem nagyon haladta meg a 10 százalékot, mivel rendkívül széles körben vettek igénybe adókedvezményeket. Tehát a 9 százalékos tao mindenekelőtt kommunikációs eszköz, és nem is a befektetőknek szól, hanem a magyar választóknak. Abban az értelemben persze a befektetőknek is szól az üzenet, hogy láthatják: Magyarország szeretné növelni a tőkevonzó képességét. Magyarország csak abban érdekelt, hogy tőkét vonzzon minden áron – úgy is, hogy ennek a tőkének a forrása gyakran tisztázatlan. Orbán Viktor maga is többször kijelentette, hogy ellensége az uniós adóharmonizációnak, Magyarország nem ebben érdekelt, inkább a félig legális megoldások fenntartásában.

Hvg.hu: Van olyan ország, amelyik az uniós a szigorításokat tiszta szívvel támogatja? Hiszen ez adóverseny ma már szinte az egyetlen eszköz az uniós országok gazdaságpolitikájában.

D. D.: A tőkeexportőr országok igen, csak ott egészen más érdekek vannak.

Hvg.hu: Náluk az amnesztia is másképp néz ki?

D. D.: Amnesztiaprogramokat elég gyakran hirdetnek meg az országok, és nem csak olyan „notórius” helyeken, mint az olaszoknál, hanem Amerikában, a németeknél vagy az osztrákoknál is. De ezek a programok egészen másként működnek, mint nálunk. Kezdve onnan, hogy egy tágabb intézkedéscsomag részeként indítják el. Ilyen például az adóreform: rendszerszintű változások idején kínálnak például ilyen lehetőséget.

Stiller Ákos

Hvg.hu: A társasági adó csökkentése annak számít?

D. D.: Igen, de ez önmagában kevés ahhoz, hogy reformnak nevezzük. Pláne, hogy nagyobb a füstje, mint a lángja.

Hvg.hu: Miben térnek még el a külföldi amnesztiaszabályok?

D. D.: Nagyon fontos, hogy követési szabályok legyenek. Például az, aki él a lehetőséggel, utána 3-5 évig szigorított szabályok szerint szolgáltat adatokat az adóhatóságnak.

Hvg.hu: Az anonimitás ezt kizárja.

D. D.: Ehhez kell egy reformhoz köthető, nyomonkövetést is tartalmazó amnesztia, de a Mészáros Lőrincek és Tállai Andrások világában nem ezt látjuk, hanem a magyar oligarchák tömését. Azt is hozzá kell tenni, hogy az egymást követő szocialista kormányok is éltek az amnesztiával, különbséget csak abban lehet tenni, hogy megválasztása után, 2010-ben kiállt a második Fidesz-kormány, és nagy hanggal azt hirdette: mostantól vége az offshore-ozásnak, az amnesztiáknak és az egyéb trükköknek.

Hvg.hu: Az anonimitás emlékeztet arra az ősszel, szintén sürgősséggel elfogadott törvénymódosításra, amely azt tette lehetővé, hogy az adókedvezmények és a meghatározott célokra – például a sportra – felajánlott társasági adókkal kapcsolatos információkat titkosítsák. Ez mennyire követi ugyanazt a mintát?

D. D.: Egymással összefüggő problémákról van szó. Egy hallgatóm már három éve, egy szakdolgozatban tárt fel borzalmas dolgokat a tao-támogatás rendszeréről. Kimutatta, hogy az egész szabályrendszer nem tud csalás nélkül működni – ehhez képest még olyan elképesztő dolgokat adtak hozzá, mint az adótitoknak ez az egészen sajátos értelmezése. Talán nem is véletlen, hogy épp az adóamnesztiáról szóló törvénybe került be egy sporttámogatási szál, egy egyáltalán oda nem illő rendelkezés, amely eltörölte azt, hogy sportszövetség elnöke nem lehet politikai vezető.

Hvg.hu: A tao-támogatásoknál gyakori kérdés, hogy azok mennyiben támogatják a magyar gazdaságot. Mégiscsak az lenne a célja egy adókedvezménynek, hogy mintegy élénkítésként hozzájárul a növekedéshez. Ugyanez az adóamnesztiánál is felvetődik: a hazahozott pénz bekerül a gazdaságba?

D. D.: Nem tudom, miért erőltetik ezeket, hiszen ilyen szempontból teljesen sikertelenek. Néha teljesen fals számok jönnek elő, de nem hiszem, hogy feltétlenül hazudnának az állami tisztviselők, inkább arról van szó, hogy nincsenek adataik az eltitkolt jövedelmek nagyságáról. Ezek az adóparadicsomok éppen abban érdekeltek, hogy hallgassanak, mint a sír.

Hvg.hu: Ha az adókedvezmények, az adócsökkentés és az adóamnesztia sem növeli a versenyképességet, akkor miért hívják a versenyképesség növelését célzó adócsomagnak a mostanit?

D. D.: Cinizmus. Az amnesztia ennek is bicskanyitogató példája. A mostani törvényt is azzal vezetik fel, hogy Magyarország elkötelezett a nemzetközi adóügyi információcsere hatékonyabbá tételében. Ehhez képest az állam a bankszámlák közötti automatikus adatátadás szeptember végi indulása előtt még egy utolsó lehetőséget ad az adócsalóknak. Egy utolsó figyelmeztetést a testvéreknek, hogy most még megmenekülhetnek azoktól a szabályoktól, amiket persze nem is a magyar állam fog kikényszeríteni, hanem a partnerszervezetek.

Hvg.hu: Ez az adatcsere mennyiben érinti a magyar oligarchákat?

D. D.: Az a kérdés, hogy az az ország, ahol a cég működik, együttműködő ország-e. Az OECD-nek van egy feketelistája, de ezen ma már csak két ország szerepel, Irán és Észak-Korea – a valóságban azért ez messze nem így van. Svájcot például többször megfegyelmezték, komoly konfliktusuk volt az Egyesült Államokkal és Németországgal is.

Hvg.hu: A rendszer szigorítása mégiscsak erősítheti az uniós szigort. Az Európai Bizottság nem lép fel keményebben Magyarországgal szemben?

D. D.: Amikor az eltitkolt jövedelmek legalizálását lehetővé tevő stabilitási megtakarítási számláról szóló törvényt elfogadták, több fórumon igyekeztem jelezni, hogy az Európai Bizottság minden bizonnyal kifogásolni fogja a rendelkezést. Ez csak részben volt így. A rendelkezés a magyar állampapírokat előnyben részesítette volna – ez végül éppen a bizottság tiltakozása nyomán került ki a törvényből. De ezen túl az Európai Bizottság annak ellenére elfogadta a törvényt, hogy ez a mostanihoz hasonló durva amnesztiát jelentett. Elég nagy csalódás, hiszen azt jelenti, hogy az Európai Bizottság elfogadja azt a status quót, tudomásul veszi azt, hogy van egy politikai erő Magyarországon, amely nagy többséggel rendelkezik, politikai legitimitása ilyen értelemben kikezdhetetlen, és egyébként kis ország a keleti végeken, ennyit a magországok – akárcsak Görögország esetében – lenyelhetnek.