Józanító pofont kapott Trudeau, nem lesz könnyű kormányoznia

Megleckéztették, de nem fosztották meg a további kormányzás lehetőségétől a kanadaiak a liberális Justin Trudeau-t, aki mélyen megosztott országot irányít.

Józanító pofont kapott Trudeau, nem lesz könnyű kormányoznia

Kanadában eddig tucatnyi alkalommal vezette az országot kisebbségi kormány, de ritkán húzta két és fél évnél tovább, noha elvileg négy évre szólt a mandátuma. Minimum két évre most is van esélye a kabinetjét november 20-án bemutató Justin Trudeau-nak, miután az általa vezetett Liberális Párt elveszítette korábbi többségét, és csak 157 mandátumot szerzett a 338 fős parlamentben.

Justin Trudeau családjával adta le szavazatát /// Nem őszinte mosoly
MTI / EPA / Valerie Blum

A Kanadában békeidőben ismeretlen koalíciókötést kizáró Trudeau nem azért számíthat legalább félmandátumnyi időre, mert biztos lehet a kisebb pártok külső támogatásában, az ok szarkasztikus kommentárok szerint prózai. A 2015-ös, alapos politikai átrendeződést hozó előző választáson sok új képviselő került be – ellenzéki és kormányoldalon egyaránt –, akiknek még éppen két év hivatali idő hiányzik ahhoz, hogy jogosultak legyenek a hatévi parlamenti munka utáni nyugdíjra, így nem érdekük az előrehozott szavazás.

A kanadai választók rendkívül okosan voksoltak – ez már egy másik elemzői vélemény. Úgy adtak leckét a négy évvel ezelőtti euforikus kezdés után komoly csalódást okozó Trudeau-nak – akinek az apja, Pierre Elliott Trudeau az ország legendás miniszterelnöke volt, s jól csengő politikai márkanevet hagyományozott a fiára –, hogy kormányon tartották a liberálisokat, nem engedték a hatalom közelébe a konzervatívokat, nem küldték a süllyesztőbe a baloldali Új Demokrata Pártot (NDP), megjutalmazták a Zöldeket, és a parlamenten kívül hagyták a populista szélsőjobbot.

A legtöbb mandátumot a liberálisok szerezték, mögöttük a konzervatívok végeztek a második helyen, a képviselőik számát 99-ről 121-re növelve. Az NDP nagyot veszített ugyan, ám újdonsült szikh vezetője, Jagmeet Singh – aki az első nem fehér politikusként vezetett kanadai szövetségi választáson pártot  – jó kampányhajrával elkerülte az összeomlást, ami korábban kinézett nekik.

A kanadai pártvezér, aki elegánsabb, mint Justin Trudeau kormányfő

Leginkább a színes turbánjairól és elegáns öltözékéről ismert a szikh Jagmeet Singh, a választásra készülő balközép kanadai Új Demokrata Párt vezetője, aki az ország első nem európai származású pártvezére. Justin Trudeau kanadai miniszterelnök híres a világpolitikai eseményeken is viselt érdekes zoknijairól, ám Kanadában akad valaki, aki nála is nagyobb divatikonná vált: Jagmeet Singh, a kisebbik ellenzéki erő, a balközép Új Demokrata Párt (NDP) vezetője.

 A Zöldek pedig a korábbi egy helyett három mandátumot szereztek az ottawai egykamarás törvényhozásban, s először kaptak egymilliónál több szavazatot. A választás nagy nyertese a kizárólag a francia ajkú Québec tartományban indult Bloc Québécois (BQ) vezére, Yves-Francois Blanchet, akinek vezetésével a párt visszajött a sírból, és több mint háromszorosára növelte képviselőinek számát. Más kérdés, hogy a BQ a sikerét annak köszönheti, hogy teljes mellszélességgel kiállt a tartományban – franciaországi mintára – hozott jogszabály mellett, amely a közalkalmazottak nagy részének, közte a tanároknak és a rendőröknek megtiltja a vallási jelképek viselését.

Ez elsősorban a muszlim fejkendő- és ruhaviselet ellen született, és emberjogi szervezetek bírálják, szövetségi politikusok pedig támadják, amit Québecben a tartomány által kiharcolt különleges autonómia megsértésének tekintenek. A BQ azt is szeretné elérni, hogy a Kanadába érkező menekültek – akik előtt Trudeau kitárta a kapukat – számát csökkentsék, és Québecben különös figyelemmel vizsgálják meg, hogy olyanokat fogadjanak be, akik elfogadják a tartomány nyelvi és kulturális hagyományait.

A hülye poén visszanyal: Justin Trudeau zuhanása

A Liberális Párt élén álló Justin Trudeau megnyerte ugyan a hétfői kanadai parlamenti választást, ám ezúttal elmaradt a négy évvel ezelőtti nagyarányú győzelem: a legendás hírű egykori miniszterelnök, Pierre Elliott Trudeau fia most legfeljebb kisebbségi kormányt alakíthat. Az előzetes eredmények szerint a „királycsináló" a baloldali NDP lehet.

Azt a mostani kampányban felbukkanó sárdobálás ellenére mérsékeltnek tartott kanadai belpolitika győzelmének tekintik, hogy kiesett a parlamentből Maxime Bernier, aki az általa alapított Kanadai Néppárt révén az elit- és bevándorlásellenes, klímaváltozást tagadó populista szélsőjobboldalt képviselte. Az illiberális vonulatba sorolt Bernier-t valószínűleg a sértődöttség vezette a politikai színpad jobbszélére, ahonnan a mélybe zuhant.

Az 56 éves politikus a mandátumát 2006-ban Québecben, még a konzervatívok színeiben szerezte – a választókerületnek korábban 13 évig az apja volt a képviselője –, centristaként indult, és két éven belül külügyminiszter lett. Röviddel később menesztette azonban Stephen Harper miniszterelnök, mert Bernier titkos NATO-dokumentumokat tartalmazó dossziét hagyott a barátnőjénél, aki korábban egy bűncselekményeket elkövető motorosbandához tartozott, és drogügyek miatt rendőri megfigyelés alatt állt.

A bukás után fiskálisan fegyelmezett liberálisként, a melegjogok harcosaként Bernier még visszaverekedte magát az egyik kisebb jelentőségű miniszteri posztra. Amikor azonban a 2015-ös megsemmisítő vereség után lemondott Harper helyéért folytatott küzdelemben, 13 szavazási forduló után alulmaradt Andrew Scheerrel szemben, otthagyta a konzervatívokat, s fölfedezte magában a bevándorlókat megállítani és a melegek jogait korlátozni kívánó politikai utcai harcost.

Trudeau szerencséjére a 40 éves Scheer gyönge kampányt folytatott, az adócsökkentésen és a költségvetés kiegyensúlyozásán kívül vajmi kevés konkrétummal állt elő, így a választók elnézőbbek voltak az újrázásra hajtó kormányfővel. Megbocsátották például, hogy kiderült, Trudeau és környezete nyomásgyakorlással próbálta rávenni Jody Wilson-Raybould igazságügy-minisztert, hogy ne büntesse meg a líbiai Moammer Kadhafi rezsimjével megvesztegetéssel kötött szerződései miatt a liberálisok fontos bázisának számító Québecben található székhelyű SNC-Lavalin nevű építőipari vállalatot.

hvg360 - Hetilap: Megrepedt máz

Megrepedt máz Az erkölcsös hatalomgyakorlást meghirdető Justin Trudeau kanadai miniszterelnök körül régimódi politikai beavatkozás miatt tört ki botrány.

Amikor a kanadai őslakosok közül elsőként miniszteri tárcához jutott Wilson-Raybould erre nem volt hajlandó, kisebb jelentőségű posztra rakták át, amiről a politikus lemondott, s az október 21-ei választáson – Kanadában kivételt jelentő módon – függetlenként is meg tudta őrizni a mandátumát. Trudeau megúszta azt is, hogy három felvétel is előkerült róla, amin fiatalabb korában feketére mázolt arccal mutatkozik, s ez ma már rasszizmusnak, de minimum fatális politikai érzéketlenségnek számít.

Egy rasszista gesztus kezdte ki Justin Trudeau hírnevét

A kanadai miniszterelnök 2001-ben feketének maszkírozta magát. A most előkerült fotóból kisebb botrány lett.

Az Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Megállapodás (NAFTA) helyére lépő egyezségről Donald Trump amerikai elnökkel keményen tárgyaló Trudeau – aki a diplomáciai eseményeken feltűnő színes zoknijaival és az indiai útján fölvett helyi öltözettel a magamutogató politikus imázsát erősítette – több választási ígéretét nem tartotta be, amivel a rajongóinak csalódást okozott. Az egyik reformjának elmaradása viszont a mostani választási eredmények láttán a hasznára vált.

Trudeau – a kisebb pártok régi óhajára – megígérte ugyanis, hogy a brit mintára kizárólag az egyéni választókerületekre, illetve azokon belül a győztes mindent visz elvére épülő rendszer helyére a leadott szavazatokban a politikai erők részesedését jobban tükröző modellt vezet be. Ezzel a saját vereségét idézte volna elő, ugyanis Kanada történetében nemcsak az eddigi legalacsonyabb szavazati aránnyal nyertek a liberálisok, de először fordult elő, hogy egy párt a voksok versenyét megnyerte, de sokkal kevesebb mandátumhoz jutott. A konzervatívok ugyanis a szavazatok 34,4, a liberálisok viszont csak a 33,1 százalékát szerezték meg.

Ezt az eredményezte, hogy Kanada kettészakadt: keleten – főleg Toronto és Montreal környékén – a liberálisok taroltak, nyugaton viszont a konzervatívok óriási fölénnyel nyertek, Alberta és Saskatchewan tartományban Trudeau pártja egyetlen mandátumhoz se jutott. A választás eredménye főleg az olajban gazdag – az energiahordozóból a világ harmadik legnagyobb tartalékával rendelkező – Albertában okozott kiábrándulást, ahol amúgy is úgy tartják, a keleti parti elit a szövetségi szinten működő kiegyenlítő rendszernek köszönhetően a tőlük átcsoportosított bevételekből költekezik.

Egyelőre marginálisak azok a csoportok, amelyek Albertában és Saskatchewanban a Brexit – és az 1995-ös québeci referendum – mintájára a Kanadából való kiszakadásról szeretnének népszavazást, ám az ország megosztottsága Trudeau számára is súlyos kihívás. Így a régi-új miniszterelnök nemcsak azt ígérte meg, hogy befejezik az állami tulajdonba vett, Albertából Vancouver kikötőjébe – és ezzel az USA-nál sokkal jobban fizető ázsiai piacok irányába – tartó olajvezeték megépítését, hanem azt is, hogy még jobban odafigyel a nyersolaj árának esése miatt ötödik éve gazdasági nehézségekkel, és emelkedő munkanélküliséggel küzdő nyugati tartományokra.