A közpénzből ezermilliárdossá váló Orbán család története beépül a magyar társadalom tudatába – a Direkt36 dokumentumfilmjéről

Kop-kop, egyre szaporodnak az Orbán-rendszer koporsójába ütött szögek. Az Orbán család közpénzből multimilliárdossá válásáról szóló dokumentumfilmet három nap már kétmillióan látták a kilenc és fél milliós Magyarországon. Minden negyedik felnőtt megnézte eddig (ha a másfél millió gyereket leszámítjuk) – és szám folyamatosan megy feljebb. Lehet persze számolgatni a szegénység miatt kivándorolt és a kisebbségi magyarok százezreit is. Egy biztos: a közpénzből multimilliárdossá váló Orbán-család történetét feldolgozó tényfilm beépült a magyar társadalom tudatába. A Dinasztia –  így született az Orbán család gazdasági birodalma filmje olyan széles kört ért el, ahol csak két versenytársa akad: Majka Csurran-cseppen Bindzsisztán-videója (jelenleg 13 milliós megtekintésnél jár) és Magyar Péter első, bemutatkozó Partizán-interjúja 2024. február 11-én (2,7 milliós megtekintéssel).

A három anyag ráadásuk egy irányba mutat, ugyanazt állítja: a magyar politikai rendszer csúcsán egy saját zsebre dolgozó diktátor terpeszkedik, aki a közérdek szolgálata helyett egyre inkább a közvagyon kiszipolyozásán, a saját családja csillagászati gazdagodásáért dolgozik – és egyre gyorsabban. És persze a baráti hálózatuk és az őket támogató rezsimszolgák gazdagodásáért, szintén az adófizetői forintjainkból származó privát profitjáért.

A tények beszélnek

A Direkt36 tényfeltáró műhely filmje pontosan lehatárolja nemcsak a tárgyát, hanem a forrásokat és a műfajt is. Csak tényfeltáró újságírók – ezen belül elsősorban dokumentumokat búvárló gazdasági oknyomozók – nyilatkoznak. Politikatudósok és közgazdászok nem (egy közgazdász a kivétel, aki nemzetközi nagylátószöget használ: Tunéziához, Törökörszághoz, Azerbajdzsánhoz hasonlítja a magyar klánállamot.

Ezzel válik igazán hitelessé: maguk a tények és a tényeket feltáró médiamunkások beszélnek. Az értelmezés elsősorban a nézőre marad. Nem rágják a a következtetéseket szánkba ellenzéki társadalomtudósok.

Ebből a szempontból a film egyszersmind tiszteletadás a magyar oknyomozó újságírók nemzedékeinek,   akik Vajda Éva és Ószabó Attila első bányaügyi tényfeltáró cikkei óta, 25 éve harcolnak a hatalmi visszaélések leleplezéséért, a tiszta közéletért.

A film történeti perspektívába helyezi az Orbán család vagyonosodását. Egészen az 1990-es évek elejéig, a rendszerváltás utáni időig visszanyúl. A Fidesz vezetői közül Orbán rájön, hogy a pártnak gazdasági hátteret kell kialakítania, ha állni akarja a versenyt a többi párttal: a régi állampárt hatalmas infrastruktúráját megöröklő MSZP-vel, a jó médiatámogatással rendelkező SZDSZ-szel és a kormányzati pozíciójával járó  figyelmet élvező MDF-fel. A problémák forrásai, hogy már az első gazdasági ügyletet, a közvagyonból juttatott Fidesz-székház eladását rögtön a magángazdagodásra, ezen belül az Orbán-család feltőkésítésére is használják. Orbán Viktor apjának is jut belőle – vagyis a közpénzből – bányavásárlásra.

A politikai gengszterizmus hazai know-how-jának feltalálója, Simicska Lajos, a Fidesz volt pénztárnoka a történelmi szerepének megfelelő nagy hangsúllyal szerepel. A film remekül mutatja be a kétfejű Fidesz időszakát (amikor a párt politikai hatalmát Orbán, a gazdaságit Simicska képviselte), majd a pártvezér leszámolását a gazdasági nagyúrral és az ezt követő G-napot, Simicska szembefordulását volt barátjával és pártársával. Nagyon találó, hogy Mészáros Lőrinc, Orbánék gázszerelő ismerőse, majd Tiborcz István, Orbán Viktor veje először lényegében Simicska helyére ült be, őt helyettesítette, ám ők Orbán Viktor strómanjaiként már közvetlenül a Család számára szivattyúzták a közpénz tíz- és százmilliárdjait.

A dinasztia feketén-fehéren bizonyítja, hogy Tiborcz első nagy cége, az Elios Hódmezővásárhelyen, Lázár János polgármestersége alatt kapta az első nagy közvilágítási projektjét. Hiába hazudja Lázár, hogy semmi köze nem volt a közbeszerzéshez és a hódmezővásárhelyi tendert elnyerő Tiborczhoz, a film dokumentumokat, ezek között egy fényképet mutat, ahol éppen elmélyülten tárgyalnak kettesben. Konkrétan látjuk Lázárt hazugság közben:

történelmi felelőssége Tiborcz korrupt karrierjének elindításában megkérdőjelezhetetlen.

És remek a milliárdossá tett Tiborcz első időszakának bemutatása: ahogy a fideszes vezetésű városi önkormányzatok a legkisebb részletekbe menően az Elios számára írják ki a pályázatot, s a miniszterelnök veje már a kiírás előtt tudja a pályázat részleteit. Miután az OLAF (az Európai Unio Csalás Elleni Hivatala) feltárja a korrupciót, a korrupt após közpénzből fizetteti ki az országgal a korrupt vő által ellopott milliárdokat.

Érzékletesen mutatja be, hogyan próbálja valódi üzletemberré festeni magát a valós üzleti teljesítményt soha el nem érő Tiborcz, Orbán Ráhel, és Mészáros. Bűnben fogant vagyonuk forrásait titkolva korábban menekültek a nyilvánosság elől. Most azonban igazi üzletembernek próbálják beállítani magukat, mintha nem a maffiaállam pénzesőjéből gazdagodtak volna meg. Amikor az amerikai-magyar tényfeltáró újságíró Bence X. Széchenyi bejut Tiborcz méregdrága magánklubjába, fény derül az urizáló, uborkafára kapaszkodó közpénzpumpák kicsiségére, vágyaik nevetségességére. Miközben izzadtságszagúan új arisztokráciának képzelve magukat illegálisan kaszinóznak a Botaniq Klubban, a magyar nemzet érdekében, a magyar társadalom és az ország fejlődését szolgáló Nemzeti Kaszinót alapító Széchenyi István leszármazottja a köz érdekében rejtett kamerával leplezi le üzelmeiket.

A film fő találata, felejthetetlenül vissza-visszatérő motívuma: Orbán Viktor állandóan a parlamentben papol arról, hogy nem tűri a korrupciót, és minden jogszerű a kormányközeli milliárdosok körül. Persze, hiszen

az Orbán-rendszerben a törvényeket, jogszabályokat és pályázatokat a családi csókosok és csicskáik számára írják,

a fideszes Polt Péter legfőbb ügyész és Pintér Sándor belügyminiszter pedig nem nyomoztat a rezsim csúcsán tenyésző klán tagjai után. Szép jelenetekben, drónról látjuk a parlamentet, s az ország felett a diktátor öblöget a jogszerűségről.

A dokumentumfilm profi vágással, animációkkal és vizuális megoldásokkal, közérthetően, érdekesen beszél. Sodró tempója fenntartja a a figyelmet, mégsem bulváros. Amit hiányolhatunk, az pár érzékletes grafika Tiborcz és Mészáros gazdagodásáról és mai összvagyonáról.

Mi maradt ki? A dinasztia 2 felé

Mi maradt ki, mivel lenne érdemes foglalkozni A dinasztia 2-ben? Idősebb Orbán Győző a fia által vezetett Orbán-rendszerben tovább gazdagodott. Vállalatai napjainkban éppen a kínai építésű Belgrád-Budapest vasútvonal építésére hordják a követ (nemcsak az összeférhetetlenség, hanem a kő minősége miatt is botrányos körülmények között).

Hiányzik Hatvanpuszta témája, az Orbán-dinasztia sok milliárdból megépített, katonai járművekkel felszerelt főhadiszállásának bemutatása – vagy akár említése. Hol marad a családanya, Lévai Anikó, aki maga is földbirtokos mágnás, hatalmas mezőgazdasági földek tulajdonosa?

S ha dinasztia, hol marad Orbán Gáspár, a csádi magyar külügyi és katonai akciók katonatiszt hőse, aki szép, puha kalapban próbál oszlopok tövébe húzódni a kamerák elő? És ha dinasztia,, foglalkozni kellene a családfő két meggazdagodott fivérével is. Orbán Áron fegyverkereskedő legutóbb egy miniszterelnöki biztosnál kérte ki magának, hogy a külügyminisztérium akadályozza vietnámi emberei vízumkérelmeit, ifjabb Orbán Győző neve pedig pedig a bicskei gyermekotthon kegyelmi ügyének egyik részvevőjeként merült fel.

És persze Orbán Ráhel is több figyelmet érdemelne. A dinasztiában ugyanis csak mellékszerepet játszik, pedig egy egész iparág, a hazai turizmus irányítására tart igényt, bár nem kérte rá senki. Az embernek elkerülhetetlenül Nicu Ceaușescu, a kommunista diktátorházaspár Nicolae and Elena Ceaușescu utódlásra kiszemelt életvidám életművész fia jut róla az eszébe. Bár Nicu legalább nem akart egy egész iparágat leuralni a diktátor apja árnyékában.

Ami pedig a maffiállam működésének szélesebb bemutatását illeti, Mészáros Lőrinc, Rogán Antal, Lázár János, Habony Árpád, Szalay-Bobrovniczky Kristóf, Szíjj László és bűntársaik is megérdemelnének hasonló dokumentumfilmes feldolgozásokat. A független média oknyomozó újságírói rengeteg adatot, tényt és összefüggést feltártak már ténykedésükkel kapcsolatban. A korrupt ügyekről szóló hírcikkeik, kisebb videóik rendelkezésre állnak. Ami hiányzik, A dinasztiához hasonló összegző, széles közönséghez eljutó videós feldolgozás.

Az író, újságíró, filmrendező Vágvölgyi B. Andás egy novellájában javasolja The Orbáns címmel a magyar maffiaállam csúcsán tenyésző családról szóló tévésorozat elkészítését a Netflixnek (a Narcos sorozat mintájára). Reméljük, az a sorozat is elkészül majd egyszer.

De addig tennünk kell, mert nem csak a fotelből nézendő tévésorozatokról van szó. Hanem az életünkről. Természetesen minden ellopott millió és milliárd a közösből hiányzik – a magyar gazdaságból, az egészségügyből, a gyerekeink iskolájából. A dinasztia a kisemmizésünk történetét mutatja be – a nemzet lerablását. Az efelett érzett erkölcsi felháborodásunk azonban semmire sem elég.

Mit tettünk ma a korrupt önkényuralom ellen? A saját és a közös feladatunk megtalálása maga is a feladat része. Rajtunk, minden állampolgáron múlik, hogy a magyar történelem folytatása ne A dinasztia—újratöltve legyen.

A szerző politikatudós, szociológus, a Koppenhágai Egyetem Kommunikáció Tanszékének docense

–

Nyitókép: Tiborcz István és Orbán Viktor / Fotó: Facebook/Orbán Viktor

A hvg360 tartalma, így a fenti cikk is, olyan érték, ami nem jöhetett volna létre a te előfizetésed nélkül. Ha tetszett az írásunk, akkor oszd meg a minőségi újságírás élményét szeretteiddel is, és ajándékozz hvg360-előfizetést!