A közpénzből ezermilliárdossá váló Orbán-család története beépül a magyar társadalom tudatába – a Direkt36 dokumentumfilmjéről

8 perc

2025.02.10. 16:00

Nem egyszerűen egy fotelből nézendő tévésorozat: A dinasztia a kisemmizésünk történetét mutatja be – a nemzet lerablását. Az efelett érzett erkölcsi felháborodásunk azonban semmire sem elég. Sükösd Miklós véleménycikke.

Kop-kop, egyre szaporodnak az Orbán-rendszer koporsójába ütött szögek. Az Orbán-család közpénzből multimilliárdossá válásáról szóló dokumentumfilmet három nap már kétmillióan látták a kilenc és fél milliós Magyarországon. Minden negyedik felnőtt megnézte eddig (ha a másfél millió gyereket leszámítjuk) – és szám folyamatosan megy feljebb. Lehet persze számolgatni a szegénység miatt kivándorolt és a kisebbségi magyarok százezreit is. Egy biztos: a közpénzből multimilliárdossá váló Orbán-család történetét feldolgozó tényfilm beépült a magyar társadalom tudatába. A Dinasztia –  így született az Orbán család gazdasági birodalma filmje olyan széles kört ért el, ahol csak két versenytársa akad: Majka Csurran-cseppen Bindzsisztán-videója (jelenleg 13 milliós megtekintésnél jár) és Magyar Péter első, bemutatkozó Partizán-interjúja 2024. február 11-én (2,7 milliós megtekintéssel).

Hamvay Péter: Majka mint Petőfi

A magyar közállapotokról a legtöbbet az az irreális figyelem mond el, ami Majka Csurran, cseppen című dala körül kirobbant. A Magyar Kultúra Napján azt is megnéztük, mi is szerepe a kultúrának a hanyatló Orbán-rendszerben. Vélemény.

A három anyag ráadásuk egy irányba mutat, ugyanazt állítja: a magyar politikai rendszer csúcsán egy saját zsebre dolgozó diktátor terpeszkedik, aki a közérdek szolgálata helyett egyre inkább a közvagyon kiszipolyozásán, a saját családja csillagászati gazdagodásáért dolgozik – és egyre gyorsabban. És persze a baráti hálózatuk és az őket támogató rezsimszolgák gazdagodásáért, szintén az adófizetői forintjainkból származó privát profitjáért.

A tények beszélnek

A Direkt36 tényfeltáró műhely filmje pontosan lehatárolja nemcsak a tárgyát, hanem a forrásokat és a műfajt is. Csak tényfeltáró újságírók – ezen belül elsősorban dokumentumokat búvárló gazdasági oknyomozók – nyilatkoznak. Politikatudósok és közgazdászok nem (egy közgazdász a kivétel, aki nemzetközi nagylátószöget használ: Tunéziához, Törökörszághoz, Azerbajdzsánhoz hasonlítja a magyar klánállamot.

Ezzel válik igazán hitelessé: maguk a tények és a tényeket feltáró médiamunkások beszélnek. Az értelmezés elsősorban a nézőre marad. Nem rágják a a következtetéseket szánkba ellenzéki társadalomtudósok.