Előre leszögezem, nem vagyok autós szakújságíró, nem ismerem a tengelytávokat, a lengőkarokat, a féktárcsafajtákat és első ránézésre sem tudom eldönteni, hogy az elektronikája tökéletes-e az autónak, vagy éppen hogy elmegy.

Viszont fél éve autóvásárlási projektben vagyok, ami azt jelenti, hogy már kezdem megőrjíteni az autó rovatunk vezetőjét. Főleg amiatt, mert a TOP 5-ös listámon szerepel az 1-es BMW-re erősen hajazó Hyundai i30, ám az autóról igen keveset tudok. Így maradt a mi Demeter Petink, aki miután megunta a „mit gondolsz a Hyundairól? És az Hyundai jobb vagy a Kia? Szerinted is a dél-korei autók az új japán autók?” kérdéscunamit, inkább rám bízott egy tesztautót.

A galériáért kattintson

D.P.

Végül az eggyel kisebb kategóriájú Hyundai i20-ast kaptam meg egy hétre, mivel a legújabb változatát idén dobták piacra. Az persze az elmúlt években feltűnt, hogy a kisméretű autók olyan nagyok lettek, mint 10 évvel ezelőtt a középkategóriások, de most egy hétig folyamatosan figyelmeztetnem kellett magam, nem egy i30-asban ülsz, főleg nem egy Opel Astra méretű autóban. Merthogy mind belülről, mind kívülről olyan benyomást keltett, mintha nem a klasszikus „nőket célzó” kisautókategóriába versenyezne, hanem egy normáléban.

Külső

Egyáltalán nem szerelem első látásra, érzelmeket sem vált ki igazán a külseje. Ugyanazt a benyomást kelti, mint a dél-koreai konszern autói: az egyes elemeket láttuk már más autómárkán. Bár Hyundai-mércével még mindig az egyik legmodernebb megjelenésű autójuk, az összbenyomás mégis unalmas. Persze ehhez hozzájárulhatott a manapság valami miatt hipertrendinek tartott (nem, nem az) barna szín, amitől még komorabbnak tűnik.

D.P.

Belső

Nem úgy a belső, amit egyből otthonosnak érzünk. Habár maradt a kopogós műanyag műszerfal, a barna betétek és a matt felület miatt mégsem olyan mintha egy fröccsöntő üzem kellős közepén ülnénk, a kormány pedig olyan mintha selyemmel borították volna be.

Ahogy az autó külsejébe, úgy a belsejébe sincs semmi szokatlan, meghökkentő, dizájnos elem, cserébe viszont minden az európai sztenderdeknek megfelelően kéznél van. A kormányról állítható a rádió hangereje és a csatornák, a bluetoothon keresztül is könnyen felvehető a telefon, de logikusan működik a klíma és a fűtés is.

Jó hír, hogy az ülést nem úgy alakították ki, ahogy ebbe a kategóriába szokták: nem kakasülőn érzi magát a vezető, inkább sportosan belesüppedős. Persze az ülés minden irányba állítható, így akár jó magasra is fel lehet pumpálni. Az egyetlen kivetnivaló, hogy a rövid alkarúak a kartámaszról nem érik el a sebváltót.

D.P.

A hátsó ülésen sem kell az utasoknak szoronganiuk, ugyanis nem csak tágasnak tűnik az autó, hanem valóban az: a két első ülés mögött kényelmesen el lehet férni, ráadásul a csomagtér is jóval nagyobb mint az ebben a kategóriában megszokott. A 326 literes (hátsó üléseket ledöntve 1024 literes) csomagtérbe szinte minden belefér. Esetemben például simán befért a havi nagybevásárlás, míg a 12 éves Yarisomban minden ülést tele kell tennem szatyrokkal.

Milyen vezetni?

Tesztautónk nem a kisebbik, hanem a 84 lóerős 1248 köbcentiméteres motorral rendelkezett és nem turbós, ami szinte már kuriózum. S bár mint jeleztem, nem vagyok egy nagy szaki, az azért könnyen megállapítható, nem ez az autó erőssége. Az biztos, hogy nem lehet vele gyorsulni, a zöld lámpánál kilőni, de valahogy nem is hiányzik. Az autó azt üzeni, „nyugodj meg, élvezd az utat”. Tehát, aki a kirobbanó sportos vezetés híve, az inkább mondjon le az autóról.

D.P.

Cserébe viszont alig lehet hallani valami a kinti zajból, alapjáraton nagyon csendes, és szinte észrevétlenül kúszik 70 km/óra fölé az óra kijelzője az Árpád hídon este. A sebváltója is pöccintésre kezelhető, egyetlen hibája, hogy nehezen veszi be néha a rükvercet. Ráadásul megkönnyíti a gazdaságos vezetést (vagy akik még nem érzik, hogy mikor kell lejjebb/feljebb váltani), hogy a  kijelzőm figyelmeztet arra, ha kettes helyett már hármasban kéne lennünk.

Az általunk tesztelt modell rengeteg extrával volt felszerelve, az automatikus klímától kezdve a tolatóradaron, az automatikusan behajtódó tükrökön, az esőérzékelős ablaktörlőkön át az automatikus fényszóróvezérlésig. Ez kb 3.9 millió forintba kerülhet, de az alapfelszereltésgű  Hyundai i20 3,19 milliótól kezdődik, ami nagyjából megfelel a kategóriájának.

Verdickt:  Nem volt szerelem első látásra, de egy hét után alig akartam visszaadni. Főleg miután visszaültem a 12 éves pöttöm autómba, jött a fapados érzés, a hőguta és persze háromszor lefulladtam 10 perc alatt.