© sxc.hu

A gépkocsilopásra szakosodott bűnözőknek néhány évvel ezelőtt váltaniuk kellett, hiszen a bevezetett jogszabályi változások miatt – például: eredetiségvizsgálat, külföldi származás-ellenőrzés – a lopott járművek újbóli forgalomba helyezése már túl kockázatos, nehézkes lett. Ennek ellenére sem csökkent azonban jelentősen az ellopott autók száma. Ennek egyik oka, hogy megjelent a „lízingcsalásos” módszer, amelyet másképp finanszírozási csalásnak is lehet nevezni. Ez az elnevezés azonban csak kriminalisztikai fogalom, és nem található a Büntető Törvénykönyvben – közölte az Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK).

Amennyiben az eljárás során nem sikerül a tettes kilétét kideríteni, akkor a nyomozást 30 nap után az elkövető ismeretlen voltára hivatkozva megszüntetik. Megfigyelhető egyébként az – közölte az ORFK –, hogy az egy hónap alatt általában nem sikerül olyan adatot beszerezni, mely alapján a csalás gyanúja megállapítható lenne. Ebből adódik, hogy ez a statisztikában az autó az ellopott járművek kategóriájában fog szerepelni. Később, új információk alapján lehet utófelderítést végezni, de ekkor a már megszüntetett ügyben, nem lopás, hanem – legtöbbször – csalás gyanúja miatt folytatódik az eljárás.

Finanszírozási csalás

„Finanszírozási csalásnak tekintünk minden olyan cselekményt, amikor valaki fizetési szándék, illetve annak objektív lehetősége nélkül, ingó vagy ingatlan dolgot azért lízingel vagy vásárol meg banki kölcsön igénybevételével részletre, hogy utána ennek az értékesítéséből pénzhez jusson, illetve a bank által folyósított összeget eltulajdonítsa.” A klasszikus finanszírozási csalás esetében a lízingre, hitelre vásárolt járművel kapcsolatban az arra jogosult – a tulajdonos vagy az üzembentartó – valótlan tartalmú feljelentést tesz a hatóságnál, miszerint a tulajdonában, vagy birtokában lévő autót valaki ellopta. A bejelentett gépkocsi külföldre – Ukrajnába, Romániába, Szerbiába, Görögországba és afrikai országokba – szállítása és értékesítése már a feljelentés megtétele előtt megtörténik.

A finanszírozási csalásnak persze különböző módjai vannak, melyek azért szorosan összefüggnek és hasonlóságot mutatnak. Ilyenek a szétszereléses, a magánszemélyek segítségével, a pénzzavarba került személyek által, működő cégek, fantomcégek felhasználásával, a totálkáros, a fantom, vagy a lopott gépkocsikra, illetve a bérelt (kölcsönzős) gépjárműre elkövetett finanszírozási csalások.

Míg a hitelre történő vásárlás esetén a vevő tulajdonjogot szerez a jármű felett, addig a lízing esetén a lízingbe adó a tulajdonos, a másik szerződő fél pedig csak üzembentartó, és csak a lízing lejárta után válhat csak tulajdonossá. A megvalósítás tekintetében azonban mindegy, hogy hitelre vagy lízingre vásárolt elkövetési tárgyról van szó, mert az csak a bűncselekmény minősítését befolyásolhatja (csalás, sikkasztás, hitelsértés).

A finanszírozási csalás elterjedését többek között az is „segítette”, hogy egyre könnyebben lehet hitelhez jutni. 2007 első félévében a lízingcégek 1050 milliárd forint értékben finanszíroztak gépjárműveket. Megfigyelhető volt, hogy amikor a kereskedők nagyon kedvező hitelkonstrukcióval hirdettek autókat, akkor a lopások száma is megnőtt.

A „lízingcsalások” nemzetközi szinten is nagy problémát jelentenek, így nemcsak hazánkban, hanem Csehországban és Szlovákiában is, ám például Görögországban elhanyagolható ez a bűncselekmény típus.

Rendszámfelismerő rendszer akcióban © Dudás Szabolcs

Magyarországon a gépjárművekkel való visszaélések – lopás, lízingcsalás, hitelsértés – 80-90 százalékát Budapesten követik el – közölte Pásztor Attila, a Budapesti Rendőr-főkapitányság gépjármű bűnözés elleni osztályának vezetője, a hvg.hu-val. Hozzátette: ez nem meglepő, hiszen a használt autók fele a fővárosban fut. „A hitelezési csalás a bankokat érinti, hiszen ők a finanszírozás után nem tudják nyomon követni az autót. Ha valaki pedig nem fizeti a részletet, akkor három hónapig semmi más nem történik, minthogy leveleznek az illetővel. A pénzintézet csak utána adja át az ügyet a behajtónak, aki viszont valószínűleg már semmit sem tud elérni, mert az eltelt idő elég hosszú ahhoz, hogy a gépkocsit eltüntessék. Végül a rendőrséghez fordulnak, és feljelentést tesznek hitelfedezet elvonása miatt.”

Az osztályvezető elmondta, azok közül, akik nem tudják fizetni a jármű törlesztő részleteit, van, aki visszaadja az autót, de előfordulnak olyan fizetésképtelen emberek, akik ellopatják az autót, majd besétálnak az egyik kapitányságra, és bejelentik a gépkocsi eltűnését.

„Az ügyek kezdetekor, lekérjük az adatokat, és azokból hamar kiderül, ha nincs olyan cím vagy olyan ember, akinek a nevére a járművet megvették. Ezek a személyek általában hajléktalanok. Az ő kifürdetésük és felhasználásuk a csalásokban még mindig gyakori. A bankok ugyanis nem ellenőrzik le eléggé a hitelezőket, mert nekik a hitelkihelyezés a fontos. Ha nagyobb gondot fordítanának az adatok kontrollálására, akkor kevesebb visszaélést tudnának a bűnözők elkövetni.”

Pásztor Attila hangsúlyozta, hogy a hajléktalanok néhány ezer forintért mindig szívesen rendelkezésre állnak, és az sem érdekli őket, hogy ők lesznek az adósok, s őket terheli majd a büntetőjogi felelősség. Az osztályvezető úgy vélte, hogy a lízingcsalások rendőri oldalról nézve megakadályozhatatlanok, de elismerte, hogy a hitelkérések ellenőrzése is megoldhatatlan jelenleg, hiszen csak Budapesten egy nap 50-100 autófinanszírozás történik.

Tolvaj cég

Arra is volt példa, hogy egy cég lovasított meg egy 11 autóból álló flottát. A tanácsadói szolgáltatásokat nyújtó vállalkozás két ukrán férfi tulajdonában volt, ám a vállalkozás székhelye egy kaposvári sütöde címére volt bejegyezve. Az okmányok alaposabb átvizsgálásakor ez kiderülhetett volna már a szerződéskötés elején. Ennek hiányában a lízingcég gond nélkül hozzájárult a mintegy 40 millió forintot érő kocsipark, valamint egy kombájn finanszírozásához. Az ukránok viszont már az első hónaptól kezdve nem fizették a lízingdíjat, a mezőgazdasági gépet kivitték Ukrajnába, az autók – négy-öt kivételével – pedig Olaszországból, Spanyolországból és Romániából kerültek meg.

„Magyarországon jelenleg 100 ezer autót köröznek, a tavalyi évben csak a fővárosban 4944 gépkocsilopást jelentettek be, ennek több mint harmada lízingcsalás. A bűnözők által megszerzett autók egy része külföldre kerül, másik része pedig alkatrész-bontókban végzi. Akad olyan bűncselekmény, amelyben 2-300 autó érintett.”

Tavaly Görögországban 160, hazánkból odavitt gépkocsit találtak meg. A csalók hajléktalanok nevére vették meg a járműveket. A magyar banda tagjait lefülelték, ám a görög szervezők nincsenek meg. „Ezt a mintegy 1,5 milliárd forintos bizniszt egy év alatt hajtották végre, a gépkocsikat – köztük például temetkezési járművet is – konvojban vitték ki a görögökhöz Ausztria és Olaszország érintésével.” A nyolc magyar tettes közül jelenleg négyen előzetesben vannak, a további nyomozást a Nemzeti Nyomozó Iroda végzi.

A történet jól mutatja – tette hozzá a nyomozó, hogy a lízingcsalásokat szervezetten követik el, a szervezők mellett vannak a szállítók, a vásárlást lebonyolítók és az értékesítők. Az alsóbb szinten állók csupán néhány tízezer forintos munkadíjban részesülnek – a hajléktalanok markát például legfeljebb tízezer forint üti –, míg a főnökök tiszta haszna egy autón 500 ezer és egymillió forint között van.

Pásztor Attila elmondása szerint ennél a csapatnál van egy sokkal keményebb banda is, amelyik roncsok külföldről való behozatalára specializálódott. Ők a roncsra vagy felépítenek egy új járművet, vagy pedig az okmányait meghamisítva eladják. „Az ügy ott pattant ki, hogy volt egy BMW, amivel nem stimmeltek a dolgok. Pontosabban ugyanazon az alvázszámon két autó futott. Az egyiket Hamburgban leltünk rá, erről kiderült, hogy Pestről lopták el. A nyomozás során találtunk olyan járművet is, amelyet ötször finanszíroztak meg ugyanannak az eredetiségvizsgálónak a közreműködésével, de van olyan gépkocsi is, amely több hirdetésben szerepel, természetesen más-más alvázszámmal. A csapatból négyen kerültek előzetes letartóztatásba, köztük egy okmányirodai alkalmazottal, aki segítette a bűnözőket.”

A bűnözők leleményesek, előfordul, hogy céget vesznek vagy alapítnak a lízingcsalások elkövetésére. Néhány vidéki városban a polgármester úgy vette elejét a lakosság nevén megszaporodó, ám sehol sem található járműveknek, hogy bevezette, akinek a nevén autó van, az nem kaphat szociális támogatást. „Erről akkor szereztünk tudomást, amikor vidéken lakók Budapesten ellopott autói után nyomoztunk. Volt, hogy a bejelentő nevén lévő járművet úgy lopták el, hogy az illető soha nem is járt a fővárosban” – emlékezett vissza egy-két esetre a nyomozó.

© Stiller Ákos

Tavaly a fővárosban mintegy 4,8 milliárd forint kárt okoztak a lízingcsalók a bankoknak – közölte Pásztor Attila, hozzátéve, hogy ez az összeg 19 pénzintézet között oszlik meg, s így már kevésbé tűnik olyan hatalmasnak. „Egy-egy banknak ez nem jelent nagy veszteséget, mert ha mondjuk a kezelési költséget növeli egy százalékkal, már pénzénél is van.” Az osztályvezető hangsúlyozta, hogy fontos lenne azonban a csalások megelőzésére helyezni a hangsúlyt, mert a jelenlegi kár néhány év múlva akár 50-100 milliárd forint is lehet, ugyanis hazánkban most indult be erőteljesebben a munkagépek lízingelése, amely újabb lehetőséget jelent a csalók számára.

A csalások megakadályozására a gépjárművek megjelölése lehet a legbiztosabb módszer, és az, ha hitelre vett autókat csak GPS-szel lehetne eladni, esetleg megfontolandó lenne annak a bevezetése, amit az uniós országokban használnak, azt, hogy ha egy autót hitelre vettek, azt jelölik a rendszámtáblán és a forgalmiban is – sorolta a lehetőségeket az osztályvezető, hozzátéve, hogy hazánkban a hitelbírálat szigorítása is nehezítené a bűnözők dolgát. „A kötelező 20 százalékos önrész bevezetése viszont nem segít a helyzeten, mert a csalóknak még ennek befizetésekor is meg fog térülni az üzlet.”

A Lízingszövetség a csalások megakadályozására több mindenre kiterjedő tervet dolgozott ki – tudtuk meg Lévai Gábor főtitkártól. „Ennek keretében hamarosan együttműködést kötünk az Országos és a Budapesti Rendőr-főkapitánysággal. Másrészt a saját köreinkben tapasztalt visszaélésekről adatokat gyűjtünk. Mindezek mellett részt veszünk – az adóhatóság, a rendőrség, a Központi Ellenőrzési Hivatal munkatársaival együtt – a kormánynak benyújtott javaslatok összeállításában. Ezek között szerepel az is, hogy a finanszírozott autókat fizikailag és a gépjármű nyilvántartásban valamilyen módon megjelöljék.”

A Lízingszövetség elnökségének létszáma egyébként nemrég nőtt háromról öt főre az egyre jobban bővülő tagság aktívabb érdekképviseletéért, illetve a lízingeszközök skálájának szélesedése miatt – tájékoztatta a hvg.hu-t Gáti Tamás, a LeasePlan vezérigazgatója, aki a Lízingszövetségben az operatív lízinget alkalmazó cégek érdekeit képviseli, mégpedig a flotta bizottság elnökeként. „Néhány évvel ezelőtt a lízing 80-90 százalékban a magánszemélyek autójára vonatkozott, ma azonban már elindult a teherautó, a munkagépek, a hajó és jacht, illetve az ingatlanlízing is.”

Gáti hangsúlyozta, hogy a hazánkban meglévő 3 millió gépkocsiból 2,5 millió van magánkézen. Ennek mintegy 70 százalékát hitelre vagy lízingre vették. Céges jármű körülbelül 380 ezer fut az utakon, ezekből 40 ezer áll flottakezelés és operatívlízing alatt. „Az ilyen autók esetében a lopások száma alacsony, nemcsak azért, mert statisztikailag is kisebb arra az esély – 10 autóból csupán egy az operatív lízinges –, hanem azért is, mivel értékesíteni is nehezebb a járműveket, hiszen annak papírjain a cég van tulajdonosként feltüntetve.

A lízingcsalók ellen Gáti Tamás szerint sem jelent megoldást a 20 százalékos önrész befizetésének kötelezővé tétele, mert a bűnözőknek még ekkor is meglesz a hasznuk a megszerzett gépkocsin. Úgy véli, hogy sokkal eredményesebb lehet a fellépés, ha a lízingcégeknek lehetősége lenne az okmányok ellenőrzésére. „Igaz, ez adatvédelmi és tárolási problémákat vet fel, de biztosan található rá valamilyen megoldás.”