Bácsi Róbert

A minap esett meg velem, hogy a reggeli órákban autóztam át az Árpád hídon. Előttem két autóval haladt egy vezető, a legbelső sávban, aki szemmel láthatóan elnézte a lehajtót a híd pesti hídfőjénél. A forgalom lassan, de folyamatosan araszolt. Ő kitette az irányjelzőt és lassan araszolt tovább, miközben vészesen közeledett a lehajtóhoz. A mellette lévő autós kicsit lemaradva követte és zárta a lehetőséget. Folyamatosan rágyorsított és ráhúzta a kormányt. Az emberünk jelezte, hogy a lehajtóhoz kíván átjutni. Kérése azonban süket fülekre talált, maradt az akadályozó magatartás. A másik fél ezt megelégelve behajtott elé és a két autó összeütközött. 

Mindketten dühödten pattantak ki az autójukból és hangoskodva mutogattak egymásra. A makacsság eredménye, két összetört autó, két lestoppolt sáv az egyik legforgalmasabb úton és időben, ami további feszültséget szül a mögöttes forgalom résztvevői között.

Ebből a példából azt hiszem már mindenki számára érthető a címválasztás. Nem az a kérdés, hogy kinek van „igaza“ ebben a helyzetben, hiszen az teljesen mellékes. Mindkét fél számtalan módon meg tudná „magyarázni“ , hogy az igazság miért „áll“ az ő oldalán. Az a kérdés, hogy más magatartással, vagy szemlélettel elkerülhető lett volna-e a baleset? Ha mindketten vennék a fáradságot és megkérdeznék maguktól, hogy „mi tehettem volna másképp?“. Ebből a helzetből teljes mértékben hiányzott az egymásra való odafigyelés, a jószándék, a tolerancia és a konszenzus.

Teljesen fölösleges a KRESZ, amíg a másik embert ellenségként kezeljük az utakon. Amíg folyamatosan bíráljuk és kritizáljuk egymást. Mindenki más lehet bunkó, csak mi nem. Mi mindent jól csinálunk. Nem az a kérdés, hogy másoknak mit és hogyan kellene tenniük az utakon, hogy kellemesebb és biztonságosabb legyen a közlekedés, hanem az, hogy én mit tehetek?

A felelőség vállalással kezdődik minden. Az adott példánál maradva, ha a sávváltó autójában ülünk, akkor jogos elvárásnak tűnik, ha jelezzük szándékunkat és ezt követően szemkontaktust teremtve segítséget, egy pozitív gesztust kérünk a másik féltől, aki segít nekünk. Bármelyik fél megállhatott volna egy pillanatra, amíg a másik elhalad. Nincs kár, nincs bosszankodás, nincs további feszültségteremtés, ami kigyűrűzött a 10-es és 11-es utak teljes bevezető szakaszára. Így aztán nem csak egy ember késett el aznap.

Stevie A.E. Kala