Hangulatában, főbb arcvonásaiban alig változott elődjéhez képest az új Honda Accord, kevésbé agresszív, sokkal inkább futurisztikus a formavilága. A terebélyes külső azonban megtévesztő, a kombi még csak, de a szedán hátul nem kínál limuzinos kényelmet. Főleg a lábtér kevés. A hátra be- és kiszállás körülményes, és esetenként fájdalmas.

A belső kidolgozás japán alaposságról árulkodik, bár az anyagok minősége lehetne németesen lágyabb, találkozunk kellemetlen tapintású és túl merev pvc-vel is. A felszereltség gazdag, a szedán minden hájjal megkent változatában igazi kényeztetés volt utazni, de a kicsivel puritánabb kombi is tartalmazott csúcshifit (dobozhanggal), ülésfűtést, xenon fényszórókat, elektromos panorámatetőt, elektromos csomagtérnyitást (ez néha sztrájkolt), tempomatot és Bluetooth-kihangosítást. Ezen túl a szedánban bőrkárpitban terpeszkedtünk, kicsit elavult grafikájú navigációs képernyőre hagyatkozhattunk, a tempomat adaptív (azaz automatikusan tartja az előttünk haladóktól a távolságot), ráfutásra radar figyelmeztet, és az autó egyenesben tartásában korrekciókra képes sávasszisztens segített (ez nem tetszett, hadd kormányozzak én). A középkonzol és a műszerfal kapcsolóit tanulni kell, az ergonómia nem tökéletes.

© Autómenedzser

Az autóban lakozó lady minden gombnyomást angolul felolvas, azt is, ha éppen megcsúszott az autó és dolgozik az ESP, de felolvassa a rádióállomások nevét. Kikapcsolni nem sikerült, így egymást boldogítottuk a pár nap során. A Bluetooth-kapcsolódással megszenvedtem. Két órán keresztül ordítottam a ladyvel, hogy setup, phone, pair, delete, cancel. Korábban is küzdöttem Hondában telefon beállítással, ennek ellenére nem sikerült elsőre. A probléma az, hogy nem gombokkal és manuálisan kell összekapcsolódni, hanem hangutasítások alapján. Attól függően, hogy a lady milyen hangulatban van, ez vagy sikerül, vagy nem. Félrehallások és félreértések hangjátéka következett. Bekapcsolta az ablakfűtést, pofámba fújta a forró levegőt, kiírta, hogy az USB-port nincs használatban, bekapcsolta az ablaktörlőt, a cédét, mindent, csak a telefont nem. Finnül is megpróbáltam, japánul is. Miután az összes hangszálam megnyúlt, félreálltam egy parkolóba és megpróbáltam újra. A phone setup volt a varázsszó. Lassan, lépésről lépésre összejött. Azt a boldogságot és büszkeséget el nem tudom mesélni.

Az autó hajlamos a büdösödésre, valami gond lehet a szellőző rendszerével, mindkét autóba több gázolajszag jutott be, mint amennyit elvisel az ember taknyos orra és szervezete. Félóránként szellőztetnem kellett.

Menet közben a kemény irányzatot képviseli az Accord, a kombit puhábbnak éreztem. Az egyenetlenségeken azonban ez is rázott, főleg a jégbordákon. Ebben az esetben örültem is neki, legalább talajt fogott néha az autó, a jégpáncélon autózás nem tartozik a lieblingjeim közé.

Száraz úton kanyarban remek, sportos stílusa lenyűgözne, ha nem fojtaná el enyhe alulkormányzottsági hajlama, valamint az érzéketlen, merev kormány.

A motor karcos, hajnali hidegben riasztóan az, viszont van benne szufla, kifejezetten jól gyorsul, hamar lendületbe jön. Csak a kopogós hangja jelzi, hogy dízel, a dinamizmusa benzineseket megszégyenít.

© Autómenedzser

A hatsebességes kézi váltó rövid úton jár, élvezetes tologatni, az automatikus váltó meglepően finoman kapcsol, téli dugójárásban kifejezetten jó volt. A kéziváltós szedánnal többet csúszkáltam volna. A vezetés élményéből semmit nem vesz el.

A hidegben üzemeltetés nem ütött vissza a tankolásnál, a fedélzeti számítógép adataira is rácáfolt a mért fogyasztás. A szedán 300 kilométeres tesztelés alatt 6,5 liter gázolajat fogyasztott 100 kilométerenként, a bejáratós kombit (41 kilométerrel vettem át) 400 kilométeren át faggattam. 8 literes átlagfogyasztást mértem száz kilométerenként.

Praktikumban egyértelműen nyer a kombi, a hatalmas méretei ellenére azonban nem használható teljes szélessége, a kerékjáratoknál szűkül.

Műszaki adatok és képek az Autómenedzser.hu autósportálon.