Maserati 150 GT – 1957 A 150 GT kicsit talán kakukktojás a listán, mivel se nem versenyautó, se nem utcai modell. Felmerül a kérdés, hogy akkor micsoda, amire a válasz az, hogy egy prototípus, amely a közúti használatra szánt Maseratik egyik előfutárának tekinthető. Műszakilag a versenyautókhoz áll közelebb, hiszen az alváza A6 GCS-ből származik, a másfél literes, 130 lóerős, soros négyhengeres motorja pedig szintén a versenysportra lett kifejlesztve, amivel képes volt a 200 kilométer/órát is megfutni. A karosszériája a Fantuzzi műhelyben készült, így nem meglepő, hogy el is nyerte a vezetőség tetszését, de a lemezek alatt lapuló műszaki csemegék miatt túl költséges lett volna a gyártása, ezért végül elvetették az ötletet, és csak ez az egy darab készült el belőle.

Maserati Quattroporte – 1963 A Quattroporte név az egyik legismertebb Maserati típust jelöli, ami részben annak is köszönhető, hogy manapság is kapható a modell hatodik generációja. Ez pedig nem véletlen, hiszen a Quattroporte az 1960-as években egy új korszak nyitányát jelentette a Maseratinál, ekkortól kezdték el ugyanis sorra bemutatni a közúti használatra szánt modelljeiket. Luxuslimuzin révén fontos szerep jutott a Quattroporte-nak a márka népszerűségének és ismertségének növelésében. 4.2 literes V8-as motorja 260 lóerőt produkált, ami az ötfokozatú manuális váltóval párosítva 230 kilométer/órás végsebességig repítette. Az első generáció nagy sikert aratott, de még így is csak 679 példány készült belőle 1971-ig.

Maserati Bora – 1971 A ’60-es évek vége ismét változást hozott a Maserati életébe, ugyanis a márka a Citroen fennhatósága került, ami elsőre kicsit vészjóslónak hangzik, de később egyértelműen bebizonyosodott, hogy mindkét félnek megérte az összebútorozás. Az olaszok megosztották a Citroennel a motorépítői tapasztalataikat, a franciák pedig a hidraulikus rendszerek furfangjaiba avatták be a Maseratit. Ennek egyik eredményeként az 1971-es Genfi Autószalonon bemutatkozott a Maserati Bora, amely a 4.7 literes, 330 lóerős V8-as motorjának köszönhetően a kor egyik legkomolyabb szupersportautójának számított, 280 kilométer/órás csúcssebességgel.

Maserati Ghibli Spyder – 1970 A Ghibli típusnév manapság újra köztudatban van, azt viszont kevesen tudják, hogy a mostani luxuslimuzinnal ellentétben az első generáció 1967-ben kupéként mutatkozott be, amit két évre rá a nyitott tetős, vagyis Spyder változat követett. Ugyan a német prémium dominancia alatt igazi felüdülést jelent manapság is egy Ghibli, de az igazi Dolce Vita az első generációs Spyder, amiben még nem turbófeltöltős V6-os benzinmotor dolgozott (és főleg nem dízel), hanem a jól bevált szívó V8-as erőforrás, 4.7 literes hengerűrtartalommal és 330 lóerővel. Lehetne azon siránkozni, hogy már egyet sem látni belőle, de az igazság az, hogy Európának ezen szegletében soha nem is volt gyakori vendég, hiszen csak 125 példány készült belőle, amikkel többnyire valamelyik Riviérán furikáztak.

Maserati Khamsin – 1973 1973-ban mutatta be a Maserati a Ghibli utódjának szánt Khamsint, amely nagy sikerre számíthatott volna, ha nem következik be ugyanebben az évben az olajválság. A sokszorosára emelkedő üzemanyagárak köztudottan csökkentik a vásárlók érdeklődését a 20 litert fogyasztó V8-as motorral szerelt sportautók iránt, de szerencsére akadtak olyan milliomosok, akik nem pusztán anyagi megfontolás alapján döntöttek, hanem hallgattak a szívükre és beruháztak egy Khamsinra, így nekik köszönhetően több mint 400 példány készült 1983-ig.