Magas üléspozíció, jó rátekintés a forgalomra, biztonságérzet és divatos külcsín. Röviden összefoglalva ezek a kompakt hobbiterepjárók legfőbb előnyei, melyek mostanság világszerte egyre nagyobb tömegeket ösztönöznek vásárlásra, még akkor is, ha a józan ész nem sok rációt lát egy városba szánt terepjáróban. A szektor iszonyatosan pörög, amit persze a gyártók előszeretettel ki is használnak, leszámítva a Seatot, melynek első igazi SUV-jára egészen mostanáig kellett várnunk.

2007-ben ugyan már kijött az Altea Freetrack, azonban ez a modell a négykerékhajtása ellenére is messze volt a valódi SUV-októl, a 2011-es IBX és a 2015-ös 20V20 tanulmányokra építkező, most debütált Ateca viszont már egy minden hájjal megkent igazi SUV. Közismert, hogy a késői szüretelésű borok a legédesebbek, de vajon az igen későn jött Ateca is tud ennyire édes lenni?

Seat Ateca - galéria

L.F.

Az általunk Barcelonában és környékén kipróbált legújabb Seatról már messziről lerí, hogy a Volkswagen konszern design tekintetében szokásosan egyik legmerészebb márkájának égisze alatt támad. Alejandro Mesonero fődesigner és csapata kiváló munkát végzett, az Ateca a valóságban még a fényképeken láthatónál is szebbre sikeredett: a frontrészt és a hátsó traktust elnyújtott X formák uralják, a kilincsek felett futó övvonal teljesen vízszintes, az alsó szekcióban lévő fekete műanyag sáv pedig optikailag magasabbá, terepjárósabbá varázsolja az összképet. Az éles vonalakkal taglalt felületek szépségét külön kiemeli tesztautónk egyedi narancssárga metálfényezése, ami mellett az ezüstszürke és fehér változatok szinte azonnal belevesztek a spanyol nagyváros unalmas forgalmába.

Az Ateca egy mindössze 2000-es lakosságú, elsősorában remek boráról ismert apró zaragozai településről kapta a nevét - a fejlesztést a Barcelona közelében lévő Martorellben végezték, azonban maga az autó nem a katalánoknál, hanem Atecától 2300 kilométerre, a csehországi Kvasinyban készül. A csehek nagyon tudnak autót gyártani, legalábbis a tesztautónk minősége nem sok kívánni valót hagyott maga után: a konszern minőségi elvárásainak maximálisan megfelel az Ateca, a néhány gyengébb minőségű vagy burkolatlan felülettel pedig vélhetően csak azért kell találkoznunk, hogy a Seat szokás szerint egy lépésnyi távolságot tudjon tartani a nagytesó Volkswagentől.

L.F.

Az alapot nem meglepő módon az MQB modulrendszer biztosítja, és kis túlzással élve az Ateca olyan, mint egy enyhén megemelt és felfújt Leon, olyannyira, hogy a két modell tengelytávja tökéletesen megegyezik egymással.

A 4,36 méteres hossz ideális, ha városi közlekedésről van szó, az 1,84 méteres szélesség viszont enyhén már sok volt a barcelonai belváros szűk sávjaiban. A jól pakolható csomagtér alaphelyzetben 510 literes térfogattal rendelkezik, mely a 4Drive modellek esetében a négykerékhajtás miatt 485 literre csökken. A csomagtérajtó elektronikus felnyitásához elegendő egy laza lábmozdulatot ejteni a lökhárító alatt, ráadásul az ötödik ajtó hasonló módon akár csukható is. A hátsó üléssor vízszintesen nem mozgatható, de osztottan természetesen dönthető, és így akár 1579 liternyi csomagot is szállíthatunk.

A műszerfalon a kormány mögötti szekciót még nem csúcsmodern hatalmas kijelző, hanem két analóg műszer és egy általuk közrefogott kisebb LCD uralja, az enyhén a sofőr felé forduló középkonzolról viszont már nem hiányozhat a 8 colos érintőpanel, mely nemcsak az ujjaink nyomását, hanem közelségét is detektálja. A navigáció sokszor talán már túl sok vizuális információval szolgál, azonban a lényeges infók a kormány mögötti panelen is megtalálhatók - vetített Head up Display nincs.

A váltókar mögötti szekcióban található köralakú gomb révén egyszerűen válthatunk a különböző üzemmódok között, vagyis pillanatok alatt takarékosra, sportosra, terepjárósra vagy éppen hóban haladósra konfigurálhatjuk a járművet. A full LED-es lámpák remek fényerővel rendelkeznek, és apró figyelmesség, hogy a külső visszapillantó tükörből lefelé világító "welcome"-fény az autó sziluettjét és nevét is a talajra vetíti. Az pedig már csak a hab a tortán, hogy a beltér hangulatvilágításának színe és fényereje teljesen személyre szabható.

L.F.

Egy emelt kasztnis kompakt hobbiterepjáró esetében bárminemű vezetési élményről beszélni már-már őrültségnek tűnhet, azonban ezzel együtt az Atecát igen jó érzés vezetni, ráadásul nemcsak városban, hanem akár hegyi szerpentineken is.

A karosszéria nem dülöngél a kanyarokban, a kormány sokkal több visszajelzéssel szolgál, mint például a Hyundai Tucson esetében, és a trakcióval sincsenek gondok. Ez utóbbiban persze komoly szerepet játszik első tesztautónk 245 milliméteres széles gumija, és érdekesség, hogy a kocsi még a 19-es colos gigantfelnik ellenére sem volt túl feszes, pattogós vagy rázós. A négykerékhajtás többek közt kigyorsításkor is jó szolgálatot tehet, mindenesetre megjegyzendő, hogy 2WD meghajtású, és "csak" 215 milliméteres széles gumijú második tesztautónk úttartásával sem voltak gondok. A központi display-re még akár G-erő kijelzést is kitehetünk, amit azért enyhén túlzásnak érzünk egy ilyen, nem kifejezetten kanyarvadász és a sportkocsiktól messze lévő járműtől.

A 2-literes TDI erőforrás kellemestől még mindig elég távol lévő orgánumából a beltérbe szinte semmi sem szűrődik be - elsőre nehéz megmondani, hogy gázolajos vagy benzin autóban ülünk. A 190 lóerős teljesítmény és az 1750-3250-es fordulatszám tartományban elérhető 400 Nm-es nyomaték az előzéseket gyerekjáték egyszerűségűvé varázsolja, a mindössze 7,5 másodperces 0-100-as gyorsulást viszont nem érezni elementáris erejűnek, mert az érzékszerveink minden irányból tompítva vannak.

Autópálya tempónál a motorhangot már szinte nem is hallani, ilyenkor a minimális menetszél által fűszerezett gördülési zaj uralja a belteret - a végsebesség 212 km/h. A 200 kilométeres út során mért mintegy 8 literes átlagfogyasztás elsőre soknak tűnhet, azonban megjegyzendő, hogy ezt minimális autópálya-használat mellett, folyamatosan működő klímával, leginkább feszített tempójú hegyi szakaszon sikerült produkálnunk. Megjegyzendő, hogy míg a csúcsmodell 1610 kilogrammot nyom, addig a belépőszintű változat esetében csak 1280 kilogrammot mutat a mérleg.

L.F.

A 150 és 190 lóerős dízelekben, illetve a 150 lovas benzines modellben érhető el a négykerékhajtás és a hétsebességes DSG váltó, ez utóbbi régi ismerősünk, és manuális módban akár a kormány mögötti fülekkel is válthatunk. Kipróbáltunk továbbá egy 1,4 literes TSI-t is: ennek a kis lökettérfogatú turbós motornak 150 lóerős a teljesítménye és 250 Nm a nyomatéka. Remek dolog, hogy a maximális nyomaték már 1500-as fordulatszámtól rendelkezésünkre áll, tehát alacsony fordulaton is könnyen megindul az autó. Ez a motor is remek társa az Atecának, azonban a többlet lóerők és a jelentősen nagyobb nyomaték miatt a csúcsdízellel mindenképpen haladósabb a tempó. A hatsebességes manuális váltó remekül teszi a dolgát: a Leonhoz képest enyhén feljebb emelt váltókar rövid utakon jár és határozottan kapcsolhatók vele a fokozatok.

Ahogy az a nemzetközi sajtóbemutatókon általában lenni szokott, a legtöbb tesztautó a legmagasabb, ezúttal Xcellence nevet viselő felszereltségi szinttel rendelkezett, vagyis minden földi jóval tele volt pakolva. Az alcantara bevonatú ülések korrekt tartást biztosítanak, helyből pedig mind elöl, mind hátul van bőven. A külső visszapillantótükrökben, illetve elöl és hátul összesen négy darab nagylátószögű kamera található, melyek olyan felülnézeti képet biztosítanak a nagy kijelzőn, mintha egy játékautót tologatnánk egy terepasztalon.

Kapunk továbbá Park Assist 3.0 parkolás segítőt, holttérfigyelőt, távolságtartós tempomatot, sávtartó automatikát, közlekedési táblákat figyelő funkciót és persze kulcs nélküli indítást. Utóbbi érdekessége, hogy amennyiben a kocsi érzékeli a zsebünkben rejtőző kulcs közelségét, az indítógomb világítása szívdobogásszerű lüktető effekttel ösztönöz bennünket a motor beindítására. Hasznos extra a középkonzol alsó részén található kis tároló, mely a belehelyezett kompatibilis okostelefonok akkumulátorát vezeték nélküli módon tölti, és GSM-antenna erősítőként is funkcionál.

L.F.

Összességében véve pozitív benyomást tett ránk a Seat Ateca, amely mindent tud, amit egy kompakt hobbiterepjárónak 2016-ban tudnia kell: a külcsín egészen szemrevalóra sikeredett és a belbecs is teljesen rendben van. És a végére hagytuk a legjobb hírt, ugyanis az importőr közlése szerint az Ateca 1-literes turbós benzinmotorral szerelt Reference alapváltozata 4,9 millió forintos akciós alapáron fog elrajtolni, ami jelentősen kedvezőbb a házon belüli testvérmodell, az enyhén nagyobb méretű Volkswagen Tiguan alapáránál - a forgalmazás ősszel kezdődik meg.

És itt nem áll meg a Seat, ugyanis a gyártó már bevallotta, hogy jövőre ki fog adni egy az Atecánál kisebb SUV-t, és több mint valószínű, hogy egy az Atecánál nagyobb hasonló modell is érkezni fog. A nemzetközi SUV-helyzet tehát tovább fokozódik, ráadásul a konszernen belül ősszel jön a Skoda ugyancsak izgalmasnak érkező Kodiaq típusa is.

Korábbi autós tesztjeinket ide kattintva olvashatja. Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Autó rovatának Facebook-oldalát.