A biztonsági övvel kapcsolatos első feljegyzések még a 19. századból származnak, azonban a manapság használatoshoz hasonló első autós biztonsági övek csak az 1950-es évek magasságában bukkantak fel. Sorozatgyártású autóban elsőként 1949-ben a Nash kínált biztonsági övet, igaz ez még csak egy egyszerű kétpontos biztonsági öv volt, de a semminél mindenképpen több védelmet biztosított.

A Nash akkoriban még csak opcionális extraként kínálta a biztonsági övet, és az akkori vásárlók nem is tulajdonítottak különösebb figyelmet ennek a védelmi megoldásnak. 1955-ben a Ford is követte a Nash példáját, azonban 1958-ban elsőként a svéd Saab kínálta az alapfelszereltség részeként a biztonsági övet.

1959. augusztus 13-án újabb mérföldkőhöz érkezett az autóipar, ekkor látott ugyanis napvilágot az a Volvo PV 544, mely a világ első olyan sorozatgyártású személyautója volt, melyben alapfelszereltség volt a kétpontos öveknél sokkal nagyobb biztonságot adó hárompontos öv. A feltaláló Nils Bohlin volt, akit egy évvel korábban a Saabtól igazolt le a Volvo.

A svédek ugyan levédették a hárompontos biztonsági övet, de annak használatát ingyenessé tették minden autógyártó számára. A riválisok érdekes módon lassan reagáltak, adott esetben évekkel vagy évtizedekkel később, és sok esetben még mindig csak opcionális extraként kínálták az életmentő eszközt.

A biztonsági övek széles körben történő elterjedését az 1968-os Bécsi Egyezmény gyorsította fel, mely előírta az új személyautók biztonsági övvel történő ellátását. Hazánk késve reagált, de 1976-tól kezdve végül is Magyarországon is kötelezővé vált a biztonsági övek első ülésen történő használata.

A hárompontos övek mind a mai napig uralják a piacot, az ennél komolyabb négy-, öt- és hatpontos megoldásokkal csak versenyautókban találkozhatunk.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Autó rovatának Facebook-oldalát.