A közelmúltban leteszteltünk három sorozatgyártású üzemanyagcellás személyautót, a Honda Clarity Fuelcellt, a Hyundai Nexót és a Toyota Mirait. Ezeknek a meghajtásáról ugyanolyan villanymotor gondoskodik, mint amilyen az elektromos autókat is hajtja, az áramot azonban nem nehéz és lassan tölthető akkumulátorokból, hanem néhány perc alatt tankolható nagynyomású hidrogénből nyerik – fordított vízbontással.

Nemrég a BMW is előrukkolt egy hasonló elven működő járgánnyal, a 100 darabos mennyiségben gyártandó iX5 Hydrogennel, és minden jel arra mutat, hogy idővel a tömegközlekedésben is egyre komolyabb szerephez juthat a technológia.

Buszba a hidrogénnel!
Magyarországon először tavaly februárban bukkant fel egy hidrogénbusz, még pedig egy a Linde üzemanyagával hajtott Solaris Urbino 12 Hydrogen. A spanyol tulajdonban lévő lengyel márka 89 utast szállító 12 méteres járműve Budapesten és környékén üzemelt rövidebb ideig.
A 70 kW-os üzemanyagcellás Solaris busz 350-400 kilométeres hatótávú, és nemrégiben egy 100 kW-os, 138 utas szállítására alkalmas nagyobb verzió is megjelent belőle Urbino 18 néven.

A napokban Pakson a portugál Caetano által kifejlesztett, hasonló elven működő H2.City Gold modellje teljesített próbautakat.
A Toyota üzemanyagcellájára épülő autóbusz 10,7 és 12 méter hosszú, rendre 64-87 személyes változatokban készül. A paksi demó során egy nagyobb példánnyal utazhattunk. A Toyota-Caetano idén tervezi piacra dobni a hidrogénbusz még nagyobb, immár 18 méteres csuklós változatát.


Hatótáv, töltés
A 2,5 méter széles és 3,45 méter magas busz alacsonypadlós, és az utastér méretének maximalizálása érdekében a hajtáslánc legtöbb eleme, így például az üzemanyag-tartályok, az akkumulátor és maga a cella is a tetőre került.
Az egy töltéssel nagyjából 400 kilométeres távolság megtételére alkalmas Toyota-Caetano H2.City Gold a dízelbuszoktól eltérően szinte teljesen hangtalan, nem rezonál és füstöt sem termel. Erre az elektromos buszok is képesek, arra viszont nem, hogy 9 perc alatt teljesen fel lehessen tölteni őket.


Az ötször 312 liternyi, körülbelül 37,5 kilogramm hidrogén rendkívül ellenálló kompozittankokban pihen. A 350 baros nyomás fele a személyautók esetében használatos 700 barnak, és a szivárgásellenőrző rendszernek köszönhetően a gyártó szerint teljesen biztonságos akár baleset esetén is.
A későbbiekben itt is 700 barra emelhető a nyomás, amivel a duplájára növelhető a hatótáv, így akár távolsági buszok is átállíthatók hidrogénre. Sőt a gyártók szerint 700 bar felett is van élet.


A 60 kW-os, 82 lóerős teljesítményű üzemanyagcella mellett egy CCS csatlakozón keresztül tölthető lítium-titán-oxid akkumulátor is a hajtáslánc részét képezi, amelynek a kapacitása kiviteltől függően 29-44 kWh. Utóbbi a kisebb elektromos személyautókban lévő telepek kapacitásával van egy szinten, a buszban tehát nyoma sincs hatalmas és nehéz akkumulátornak.
A helyi buszsofőr kérdésünkre elmondta, hogy a hidrogénbuszt jobb vezetni, mint az elektromost, ami főleg a jelentősen alacsonyabb tömegnek tudható be.
Mivel a jármű nem cipel magával folyamatosan 5 darab 650 kilogrammos akkumulátort, a menetteljesítmények sokkal kedvezőbben alakulnak. Mindez, vagyis a jobb vezethetőség egy ülő/álló utasokkal teli, értelemszerűen nem száguldozó busz esetében sem elhanyagolható szempont.
Az elektromos buszok teljes feltöltése nagy teljesítmény mellett is 4-6 órányi időt vesz igénybe, ami éjszakai töltés esetén nem jelent gondot, minden más esetben viszont komoly előnyt jelent a hidrogénbuszok 10 perc alatti komplett töltési ideje.



Hogyan működik?
Az üzemanyagcellás rendszer működésének megértéséhez vissza kell emlékeznünk a fizikaórán látott vízbontási kísérletre. Amikor egy pohár vízbe egyenáramot vezetünk, a negatív póluson hidrogén, a pozitívon pedig oxigén keletkezik.
Mivel ezúttal áramot szeretnénk nyerni, megfordítjuk a folyamatot: hidrogént és oxigént vezetünk az üzemanyagcellába, aminek eredményeképpen áramot és vizet kapunk. Az áram táplálja a villanymotort, a víz pedig kicsöpög az útra. A lokális károsanyag-kibocsátás nulla. Ráadásul a hidrogént egyrészt ipari melléktermékből, másrészt megújuló energiával működő vízbontással is nyerhetik, tehát a távolban sincsenek bőszen füstölő kémények, legalábbis ideális esetben.


A Siemens által gyártott villanymotor 245 lóerős teljesítményű. Amennyiben fogytán a hidrogén, egy teljes töltés mindössze 9 percnyi időt vesz igénybe, és a különleges csatlakozónak köszönhetően a folyamat teljesen bolondbiztos. A paksi teszthez a Messer biztosította a zöld, vagyis megújuló energiával előállított hidrogént.
A fogyasztás csökkentése érdekében az amúgy folyamatos online kapcsolattal rendelkező busz tervezői a lehető legtöbb helyen könnyű alumíniumot alkalmaztak, a fékezéskor és lassuláskor amúgy kárba veszendő energiát rekuperáció révén hasznosítja a rendszer, amiből a sofőr vezetés közben szinte semmit sem érzékel.


Sok millió kilométer
Az EU társfinanszírozásával a Közép- és Kelet-Európában útjára indított JIVE-2 (Közös Kezdeményezés a Hidrogénjárművekért Európa-szerte) program az eddigi legnagyobb üzemanyagcellás buszprojekt Európában, amelynek célja, hogy előmozdítsa a hidrogénbuszok kereskedelmi forgalomba hozatalát és a kapcsolódó infrastruktúra kiépítését. A teljes európai ellátási láncot lefedő Európai Hidrogén Egyesület szintén részt vesz a demonstrációs mintaprojektben.
A projektben használt 230 busszal már több mint 6,5 millió kilométert tettek meg, a 15 töltőállomás pedig 90 százalékban zöld hidrogént biztosít a járművek számára.


A hidrogénalapú közlekedés felfutását 2025-2030-ra teszik a szakértők, addigra előreláthatólag a töltőpontok száma is jelentősen növekedni fog. Míg Németországban jelenleg néhány tucat helyen lehet hidrogént kapni, Magyarországon csak egy helyen, és ott is körülményesen. A cél az, hogy Európában belátható időn belül legalább 150 kilométerenként legyen egy hidrogénkút.
Mint azt a Messer képviselőitől megtudtuk, egy hidrogénkút telepítése 0,5-1 milliárd forintba kerül, ők pedig készek kutak hazai telepítésére. A három fő egységből álló töltőhely működéséhez 150 kW-os bemeneti teljesítményre van szükség, ennyit vesz fel a kompresszor.


Ideális esetben helyben állítják elő a zöld hidrogént, amelynek szállítása nagyon drága. Többek között amiatt is, hogy egy 40 tonnás kamion tartályában csak 400 kilogramm hidrogént lehet szállítani. A paksi bemutató során használt zöld hidrogén Németországból érkezett, vélhetően nem kis költséggel.
Sajnos maga a busz is sokba kerül, főleg addig, amíg csak szerény mennyiségben gyártják. A Toyota-Caetano képviselője szerint hasonló adottságú, méretű buszok esetén a dízel verzió 200 000, az elektromos 400 000, a hidrogénes pedig körülbelül 600 000 euróba, körülbelül 240 millió forintba kerül.


Az igazi ellenség
A Toyota cikkünk elején már említett Mirai modellje 2015-ben jelent meg, évente hozzávetőlegesen 2100 darab készült belőle. A sokkal trendibb formatervű második generáció 2020-ban jött ki nagyságrendileg 30 millió forintos áron, annak éves gyártási volumene már 14 000 autó.
A nagyjából 5 méter hosszú, sportos külsejű szedán 174 lóerős teljesítményű és egy töltéssel mintegy 550-650 kilométert képes megtenni. Az 5,6 kilogrammnyi hidrogént körülbelül 3-5 perc alatt betankolni a rendkívül ellenálló tartályokba.


A közelmúltban 1352 kilométeres rekordtávot futott hátsókerék-hajtású új Mirai 9,2 másodperc alatt tudja le a 0-100-as sprintet, tágas utasterében pedig öt személy foglalhat helyet.
A japán vállalat nemcsak üzemanyagcellás formában lát fantáziát a hidrogénben, hanem olyan autókat is fejleszt, amelyek egyszerűen a normál belső égésű motorjukban benzin helyett égetik el a hidrogént. Ilyen például a 2021 végén debütált különleges GR Yaris.

„A CO2 az ellenség, nem egy meghajtás” – vallja a Toyota, amely szerint az elektromos autózás önmagában nem jelenthet megoldást napjaink egyre égetőbb problémáira. A japán gyártó a közelmúltban több villanyautót is bemutatott, de rengeteg benzinmotoros hibridet és plugin hibridet is forgalmaz, és a jelek szerint az üzemanyagcellás autózásban is maximálisan hisz.
És még egy adalék: a mifelénk elsősorban akkumulátorairól ismert dél-koreai SK Group 2025-ig 16 milliárd dollárt fordít hidrogénes fejlesztésekre, ezek keretein belül egy éves szinten 250 ezer tonna környezetbarát hidrogént előállító üzemet is felhúznak.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Autó rovatának Facebook-oldalát.