Egy kora középkori királyi palota maradványaira bukkantak a délnyugat-angliai Cornwallban lévő Tintagelben, azon a településen, amely Artúr király legendája által vált ismertté. A szakemberek szerint valószínű, hogy a júliusi ásatásokon feltárt egy méter vastag falak a Dumnonia nevű ősi kelta királyság VI. századi uralkodóinak fő rezidenciájához tartoztak - adta hírül a The Indepedent brit napilap honlapja. 

A szakemberek szerint a felfedezés újraélesztheti a vitát a legendás Artúr királyról, aki a középkori történetek szerint Tintagelben fogant és született, a régészek 1998-ban egy "Artognou" feliratú táblát is találtak a helyszínen.

A XII. században írt krónikájában, a Historia Regum Britanniae-ben Monmouth-i Gottfried (Geoffroy of Monmouth) is azt írta, hogy az egykori Artúr király Tintagelben született, ám a krónika születésekor a várat már nem lakták, és csak mintegy száz évvel később épült oda egy újabb középkori vár, amelynek romjai ma is láthatóak. A krónikában a szerző azt írta, Artúr a király és egy helyi fejedelem feleségének afférjából született, de a krónikás feltehetően korábbi legendákat és szájhagyomány útján terjedő történeteket használt fel munkájához.

Nagy-Britanniában most először bukkantak V. és VI. századi fontos épületek maradványaira. A régészek egy méter vastag, kőművesek által felhúzott falakat, lépcsőket és palakövekből jól lerakott padlózatokat tártak fel. Mintegy tucatnyi épület maradványaira bukkantak, néhány közülük viszonylag nagy volt. Kettő például 11 méter hosszú és négy méter széles lehetett. 

Az épületekben a kelta királyság elitje lakhatott. A feltárt régészeti leletek - köztük üveg- és agyagedény-maradványok - arra utalnak, hogy a királyság Törökország nyugati részéből érkezett borokat, a Földközi-tenger észak-afrikai térségéből beszerzett olívaolajat fogyaszthatott. Az élelmet a Törökország nyugati részéből és Észak-Afrikából érkezett, finoman megmunkált edényekből fogyasztották el, a bort frank földön készített üvegkupákból itták.

A lehetséges palota a legfényűzőbb volt az Atlanti-óceán partján fekvő Tintagel hegyfokán állt épületek között. A többi épületben valószínűleg kézművesek, katonák és az uralkodó más alattvalói lakhattak.  Az épületeket valamikor az V., vagy a korai VI. században építhették, a korai hetedik században viszont a térség hanyatlásnak indult. 

A régészek eddig nem találták nyomát valamiféle katasztrofális pusztulásnak, az azonban köztudott, hogy a 6. század második felében és a VII. században rendszeresen pusztított a pestis egy kora középkori változata a Földközi-tenger térségében, amely minden bizonnyal a Brit-szigeteket is elérte. Elképzelhető, hogy az egyesek által sötét kornak nevezett kora középkor Tintagelje inkább a pestis miatt hanyatlott és nem politikai vagy katonai konfliktus miatt.  

A ma is látható későbbi középkori vár romjairól, a közeli "Merlin barlangjáról" és a vidékről itt egy videó: