Mert, aki az esztendő első napján lencsét nem eszik, az magára vessen. Szerencsét, jólétet, gyarapodást, de még szebb fizimiskát se reklamáljon év közben. Mondják, mindenki a maga sorsának kovácsa. Így annyit megtehetünk, hogy tálalunk magunknak egy tányér lencsét. Kitölthetnénk egy lottószelvényt is, de azzal nem lehet jóllakni.

aréna2000

A lencsével meg feltétlen. Pláne feltéttel. Hogy az utóbbi micsoda, azt anno nem nagyon tudhatták, különben legalább egy tükörtojást csúsztattak volna rá. A fáma - jelenkori nevén, Wikipédia -  szerint úgy a kőkorszakban(!) volt, amikor ázsiai hegyvidékekről a mostani Közép-Európába keveredett az egyik legrégebbi kulturnövényünk. Belegondolni sem merünk, mi lett volna, ha csóró, álságos migránsként visszafújja a szél. De a morfológiailag a bükkönyfélékhez hasonlatos, pillangosvirágú hüvelyes kontinentális gyökereket eresztett, és táplálni kezdte a legszegényebbeket. Hogy pontosan  mikorra avanzsált szerencsehozónak, annak nem leltük nyomát. Így van, és kész. Biztos a sok-sok nagy, közepes, apró, sárgás-zöld- vöröses-barna-fekete termésnek köszönheti, melyet ontani képes hüvelyeiből. Meg az igénytelenségének, amellyel nem szükségel különösebb bánásmódot, legfeljebb némi napsütést. Ad cserébe olcsó, a babnál, borsónál jóval könnyebben emészthető, laktató fehérje-vitamin-antioxidáns bombát. Víz, némi só, fűszer, és pompás eledel lesz. Nekünk főleg főzelék, leves formájában, esetleg salátaként. Mondhatnánk, karrierjének csúcspontjára ért, amikor az idők során újévi eledellé avanzsált. De nagyon úgy néz ki, hogy a legújabbkori gasztronómiában leről fel, s legfelőbbre törekszik, és szuperfoodként (szuper élelmiszerként) trendiskedik. Annyi receptje kering a neten, hogy kényesen válogatva is minimum az év 365 napján, naponta háromszor más-más lencsés ételt ehetnénk, körbefalatozva a glóbuszt. 

Úgy, hogy akkor legalább ezen az egy napon, a legelsőn az esztendőben (éjféltől már ér melegíteni) kanalazzunk tökéletes szerencsehozó lencsét.