De mégis hogyan dolgozzák fel a tanárok a diákokkal ezt a felfoghatatlan tragédiát? Kiss Kinga, klinikai gyermek-szakpszichológus és Révész Renáta Lilána pszichológus, gyásztanácsadó dolgozott ki egy módszertani segédletet a tanároknak a témában.

Mint írják, fontos tudni, hogy a tragédiáról szóló közös beszélgetések szükségszerűen szorongást generálnak majd a gyerekekben, ugyanakkor éppen arra teremtenek lehetőséget, hogy a közös feldolgozás révén a diákok érzéseikkel, a bennük kavargó gondolatokkal ne maradjanak egyedül.

Mint korábbi cikkünkben is megjegyeztük, az első időszakban a felzaklatottság, a mobilizálódó szorongás, esetleges halálfélelem, vagy a téma hárítása, elbohóckodása éppúgy normális megküzdési mechanizmus, mint az érett beszélgetés vagy élménymegosztás. Mindenki máshogy éli meg a gyászt,

fontos, hogy a gyerekek, fiatalok értsék: amit éreznek, az teljesen természetes része egy tragédia utáni folyamatnak.

Nyíltan, őszintén

A szakemberek azt javasolják, hogy egy ilyen beszélgetésen először röviden és nyíltan érdemes összefoglalni, mi történt. Meg lehet kérdezni a gyerekeket, mit hallottak, mit tudnak az esetről, mit éreztek, amikor meghallották a balesetről szóló híreket.

Asszonyi Eszter

E bevezető után hasznos lehet kiemelni a hősiességet, a helytállást a bajban. A tragikus baleset során sok konkrét példa kiemelésére van mód. Meg lehet kérdezni a diákokat, hogy voltak-e már olyan helyzetben, ahol másnak segítettek, vagy rajtuk segítettek-e szorult helyzetükben.

Teljesen természetes az a gondolat – felnőtteknél és gyerekeknél is –, hogy ilyen tragédiák velünk, szeretteinkkel is történhetnek. Szorongás, félelem alakul ki bennünk, ami csak egy idő után csillapodik. Érdemes nyugodtan arról beszélni a gyerekekkel, hogy balesetek többsége megakadályozható odafigyeléssel, óvatossággal, de a nagy tragédiák sajnos nem. Ám szerencsére ilyenek ritkábban történnek. Itt is célravezető lehet olyan kérdéseket feltenni a diákoknak, hogy történt-e már velük is kisebb baleset, mit tapasztaltak, hogyan állt hozzá a környezetük.

Gyász, elengedés

A szakemberek azt javasolják, mielőtt az elhunytakról kezdenek beszélni az osztályokban, egyperces néma felállással tisztelegjen a csoport az elhunyt diákok előtt. Majd érdemes először tisztázni a gyász, a veszteség fogalmát.

El lehet mondani, hogy évszázadokon át közösségben történt zajlott le a gyász megélése. Az emberek természetesnek vették, hogy el kell búcsúzniuk az élettől, nem tiltakoztak, nem harcoltak ellene, elfogadták ezt a tényt.

Asszonyi Eszter

Felidézhetjük a diákokkal a különböző veszteségtípusokat az alsós tanító nénitől, a szomszédokon, barátokon, szerelmeken át. Próbáljuk megértetni velük, hogy mind fontosak voltak számunkra, de az életünk előrehaladása miatt elhagytuk őket, miközben sajnáltuk, talán gyászoltuk is egy darabig. De nélkülük nem lennénk olyanok, mint amilyenek vagyunk.

Nem szabad titkolózni

Felnőttként, szülőként és pedagógusként nyitottaknak kell maradnunk a gyermekek felől érkező kérdésekre, akár indulatokkal együtt feltoluló, vagy éppen nehezen megszülető érzésekre és felismerésekre.

Semmilyen titkolózás, félreértelmezett kímélet nem teszi elviselhetőbbé a számunkra is nehezen elfogadható tényt

– hangsúlyozzák.

A gyásznak lélektanilag több szakasza is van: a sokk, a kontrolláltság, a tudatosulás, az elfogadás és a feldolgozás. A módszertani segédlet kitér arra is, hogy e szakaszokban milyen eszközökkel, tevékenységgel könnyíthetjük meg a gyász feldolgozást.

Például, egy ismerős halála esetén az érzelmek felszínre hozásában segíthet, ha valami emléktárgyat vagy egy fényképet veszünk elő az elhunytról. De hasznos lehet a naplóírás, amelyben helyet kaphatnak a gyásszal kapcsolatos érzések, akár a szégyen és a bűntudat is.

A különböző rítusok is segíthetnek az erőteljes érzelmek átélésében. „Jelölj ki magadnak egy órát a nap folyamán, mely az ’emlékezés órája’ lesz, amikor ég egy gyertya, és csak rá gondolunk.” Nehéz feladat,  de érdemes megpróbálni összeírni azt is, mit jelent számunkra, hogy ő meghalt.

A felnőttek határozott fellépése

Singer Magdolna pszichológus, gyásztanácsadó a hvg.hu-nak azt írta, hogy főleg a tragédiában leginkább érintett iskolában, az első napokban a tanórák semmiképpen nem tudnak a megszokott módon folyni, hiszen a felzaklatott gyerekek nem képesek mással foglalkozni, mint a történtekkel.

Asszonyi Eszter

Fontos, hogy az osztályfőnökök a megemlékezésen kívül a saját osztályukban is folytassák tanulóikkal a beszélgetést. Megnyugtató lehet a diákok számára a felnőttek határozott fellépése, amivel kereteket szabnak.

„Így a darabokra esett világban rendezettséget tapasztalnak, ami az élet normál hétköznapjait idézi fel, és azt is sugallja, hogy képesek lesznek folytatni az életüket, bármekkora veszteség is érte őket.”