Van valami kiugró, jól kivehető disszonancia abban, ahogy Donald Trump minden erejével, elnöki hatáskörének minden lehetőségével és eszközével azon van, hogy a „radikális muszlim terroristáktól” megvédje az Egyesült Államokat, miközben az elnöksége óta eltelt nyolc hónapban több amerikait öltek meg fehér amerikai férfiak, akiknek semmi közük nem volt az iszlámhoz, mint muszlim terroristák vagy a sokat démonizált külföldiek.

• Fehér amerikai férfi volt a Las Vegas-i merénylő. A 64 éves Stephen Paddock közel hatvan embert ölt meg, és több mint négyszázat megsebesített a countryfesztiválon.
• Fehér amerikai férfi volt az az ohiói 20 éves náci szimpatizáns, aki a charlottesville-i antirasszista tüntetésen behajtott a tömegbe. Egy nőt megölt, csaknem húsz embert megsebesített.
• Fehér amerikai férfi volt az a 66 éves illinois-i merénylő, aki júniusban republikánus kongresszusi képviselőkre lőtt rá, többeket súlyosan megsebesítve.
• Fehér amerikai férfi volt az a 28 éves elkövető, aki Baltimore-ból csak azért utazott New Yorkba idén márciusban, hogy fekete férfiakat öljön. Egy 66 éves férfit szúrt halálra, terrorizmus miatt emeltek vádat ellene.
• Fehér amerikai férfi volt az a 35 éves oregoni elkövető, aki muszlim tinédzsereket kezdett el zaklatni egy vonaton. Amikor két utas közbeavatkozott, mindkettejüket leszúrta.

A Mother Jones a folyton frissülő adatbázisában az 1982 és 2017 közötti időszakban 92 (legalább négy halálos áldozatot követelő) tömeggyilkosságot tart számon, ezekből 51-et követtek el fehér férfiak.

Az Iszlám Állam propagandája természetesen az Egyesült Államokba is elér, és inspirál terroristákat: ez a filozófia mozgatta például 2016-ban az orlandói melegbárban 49 ember életét kioltó merénylőt. De minden statisztika azt mutatja, hogy az ország, amelyik az utóbbi években a legtöbb terroristát adta az Egyesült Államokban elkövetett merényletekhez, az maga az Egyesült Államok.

Fegyverekkel könnyebb ölni

Annak hogy a tömeggyilkosságok és terrorcselekmények elkövetői ennyire hatékonyak, leginkább egy oka van: hogy szabadon hozzáférhetnek a fegyverekhez.

AFP / Dominick Reuter

Miközben az amerikaiak a világ lakosságának nagyjából a 4,5 százalékát teszik ki, addig a világon az összes magántulajdonban lévő fegyver 42 százaléka az ő kezükben van. Mégis, a tömeggyilkosságok utáni reakciók egyik feltűnő motívuma, hogy inkább koncentrálnak az imákra, mint az abszurd módon laza fegyvertörvényekre. Rendszeres politikusi fordulat egy-egy tragédia után, hogy összefogásra van szükség, minden vita a törvényekről „még túl korai”. Miközben az áldozatoknak már túl késő.

Minden lövöldözés után Amerika kínosan ügyel arra, hogy ne beszéljen a fegyverekről. Las Vegas után már az a kifacsart logikájú felvetés is megjelent, hogy talán a szállodákban a bejelentkezés folyamatát kellene felülvizsgálni. Bármit, csak a fegyvertörvényeket ne.

Amit a politikusok a jelek szerint nem mernek, nem tudnak, vagy nem akarnak megtenni, azt a Las Vegas-i tömegmészárlás egyik szemtanúja, a gitáros Caleb Keeter megtette. A zenész világéletében a fegyvertartási jogok támogatója volt, de miután a saját szemével látta, hogy percek alatt lehet végezni 58 emberrel, azt mondta, hatalmasat tévedett.

Az, hogy az amerikai politikusok ennyire óvakodnak attól, hogy a fegyvertartási törvények szigorításáról beszéljenek, nem jelenti azt, hogy ez ne lenne megoldás a mindennapossá vált lövöldözésekre.

Általában Ausztráliát hozzák fel tanulságos példaként arra, hogy a fegyverek betiltása és a lövöldözések csökkenése között valóban közvetlen az összefüggés. Ausztrália 1996-ban tiltotta be a félautomata fegyverek árusítását, a már eladott fegyverekre pedig egy visszavásárlási programot vezetett be. Míg a tiltást megelőző másfél évtizedben tizenhárom halálos áldozatokat követelő tömeggyilkosság volt az országban, a tiltás óta egy sem.

Az Egyesült Államok 2004-ben szigorítás helyett inkább fellazította a félautomata fegyverek eladását, ami szintén megmutatkozott a statisztikákban. Az elmúlt években pedig kifejezetten ijesztő sűrűséggel érkeztek hírek fegyveres ámokfutásokról. Elnöksége utolsó évében Barack Obamának hét különböző lövöldözés után kellett együttérzéséről biztosítania az amerikaiakat, és többször hangot adott a frusztráltságnak, hogy a kongresszus és az egyes államok közreműködése nélkül nem képes az Egyesült Államok érdemben kezelni a fegyverproblémát, és megvédeni a saját polgárait, aminek az az elsődleges oka, hogy nem tud mit kezdeni a fegyverlobbival. Így aztán minden lövöldözés után maradnak az imák.

A megkerülhetetlen fegyverlobbi

Donald Trump a Las Vegas-i tragédia utáni megszólalásában nem említette sem a fegyvereket, sem a fegyvertörvényeket, amiben a fegyverlobbihoz kötődő előéletéből kiindulva nincs semmi meglepő. Néhány hónapja még arról biztosította az elképesztő lobbierővel bíró Nemzeti Fegyverszövetséget (NRA), hogy a személyében van egy igaz barátjuk a Fehér Házban. És végül is februárban, alig pár héttel a beiktatása után ő volt az, aki aláírta a törvényt, amely megkönnyítette a mentális betegeknek a fegyvervásárlást.

A Fehér Ház a Las Vegas-i áldozatokra emlékezik

AFP / DPA / Mike Theiler

Abban, hogy az amerikaiak mára 310 millió fegyvert halmoztak fel, az NRA-nek elévülhetetlen érdemei vannak.

Az éles váltás nagyjából a hetvenes évekre tehető, egészen addig főleg vadászati és sportlövészeti célokra tartottak fegyvert az amerikaiak, az NRA viszont meggyőzte őket, hogy jobban tennék, ha az önvédelemre is gondolnának, és ezzel az üzenettel megalapozta a mai napig nagyon életerős fegyverjogi mozgalmat. Az ütemváltás indokolt volt, hiszen egyre többen éltek városokban, és egyre kevesebben vadásztak. A fegyveriparnak pedig túl kellett élnie ezt a keresleti válságot, így aztán ráállt a mindennapokban viselhető és használható fegyverek gyártására.

Ma mind az ötven amerikai államban engedélyezett a fegyverek rejtett viselése. Az önvédelmi narratíva pedig annak ellenére működik, hogy az Egyesült Államokban a kilencvenes évek elejéhez képest valójában felére esett vissza a bűncselekmények száma.

Az NRA minden fegyverszabályozási kísérletre a hangos és hatékony bázisának a mobilizálásával reagál. Márpedig az NRA által mozgósítható tömegek vannak annyira aktívak, különösen a republikánus szavazók körében, hogy a politikusok minden áron keresik a kegyeiket. Még azon az áron is, hogy hülyét csinálnak magukból, mint Ted Cruz szenátor ebben a páratlan videóban, amelyben gépfegyverrel süt bacont.

A fegyvereladások általában három esetben pörögnek fel: tömeggyilkosságok, terrortámadások után, illetve akkor, ha a közbeszédben túl hangsúlyosan esik szó a fegyvertörvények szigorításáról. Vagyis az amerikaiak akkor nyúlnak a fegyvereikhez, ha valamiért sebezhetőnek érzik magukat. Az NRA pedig meggyőzte őket, hogy van mitől félniük – az az egyik legabszurdabb érvelés szerint például sokkal kevesebb lenne a tömeggyilkosság, ha több embernek lenne fegyvere.

Egyelőre úgy néz ki, hogy a logika és a statisztika ellenére sem akarják hagyni, hogy elvegyék tőlük a fegyvereiket, mert attól tartanak, hogy ezzel a jogaikat is elveszik. Ebből kiindulva tulajdonképpen nem is az a megdöbbentő, hogy az amerikai tömeggyilkosságok egyre gyilkosabbak, hanem az, hogy ezekből a lövöldözésekből nincs még több.