Elég nagy port vert olvasóink körében a múlt héten megjelent Jár-e a tanárnak a szülőktől tanév végén "hálapénz"? című cikkünk. Ebben arról írtunk, hogy a legtöbb tanár nem vágyik és nem is fogadna el év végén nagy ajándékot, de jól esik neki, ha év végén meglepik őket a gyerekek kis, személyes tárgyakkal. Bemutattunk számos jó példát is.

Ugyanakkor arra is felhívtuk a figyelmet, konkrét – és külön hangsúlyoztuk: kirívó – esetek alapján, hogy sok helyen extrém drága ajándékokat vesznek a szülők a pedagógusoknak. Azt is állítottuk – egyébként több pedagógus véleménye alapján – hogy az ajándékozás kicsit az orvosi hálapénzhez hasonló: nincs szabályozva, de a rendszer része.

Szó nincs nagy ajándékokról

A hozzászólások nagy része szintén arról szólt, hogy a tanév végi, pedagógusnapi ajándékozás egy kedves gesztus, de általában szó nincs nagy ajándékokról.

„Jóságos ég, megint valami, amiért lehet utálni a tanárokat... Én személy szerint soha nem hallottam ilyesmiről, és nem kaptam ilyen komoly ajándékokat, és borzalmasan kellemetlenül érezném magam, ha ilyesmi előfordulna. Semmi, de semmi szükség rá. Csodaszép virágokat, kedves üzeneteket, esetleg búcsúzáskor kis műsort szoktunk kapni, ezek érnek a legtöbbet. De persze egy-egy család szokott aprósággal kedveskedni, de az az ő döntésük, nem "kötelezően fizetendő". Nagyon jól esik az ilyesmi. De ezt sem KELL. A legnagyobb ajándék az, ha a gyerekek kedvesek és szorgalmasak, ha jó hangulatban telik a tanév. Na meg a nyári szünet, az se rossz” – írta egy pedagógus.

„Soha nem találkoztam hálapénzzel tanári pályám során. Csokor virággal, bonbonnal, könyvutalvánnyal igen. De azt gondolom ez más kategória!” – így egy kollégája.

„A renitens osztály egy nyamvadt használt Suzukival szúrta ki a szememet”

Volt, aki ironikusan utasította vissza azokat a feltételezéseket, hogy a szülők „kitömnék” ilyenkor a pedagógusokat.

„Nekem még a lezárás előtt is kell fizetni. Alapvetően a bukás elkerülés 50.000 Ft, illetve ha valaki jobb jegyet szeretne az osztályzatonként 15.000 Ft. Persze ezen kívül is kapok bőven, minden osztály szokott adni valami apró ajándékot év végén. Tavaly kaptam egy Louis Vuitton hátizsákot, amibe azért még tettek 10 db 1 unciás krugerrandot. A másik osztály egy kéthetes világkörüli hajóútra fizetett be. A renitens osztály egy nyamvadt használt Suzukival szúrta ki a szememet, őket idén halálra is szívattam” – vicceskedett valaki.

Egy másik tanár azt írta: „Bizony, egészen durva dolgok vannak, ma kaptam az egyik osztálytól egy kis fémdobozt, ami – kapaszkodjatok meg! – tele volt kávéízesítésű karamellával! Elképesztő, micsoda luxuscikkekkel próbálják megvesztegetni az embert...”

A kedvenc kommentelőnk pedig gyerekkori élményeit írja le: „Ötven éve is volt úgymond hálapénz, azaz hogy ne bukjak meg, anyám 2 tanyasi kacsát adott a tanárnőnek :) Mondta is: hülyegyerek, inkább ettük volna meg. Saller :) Miért nem tanultál!”

„Soha nem kaptam, soha el nem fogadnám”

A hozzászóló pedagógusok és szülők többsége tehát nem hallott az extrém ajándékokról. Sőt többen arról számoltak be, hogy mostanában egyáltalán nem szokás év végén ilyen módon megköszönni a tanárok munkáját. „Soha nem kaptam, soha el nem fogadnám, soha el nem várnám” – foglalta össze egy pedagógus a nagy értékű ajándékokkal kapcsolatos véleményét, ezt gyakorlatilag általános véleménynek is tekinthetjük, annyian írtak hasonlót.

Voltak olyanok, akik azt írták, hogy miért is kellene kapnia a pedagógusnak, orvosnak „hálapénzt”, hiszen egyrészt kapnak fizetést (itt azért általában nem teszik hozzá, hogy mennyit), másrészt akkor miért nem jár a péknek, a buszsofőrnek vagy bárkinek ilyen paraszolvencia. Többen pedig nem elégedettek az iskolával és a pedagógussal, ezért nem is gondolják, hogy meg kellene köszönni a munkájukat.

Aranyóra lánccal

Azonban, hogy mégsem teljesen légből kapott információ volt a cikkünkben is leírt néhány extrém példa, az abból is látszik, hogy a kommentekben többen beszámoltak hasonló esetekről.

Egy budai iskolában – olvasónk szerint – a tanár néni meg is mondta, hogy mit kér. „Egyik osztályától aranyláncot (a barom szülők össze is dobták rá a pénzt), másik osztályától párizsi utat kért. Repülővel. Aztán megsértődött, mert csak egy repjegyet kapott, nem kettőt, hogy a férje is mehessen.”

Volt olyan hozzászólás, ami egy tanító néninek összedobott mosogatógépről szólt, vagy hosszú wellnesshétvégéről.

Azt is több hozzászóló megerősítette, hogy vannak olyan SZMK-s szülők, akik valóban agresszív nyomulással követelik ki a többiektől az – időnként esetleg számukra nem vállalható – magasabb összegeket a tanév végi meglepetésre.

A legtöbben (de van kivétel) nem tartják elképzelhetőnek, hogy az ajándék egyfajta megvesztegetés legyen, tehát a jobb jegy érdekében kellene megajándékozni a tanárokat.

Szégyelljük magunkat, uszító cikk

Bár szándékunk szerint azt akartuk bemutatni az eredeti cikkben, hogy a számos lap által közölt extrém esetek ugyan léteznek, de korántsem általános gyakorlatról van szó, sokan mégis félreértették az írást.

„Egyébként Ez a cikk a pedagógusok lejáratása. Pont az ilyen hírek miatt nem veszik őket semmibe! Valóan lehetnek az oktatás területén is korrupt dolgok, hallani ilyenről sajnos, de ez az azokat minősíti, akik részt vesznek benne” – írja egy felháborodott olvasónk. A mondandója végével teljesen egyetértünk: szerintünk is azokat minősíti mind szülői, mind tanári oldalról, akik részt vesznek ilyenekben. És sajnos, egy-egy ilyen eset a többi pedagógusra is árnyékot vet – főleg, ha egyoldalúan tárgyalja a sajtó. Mi igyekeztünk nem így tenni.

Így aztán nem fogadjuk meg egy másik felháborodott olvasónk felszólítását, aki szerint: „a cikk írója és a főszerkesztő nyugodtan szégyellje magát!”