Örökbefogadási kanyarok: a „kereslet” és a „kínálat” gyakran nincs összhangban

Örökbefogadási kanyarok: a „kereslet” és a „kínálat” gyakran nincs összhangban

Utolsó frissítés:

Szerző:

szerző:
HVG
Tetszett a cikk?

Az adoptálni akarók száma meghaladja az örökbe fogadható gyerekekét, gyakran mégsem találkoznak „az igények”. Mi áll az ellentmondásos helyzet hátterében?

Magyarországon tavaly minden 83. kiskorú „állami gondozott” volt – a ma már meghaladottnak számító régi terminológia szerint. A gyermekvédelmi ellátásban részesülő közel 21 ezer fiatal- és gyermekkorú közül 14 ezren álltak nevelőszülők gondozása alatt, a gyermekotthonban élők száma pedig megközelítette a 7 ezret.

Az adoptálásban reménykedő házaspárok és egyedülállók száma (2017-ben 2753) jelentősen meghaladja a nyilvántartott örökbe fogadható gyerekekét (1972 fő), az állami intézményrendszerből végül is csak 654 gyerek adoptálására került sor a múlt évben.

Az ellentmondásosnak tűnő helyzet hátterében többek közt az áll, hogy az „új szülők” minél hamarabb (lehetőség szerint pár hetesen vagy hónaposan, de legalábbis az óvodáskor elérése előtt) szeretnék hazavinni a gyerekeket, ám a háromévesnél fiatalabbak aránya gyakran a tíz százalékot sem éri el a területi intézetekben.

A családra váró gyerekek többsége ugyanis legalább tízéves vagy idősebb – irántuk viszont már meglehetősen csekély az érdeklődés. Az örökbefogadásra váró potenciális „szülők” körében még erősebb visszatartó hatása van annak, ha a gyerek fogyatékossággal él vagy tartós betegséggel küzd. Márpedig az adoptálhatónak nyilvánítottak közül tavaly minden harmadik e kategóriába tartozott.

Hogy mik befolyásolhatják az új családra találást, hogy mennyiben tér el egymástól az örökbefogadás menete az ország különböző pontjain, arról bővebben a HVG hetilapban olvashat.

 

©