Osztrigahéj és vizelet keverékétől az okostelefonos applikációval megtámogatott elektromos fogkefékig – nagy utat jártunk be a szájhigiénia terén. Bár az emberiség higiéniáról alkotott elképzelései meglehetősen sokat változtak az egyes korok és kultúrák között, biztos, hogy a fogápolás egészen korán megjelent. Ma a fogak fehérsége, épsége esztétikai szempont is, ám a fogak tisztán tartása sokáig elsősorban a túlélést szolgálta.

Sörték háborúja, avagy mire jók a börtönévek

Az első fogkefék olyan rostosabb ágdarabok voltak, amelyet rágcsálva megtisztult a fogazat. Így tesznek most is több természeti népnél, és így tettek már az ókori Babilonban is, ahogy azt az i.e. 3500-ból származó leletek bizonyítják. A babiloni fácskákat fogkefének hívni persze erős túlzás: mindenesetre az egyik végüket rojtosra vágták, a másikat pedig kihegyezték, hogy fogpiszkálóként szolgálhasson. Annyit adtak a luxusnak, hogy az alapanyag gyakran citromfa vagy narancsfa volt, aminek az aromái megillatosították a szájat.

Hasonló fadarabot, a miswakot vették kézbe a buzgó muzulmánok, hiszen nekik vallási előírás, illetve ajánlás, hogy a napi ötszöri ima előtt, lefekvéskor, felkelés után, de még utazás előtt és megérkezve is ezt rágcsálják. Mai szemmel a miswak különlegessége az, hogy arakfából készítették, ennek a gyökeréből pedig olyan anyagot lehet kivonni, amely tannint tartalmaz, tehát antibiotikus és antivirális hatása van. Ha azt hinné, hogy a miswak ideje lejárt, ki kell ábrándítsuk, a YouTube-on számos oktat videót talál, amelyekben a kis fadarab egészségtudatos rajongói magyarázzák el, hogyan kell használni, sőt az Amazonról is megrendelheti a saját miswak-csomagját.

A mai értelemben vett első fogkefét 800 éve Kínában készítették el. A nyele bambuszból vagy elefántcsontból készült, amelyre vaddisznó sörtéit erősítették. Ezek első darabjai a középkorban érkeztek meg Európába, de kontinensünkön még a 17. századig egy tiszta vászondarabbal törölték át a fogakat. A kínai ötletet forradalmasítva a vaddisznó szőrét aztán lószőrre cserélték, mert az puhább volt, és nem sértette fel az ínyt.

A fogkefe (toothbrush) szó először egyébként az angol Antony Wood 1690-es önéletrajzában bukkan fel leírva. Wood ugyanis fogkefét ajándékozott egy ismerősének.

Ezen az 1899-es fotón azt illusztrálják, hogyan kell használni a fogkefét.

Wikipedia

A mai fogkefék ősét is egy angolnak köszönhetjük. William Addist 1770-ben csukták le garázdaságért, a korabeli börtönök pedig nem az egészségbarát kialakításukról voltak híresek. Mivel a már említett kendős módszert nem találta elég hatékonynak, Wood a fogait féltve, a seprű mintájára új eszközön kezdett dolgozni. Eltett egy darab állatcsontot vacsoráról, ebbe lyukakat fúrt, majd az egyik őr segítségével beszerezte a keféhez szükséges disznósörtéket. Ezeket átbújtatta a lyukakon, és az egyik oldalon megcsomózta, majd enyvvel leragasztva rögzítette. Szabadulása után ráállt a fogkefegyártásra, és hamarosan meggazdagodott. Mikor 1808-ban meghalt, a céget a fia örökölte meg, aki az 1860-as években már 29 fajta fogkefét készítettetett gyártósoron – ekkor az olcsóbb fogkefék sörtéit disznószőrből, míg a drágábbakat borzszőrből készítették. A Wisdom Toothbrushes a család tulajdonában maradt egészen 1996-ig, ma évente közel 70 millió fogkefét gyárt az Egyesült Királyságban.

A szintetikus sörték 1938-ban jelentek meg a piacon, és nejlonból voltak, majd 1959-ben pedig bemutatták az első elektromos fogkeféket is, de ezek végül a nyolcvanas évekig nem terjedtek el igazán.

Nyúlfej vagy gyíkmáj: a fogkrém boszorkánykonyhája

Az ókori egyiptomiak az ujjukkal mostak fogat, viszont különböző krémes állagú keverékeket készítettek, hogy fokozzák a tisztító hatást. A fennmaradt receptek a só és a víz mellett jórészt bizarr összetevőket tartalmaztak: őrölt tojáshéjat, bivalykörmöt, hamut, kagylóhéjat, mirhát, habkövet. Az elkötelezettebbek gyíkmájjal, nyúlfejjel, kakasherével is sűríthették a kencét.

A rómaiak is nagy hangsúlyt fektettek a szájhigiéniára, igaz, ők vizelettel öblögettek, mivel a benne található ammónia tisztító és fertőtlenítő hatású – ennek ellenére nem javasuljuk, hogy bárki kipróbálja.

Az egzotikus furcsaságok mellett persze érdemes megjegyezni, hogy már az ókorban elkezdték használni a mentolt a lehelet frissítésére, majd az i.sz. 4. században az íriszvirág is megjelent az összetevők között. Utóbbit manapság kezdik újra felfedezni mint a fogínygyulladást csökkentő hatású alapanyagot.

A középkor és az újkori évszázadai során aztán mindenféle csodadoktorok és lelkes alkimisták házaltak a fogporaikkal – amelyeket természetesen saját titkos receptjeik alapján készítettek el. A 18. századból már ismerünk olyan amerikai és angol pasztákat, amelyek fahéjat, sárkányvér gyantát és égetett timsót is tartalmaztak. A 19. század fogporaiban szénnel kevert krétaporral, sóval, téglaporral is kísérleteztek.

Régi izlandi bélyegegen bátorítanak, hogy használjunk fluoridos fogkrémet.

Wikipedia

A mai ismert krémeket 1860-tól kezdték el gyártani – sőt, az összenyomható fémtubus is ezekkel együtt jelent meg a piacon. Ez Dr. Washington Sheffield ötlete volt, az ő cégéből alakult ki később a Colgate. A forradalmi ötlet nem robbantott azonnal a kasszáknál, az első világháborúig a krém nem tudott versenyre kelni a fogpor népszerűségével.

Az összetevők aztán folyamatosan változtak, a mesterreceptek finomodnak. A manapság sokak által kifogásolt fluor az 1950-es évek óta kerül a fogkrémekbe. Alig egy hónapja például ausztrál fogorvosok hívták fel a figyelmet, hogy a túlzott fluoridmennyiség érdesebbé, törékenyebbé teheti a fogzománcot, így az ilyen készítményekből csak borsónyi mennyiséget lenne szabad a fogkefére nyomni.

Hazatértek a bakák, és megváltoztak a fogmosás szokásai

A modern szájhigiénia történetében a 20. század közepe hozott igazi fordulópontot. Az amerikai katonák fogainak állapota például az első világháború során olyan rettenetes volt, hogy a vezetés szabályos krízisként élte meg. A katonák egy része aztán átvette az európai fogmosási szokásokat. A második világháborúban a rendszeres fogmosás már előírás volt az amerikai hadseregben, és amikor a veteránok hazatértek, megtartották és továbbadták ezt a gyakorlatot.

Amerikai plakát az 1930-as évekből: a fogmosás fontosságát igyekeztek tudatosítani.

Wikipedia

Az ép és fehér fogak mára a jólét, az ápoltság, az egészség, a szépség kifejezői – amiért hajlandóak vagyonokat költeni az emberek, és akár a határokon túl is utazni az olcsóbb ellátás érdekében. Ebben a cikkünkben például arról írtunk, hogyan találják meg az egészségturisták Magyarországot, mert nemcsak a gyógyvizeink, de a fogorvosaink is vonzóak a gazdag nyugat-európaiak számára.

A(z elektromos) fogkefe és a fogkrém, illetve a fogpor mellé mára számos szájhigéniai termék került a fürdőszoba polcára, így a szájvíz és a fogselyem is. Gyerekes családoknál nem egyszer a társasjátékokból elorozott kis homokórákat is találni a tükör előtt, amellyel az unalmas fogmosás idejét mérhetik játékosabban a kicsik. A felnőttek számára ugyanezt már okostelefonos applikációk biztosítják.

Sőt, a legújabb elektromos fogkefékbe már mesterséges intelligenciát is fejlesztenek, amelyet sok ezer fogmosási mintával tanítottak arra, hogy képes legyen felmérni, mennyiben térnek el használója mozdulatai az ideálistól. Ezt azután jelzi is, méghozzá a Bluetooth-szal kapcsolódó okostelefonos app-pal.

(Wikipedia, Múlt-Kor)