Kétujjú lajhár (Choloepus didactylus) született a Szegedi Vadasparkban, ez az első alkalom, hogy a különleges emlősöket szaporítani tudták a Tisza-parti város állatkertjében – közölte Veprik Róbert igazgató az MTI-vel.

Már csaknem egy évtizede gondoznak lajhárokat a Szegedi Vadasparkban, az új tenyészpár 2010-ben állt össze, és két évnek kellett eltelnie, hogy utódjuk szülessen. A kölyök szépen cseperedik, anyja hasán kapaszkodva. Napjai kényelemben telnek, hiszen a lajhárok többnyire hassal fölfelé mozognak vagy pihennek az ágakon.

Szegedi Vadaspark / Endrédi Lajos

A Dél-Amerika erdeiben élő lajhárok a közhiedelem szerint lassú állatok, és nem csak mozgásuk, hanem anyagcseréjük is az. A lassúságuk oka egyrészt, hogy főleg alacsony tápértékű, nehezen emészthető faleveleket fogyasztanak, másrészt mozdulatlanságuk a rejtőzést is segíti a ragadozók elől, bár nem teljesen védtelennek, tekintélyes méretű fogakkal és karmokkal rendelkeznek. Rejtőzködéseket a lombkoronaszintben az is segíti, hogy bundájukban két algafaj is megtelepedik, melyek szőrüknek zöldes árnyalatot adnak, ráadásul szárazabb időben az álcaszín sárgásabbra, csapadék után pedig kékeszöldre változik.

A 60-85 centi testhosszú, 4-10 kilogrammos kétujjú lajhárok a vendégízületesek közé tartoznak, rokonaik a Szegedi Vadasparkban szintén bemutatott hangyászok és tatuk. A hímek 4-5, a nőstények hároméves korukban érik el az ivarérettséget. A párzási időszakuk egész évben tart, a nőstény 7-10 hónapos vemhesség után hozza világra utódját. A kölyök 6-9 hónapig anyjába kapaszkodva növekszik.

Arról keveset tudni, mennyi kétujjú lajhár él vadon, mert nagyon nehéz felmérni a lombkoronaszinten rejtőző állatokat. A fajt legfőképp az erdők pusztulása veszélyezteti. Európai állatkertekben mintegy háromszáz egyedét tartják törzskönyvi program keretében.