Botorság, ami itt történik megint a Meseország mindenkié körül. llyen alapon likvidálni kellene Shakespeare-t, a teljes görög és római mitológiát, és a világirodalom 60–70 százalékát

– fakad ki Gál Katalin, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése elnöke a kormányhivatal határozatára reagálva.

Budapest Főváros Kormányhivatala ugyanis egy közérdekű bejelentés alapján tisztességtelen kereskedelmi gyakorlattal vádolta a Meseország mindenkié című, meleg szereplők történeteit is tartalmazó mesekönyv kiadóját, a Labrisz Egyesületet. Ezt azzal indokolták, hogy a könyvet mesekönyvként értékesítik, amire a megnevezés és a borítón lévő grafikus ábrázolás is utal, de „az nincs feltüntetve, hogy a mesék a hagyományos nemi szerepektől eltérő viselkedésmintákat jelenítenek meg”. Így a fogyasztók, tudtukon kívül „a mesék szokott tartalmán túlmutató tartalommal találkozhatnak, és a könyv megvásárlásáról félrevezető információk alapján dönthetnek”. Kötelezték az egyesületet, hogy az nyújtson mindig teljes körű tájékoztatást a tevékenységi körét érintő áruk esetleges értékesítésével kapcsolatban. „A kötelezést a Meseország mindenkié című könyv esetében is alkalmazni kell” – írták.

Bíróságra megy a Meseország

Az egyesület kedd délután közleményben jelentette be, hogy bíróságon támadja meg a döntést. „Azt várjuk, hogy a bíróság is kimondja: diszkriminatív és Alaptörvény-ellenes a marginalizált csoportokat bemutató művek megbélyegzése”.

Emlékeztetnek, hogy a meseantológiában idősek, romák, szegénységben élők, örökbefogadott vagy bántalmazott gyerekek és hősies lányok mellett leszbikus, meleg vagy transznemű mesehősök is szerepelnek. A mesekönyv a szexualitás témájával egyáltalán nem foglalkozik, a leszbikus és meleg mesehősök éppen úgy jelennek meg benne, mint a hagyományos mesékben a heteroszexuális szereplők.

Szerintük a hivatal nem definiálta, melyek azok a hagyományos nemi szerepek, amelyektől a meseantológia eltérne. „Határozatuk egy anonim, prekoncepciókon alapuló bejelentést vesz készpénznek, figyelmen kívül hagyva a pedagógiai és pszichológiai szakmai állásfoglalásokat.” Az sem világos, hogy pontosan milyen kárt szenvednének az olvasók a „megfelelő” tájékoztatás hiányában. Hangsúlyozzák, hogy a kortárs irodalom, a gyermekirodalmat beleértve, rengeteg olyan karaktert vonultat fel, akik nem a hagyományos nemi szerepekben tűnnek fel. „Adódik a kérdés, hogy vajon ezeknek a könyveknek az árusításánál is felmerül-e a tisztességtelen kereskedelem gyanúja.”

Válaszra sem méltó

Gál Katalin szerint a kormányhivatal a „tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat” megállapításával, és annak indoklásával csak saját magát égette le. Annyira színvonaltalan, ostoba döntésnek tartja ezt, hogy az MKKE még csak válaszra sem méltatja, noha korábban többször felszólaltak hivatalosan is a Meseország mindenkié elleni politikai támadások miatt.

Ha bárki bejelenthetné, hogy melyik könyv miért nem tetszik neki – mondja –, és azt a részt miért nem jelezték a kötet borítóján, akkor például vicces kedvű fiatalok feljelenthetnék a Macbethet, amelyben gyakorlatilag tömeggyilkosság van, családon belüli vérontás, öngyilkosság, és ez mégsincs feltüntetve a borítón.

Nyáry Krisztián író, a Líra Könyv Zrt. kreatív igazgatója – olvasói minőségében nyilatkozva lapunknak – egyetért Gál Katalinnal.

Ha csak a meseirodalomál maradunk, ezzel az erővel azt lehetne mondani, hogy az Andersen-, valamint a Grimm-mesék horrortörténetek, és mesekönyvnek álcázva megtévesztik a szülőket, akik ezeket eredeti formában felolvassák a gyereküknek. Az irodalomhoz nem lehet így közelíteni.

A Meseország szerinte valószínűleg néhány ezer emberhez jutott volna el, ha a politika nem csinál neki reklámot. Így viszont a tavalyi év egyik legnagyobb könyvsikere lett. Ha ez volt a célja a kormányhivatalnak vagy a titokzatos „közérdekű bejelentőnek”, hogy tovább népszerűsítse a könyvet, még több fogyjon belőle, akkor megint jó reklámot csinált neki – mondja Nyáry.

Szerinte nagyon fura precedens lenne, ha a cím, a műfaji besorolás alapján akarnának megtévesztő gyakorlatokra rámutatni. „A Dekameron hivatalosan egy mese, mégis, tele van szextörténettel. Akkor szülőként én is bejelentést tehetek? Romlatlan kiskorú gyerekeim azt hitték, hogy tényleg mese, megvették a könyvesboltban, mert megtévesztette őket a kiadó?”

Most már címkéket, segédleteket kell adnunk a könyvvásárlás mellé, vagy miről beszélünk?

Egy könyvesboltban a vevő ráadásul elég könnyen tájékozódhat a kiválasztott kötetről, mert bele tud abba lapozni, a fülszöveget el tudja olvasni. A Meseországban az előszóból rögtön kiderül, hogy mire számíthat az olvasó, de külön kis írás is van a kötetben erről. (Igaz, az első – 1500 példányban kijött – kötetekben a plusz felhívás még nem volt benne, de azóta a sok tízezer példányban elkelt újra nyomásokban már mindbe bekerült. Ezért külön is érthetetlen a mostani kormányhivatali határozat.)

Ráadásul e könyv körül – magyarázza Nyáry – akkora hírverés volt Dúró Dóra darálása után, hogy nemigen volt olyan vásárló, aki ne tudta volna anélkül is, hogy miről szól. Nyáry egyébként nem gondolja, hogy a mostani határozott mögött tudatos, kormányzati szintű akció állna, szerinte inkább valaki olyan nyújthatott be panaszt a hivatalhoz, aki az e körüli politikai kampányban vett részt.

„Most már ilyen címkéket, segédleteket kell adnunk a könyvvásárlás mellé, vagy miről beszélünk? Ez a »macskát ne rakjuk a mikróba« történethez hasonlít” – mondja Szekeres Nikoletta, a HUBBY – Magyar Gyerekkönyv Fórum elnöke. Félelmetesnek tartaná, ha ebből precedens lenne, már csak azért is, mert így kifejezetten félrevezető olvasatok alakulhatnak ki. „Ha van egy mű, amelyben van egy, mondjuk meleg szál, de millió más dologról is szól, és csak ezt az egyet emeljük ki, az horrorisztikus lenne. Olyan értékdevalválódást jelentene, ami az értő olvasás lényegét, a sok regiszterben gondolkodó olvasást venné el.”

Szerinte ilyen értelemben az eredeti Grimm-mesék, a Perrault-mesék vagy sok más mese is kaphatna címkéket, hiszen azokban az erőszaktól az abúzusig minden van. A mese és az irodalom nagyon összetett világ, nem lehet piktogramokkal leírni.

Az irodalom komplexitását nem lehet sematizálni.

Meseországból valódi balhé

A Meseország mindenkié című kötetről valószínűleg alig valaki hallott volna Magyarországon, ám politikusok óriási felhajtást kavartak körülötte. Kezdődött azzal, hogy Dúró Dóra nyilvánosan ledarálta annak egy példányát, ezután szenvedélyes társadalmi vita zajlott a mesekönyvről, amibe kormánypárti politikusok is beszálltak. (Mi többek között itt és itt írtunk erről.)

Orbán Viktor a Kossuth Rádiónak adott interjújában egy bizonyos átléphetetlen vörös vonalat emlegetett. Nyolc civil szervezet a miniszterelnök gyűlöletkeltő szavai miatt az alapvető jogok biztosához is fordult (választ azonban nem kaptak). Pár nappal később Gulyás Gergely büntetőeljárással fenyegette meg azokat az oktatási intézményeket és fenntartóikat, amelyek elérhetővé teszik a Meseország mindenkié mesegyűjteményt, mivel az szerinte felveti a kiskorú veszélyeztetésének gyanúját.

A kötetet több városban ki akarták tiltani a politikusok óvodákból, iskolákból, de a helyi kormányhivatalok ezekről az akciókról megállapították, hogy jogosulatlanok voltak, ugyanis a mesék tematikájában szereplő karaktereket az alaptörvény védi.

Még több Élet + Stílus a Facebook-oldalunkon, kövessen minket: