Minél több helyen teszik szabadnappá a pénteket, annál inkább ez lesz az új norma
Egy brit tanácsadó cég azon dolgozik, hogy minél könnyebben térjenek át a cégek a 40 órás munkahétről a 32 órásra, mert a “szabad péntek” bevezetése nemcsak az alkalmazott, de a munkáltató érdeke is. Vajon meddig lesz luxus a rövidített munkahét, hogyan kerülhető ki a túlórázás csapdája, és tényleg jót tesz a bolygónknak, ha kevesebbet dolgozunk? A munka világának jövőjét kutató Autonomy think tank alapítójával beszélgettünk.
Vannak munkáltatók, akik a fizetések terén nem vehetik fel más szereplőkkel a versenyt a saját szektorukban, nem tudnak magasabb bért ígérni a pályázóknak, cserébe viszont fel tudják ajánlani a rövidebb munkahetet. Egyszerűen egy jobb munka-magánélet egyensúlyt tudnak felkínálni, és ez teszi mégis versenyképessé őket
- mondja lapunknak Kyle Lewis, a brit Autonomy társalapítója és társigazgatója, amikor arról kérdezzük: mivel lehet meggyőzni a cégeket arról, hogy anyagi veszteség nélkül kipróbálják a négynapos munkahetet.
Ebben a kérdésben a 2017-ben alapított agytrösztnek van elég tapasztalata, hiszen a munka jövőjével kapcsolatos kutatásokat lebonyolító és tanácsadással foglalkozó szervezet már több kisebb céget vezetett át az ötnapos munkahétből a négynaposba.
Kiadó, jótékonysági szervezet, társasjáték-fejlesztő cég, biztosítási vállalat is kereste már meg a politológust, építészt, közgazdászt, matematikust, filozófust, adatvizualizációval foglalkozó szakembert és a brit Munkáspárt korábbi sajtósát is alkalmazó Autonomyt, hogy az segítsen levezényelni a radikális váltást. A szervezetnek volt köze a nagy sajtóvisszhangot kiváltó, felettébb sikeres izlandi kísérlethez is, melynek során az izlandi kormány és a reykjavíki önkormányzat a szakszervezetekkel együttműködve 2500 emberen próbálták ki, hogy miként hat a munkamorálra és a produktivitásra, ha kevesebbet kell robotolni ugyanannyi pénzért. Az Autonomy elemezte ki a kísérleti időszak eredményeit.
Ebben a cikkünkben már írtunk róla, hogy a bombasztikus szalagcímekkel ellentétben, valójában nem rövidítették le 4 napra a munkahetet az izlandi közalkalmazotti szférában - csupán 35-36 órára redukálták azt -, de a 2015 és 2019. között zajló tesztidőszak így is sikeresnek mondható. Egyrészt az izlandiak 86 százaléka most már dönthet amellett, hogy négy-öt órával kevesebbet dolgozik egy héten, másrészt a kísérletben részt vevők arról számoltak be, hogy a megnövekedett szabadidővel kiegyensúlyozottabb, kevésbé stresszes lett az életük, jobban érzik magukat a bőrükben, miközben a munkáltató is jól járt, mert a produktivitás javulni kezdett.
Az Autonomy célja, hogy elősegítse egy kevésbé munkacentrikus társadalom és gazdaság kialakulását - ahol azért dolgozunk, hogy éljünk és nem azért élünk, hogy dolgozzunk -, mert minden jel arra mutat, hogy
a 40 vagy még több munkaórás berendezkedés meghaladottá vált mostanra (erről bővebben a post-workről szóló cikksorozatunkban írtunk itt, itt és itt).
Kyle Lewis szerint ezt támasztja alá az is, hogy egyik velük dolgozó cég sem tért vissza a tradicionális munkahéthez a próbaidőszak lejárta után.
Kiégés elleni orvosság
A rövidített munkahét megvalósítása azonban továbbra is gyerekcipőben jár. “Még a korai szakaszban vagyunk, egy jó 5-10 év lesz, mire az első nagyobb változásokat látni fogjuk. Érdekes lesz például Spanyolországra figyelni, ahol a következő néhány évben országszerte adnak lehetőséget a 32 órás munkahét kipróbálására, és összesen 50 millió eurót fordítanak arra, hogy lerövidítsék a munkaórákat. Egyelőre nem látom, hogy pontosan mire fogják ezt a pénzt költeni: arra, hogy plusz alkalmazottakat vegyenek fel (és így csökkentsék az egyes dolgozókra jutó munka mennyiségét – a szerk.), vagy hogy beszerezzenek olyan technológiát, amivel lehet spórolni az emberi munkaerőn. Sok a tisztázatlan kérdés, de az alapötlet nagyon ígéretesnek hangzik” - fogalmaz Lewis.
Elismeri, hogy bizonyos “fehérgalléros, output-fókuszú munkák esetében lényegesen könnyebb úgy csökkenteni a munkaidőt, hogy az ne menjen a teljesítmény kárára”, de például az eleve orvos- és ápolóhiánnyal küzdő magyar vagy brit egészségügyben elképzelhetetlennek tűnik az általános pénteki szabadnap bevezetése.
Persze, a rövidített munkahét az orvosokra, ápolókra is bőven ráférne. “Hiszen az egyik legfőbb ok, amiért az egészségügyi dolgozók elhagyják a pályájukat, az a kiégés. A hosszú műszakok nemcsak fizikailag, de lelkileg is megerőltetők, épp ezért a rövidített munkahét bevezetése nagyon is effektív lehetne, megtartaná a munkaerőt" - érvel a brit szakember.
Nem véletlen, hogy minden pozitívuma ellenére a négynapos munkahét víziója sokszor még mindig túl szépnek hangzik ahhoz, hogy igaz legyen. Nehéz például elképzelni a projektalapú munkáknál, hogy ha csak négy nap áll a rendelkezésre, és sürget a határidő, akkor miként kerülhető el a túlórázás csapdája. Az is nagy kérdés, hogy a vállalatok hogyan úszhatják meg ráfizetés nélkül a munkahét megkurtítását. Hiszen már a spanyolországi kísérletbe invesztált 50 millió euró is épp arról árulkodik, hogy egy ilyen átalakításba nehezen lehet belevágni a kiadások rövid távú növelése nélkül.
Kyle Lewis mégis váltig állítja, hogy a négynapos munkahét többletkiadás nélkül is megvalósítható. A lerövidülő munkaidő ugyanis nem jelenti szükségszerűen a produktivitás visszaesését, amit aztán anyagi ráfordítással kéne visszatornázni: “azt tapasztaljuk, hogy sok esetben péntekenként, különösen péntek délutánonként amúgy is jelentősen csökken a teljesítmény” - indokolja egy példával.
Hozzáteszi azt is, hogy több szabadsággal az alkalmazottaknak jutna elég idejük a pihenésre, az egészségmegőrzésre, a testmozgásra, a szűrővizsgálatokra, így pedig “ritkábban lennének betegszabadságon, kevesebbet hiányoznának a munkából”, ami ugyancsak a teljesítményt fokozná hosszú távon.
A munkáltatók szerinte hajlamosak sokat aggódni azon, hogy az átállással új embereket kellene felvenniük vagy az automatizációra kellene vagyonokat költeniük annak érdekében, hogy rendelkezésre álljon egy felszabadítható időmennyiség. “Voltunk egy cégnél, ahol az idő racionalizálására egy speciális szoftvert vásároltak, ami viszont több problémát okozott, mint amennyi hasznot hajtott, ugyanis tetemes időbe telt az alkalmazottakat a szoftver használatára kiképezni.
Ezért szerintem jóval fontosabb a munkakultúra átalakítására fókuszálni. Például arra, hogy miként tudod az értekezletek idejét redukálni, mert tapasztalatunk szerint nagyon sok idő telik el a nem produktív értekezletekkel.
A túlórát illetően viszont kitérő választ ad. “Persze, van, hogy az ember a szabad péntekén is beleássa magát a munkába, vagy esetleg megnézi az e-mailjeit, de ez egészen addig nem feltétlenül baj, amíg nem elvárás a munkáltatója felől a pénteki munkavégzés. A legfontosabb, hogy a te kezedben legyen ilyenkor a döntés, és tudd kontrollálni az életed. Fontos lenne, hogy ne csak rövidebb munkaheteink legyenek, de legyen jogunk alkalmazottként ahhoz is, hogy a szabadnapjainkon ne vegyük fel a telefont, ne nézzük meg a leveleinket. Ma még van egy elvárás az emberrel szemben, hogy dolgozzon a hétvégéken. Ezt a kultúrát kéne megváltoztatni a felsőbb vezetői szinteken is.”
Nemcsak magunknak, de a Földnek is időt nyerünk
Kérdés az is, hogy vajon valóban hasznosan tudná-e eltölteni az ember azt a sok szabadidőt, ami rászakadna. Lewis – aki maga is csak négy napot dolgozik, és a csütörtökjeit a másfél éves kislányával tölti - erre ezt válaszolja: “a négynapos próbahetek során tapasztaltuk, hogy több szabadidővel az emberek egyre motiváltabbak lesznek. Azok, akik a kiégés szélén vannak, és felszabadul egy kis idejük, nem akarnak mást csinálni, csak nézni a tévét, enni valami rossz gyorskaját, mert alapvetően kimerültek, és a testüknek ez a vészreakciója. De amint több lesz a szabadidejük, annál több produktív dolgot akarnak majd csinálni, több energiájuk lesz azon gondolkodni, hogy mihez kezdjenek magukkal, és ez az oka annak is, hogy a hosszú hétvége nagyobb lökést ad a termelékenységnek.”
Kutatások szerint, ha a mérleg nyelve visszabillenne a munka-magánélet tengelyén középre, abból a környezetünk is kamatoztatni tudna. Egy 2021 májusában készült brit tanulmány szerint a 4 napos munkahét általános bevezetése az Egyesült Királyság karbonlábnyomát 127 millió tonnával csökkentené 2025-re. Ez több mint Svájc teljes éves karbonlábnyoma; 21,3 százalékos kibocsátáscsökkentést jelent. Olyan, mintha eltüntetnének 27 millió kocsit az utakról.
Több kísérlet alátámasztotta már, hogy a lakosság energiafogyasztása csökkenne a háromnapos hétvégék bevezetésével. Az irodákat egy nappal kevesebb ideig kéne így hűteni, fűteni, kivilágítani, a gépeket leállítanák, a megnövekedett szabadidőnket pedig - az eddigi tapasztalatok alapján - a kevésbé energiaigényes aktivitásokra fordítanánk. Az Autonomy brit háztartások energiafogyasztásának adatait elemezte ki munkanapokon és hétvégéken, és ők arra jutottak, hogy a háromnapos hétvége a széndioxid-kibocsátást 117 ezer tonnával csökkentené hetente az Egyesült Királyságban.
Vélhetően a személyes karbonlábnyomunk is csökkenne, mert idő bőségében ritkábban vásárolnánk be online, kevesebbszer rendelnénk extra csomagolásban érkező gyorskaját, a futárszolgáltatás igénybevétele megcsappanna. Egy másik érv, hogy ha csak 32 órát dolgoznánk, akkor valamivel kevesebbet ingáznánk a munkahelyünkre is, és ezzel máris visszarántanánk az üvegházhatású gázok kibocsátását.
Ugyanakkor ha a rövidített munkahetet úgy teszik lehetővé, hogy valójában minden nap be kell járni dolgozni, csak hamarabb ér véget a munkavégzés; vagy ha a cég kénytelen felvenni plusz alkalmazottakat a kieső munkaerő pótlására, akkor ugyanott vagyunk, ahol a part szakad, és sokat nem segítünk a környezetünkön.
A Covid előtt még sokan arra használták a hosszú hétvégéket, hogy elutaztak messzebbre, kiruccantak fapadossal valamelyik európai nagyvárosba. Ha ez a tendencia az állandósuló háromnapos hétvégék során is megmaradna, akkor az minden lenne, csak környezetkímélő nem.
Több kutatás szerint azonban az emberek a felszabaduló időmennyiséget olyan alacsony emisszióval járó tevékenységekre fordítanák inkább, mint a barátokkal, családtagokkal való együttlét, az olvasás, önmaguk fejlesztése, sportolás, főzés, önkénteskedés. Az autóba ülés helyett is szívesebben választanák a sétát vagy a kerékpározást. Franciaországban már a 35 órás munkahét bevezetése is jótékony hatással volt a környezetre: megfigyelték, hogy a megnövekedett szabadidőben az alacsonyabb kibocsátással járó aktivitások felé tolódott a hangsúly.
Bár a négynapos munkahét sok helyen még mindig elképzelhetetlennek tűnik, Kyle Lewis szerint csak a fantáziánkat kéne kicsit áthuzalozni hozzá. Hisz a 19. században még az is elképzelhetetlen volt, hogy a heti 70 munkaórából le lehet faragni 30-at. “A pénteki szabadnappal ugyanez a helyzet. Úgy hiszem, hogy minél több ember csinálja, annál inkább ez lesz az új normális, és nem lesz visszaút” - mondja Lewis. Hozzáteszi, hogy a több szabadság nem következik egyenesen a szabadpiacból, a kapitalizmusból: politikusoknak, szakszervezeteknek, progresszív munkáltatóknak kellene felkarolniuk az ügyet.
Még több Élet + Stílus a Facebook-oldalunkon, kövessen minket:
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
