Orbán Viktor faji kérdéseket pedzegető beszéde még ott csengett a fülünkben, amikor ráfordultunk a nyár utolsó hónapjára. A Tusványoson fellépett magyar előadók nemigen érezték szükségesnek, hogy elhatárolódjanak a miniszterelnök sötét időket idéző szavaitól, a Művészetek Völgyében koncertező Jónás Vera viszont a színpadon, majd később a hvg.hu-nak egy interjúban is hangot adott a véleményének. Azt mondta, zenészként sem szabad szó nélkül hagyni, ha a miniszterelnök faji kérdésekről szónokol, de már a katatörvény módosítása ellen is látványosabban fel kellett volna lépnie a hazai zenésztársadalomnak. Például úgy, hogy tiltakozásképpen leteszik a gitárt egy időre.

De persze, van ezer más módja is a demonstrálásnak. Kemény politikai kiállásból tartott gyorstalpalót például az ukrán Alina Pash a Sziget fesztiválon, aki a színpadon széttépett egy fotót, amelyen Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin fogott éppen kezet, majd pedig koncertjén ukrán fiatalok videóüzeneteit vetítették le, olyan mondatok elhangozásával, minthogy „nap mint nap látom azokat a híreket, amelyekben Orbán Putyint és bűnözői rezsimjét támogatja”.

A Sziget egy másik fellépője, a brit énekes-dalszerző Alfie Templeman sem rejti véka alá a véleményét, ő a kormányon lévő toryk politikáját kritizálta interjúnkban, és mint fogalmazott: százezres követői bázissal az Instagramon, nem teheti meg, hogy nem foglal állást közügyekben. A Szigeten az Arctic Monkeys előtt a Nagyszínpadon fellépő Carson Coma frontembere, Fekete Giorgio is produkált egy szép kiállást az alapvető emberi jogok mellett, amikor a Peti és én című szám után azt mondta a mikrofonba, hogy

senkinek nem kéne beleszólnia abba, hogy ki kit szeret, és akinek ez nem tetszik, az bassza meg!

A Comáék koncertje nagyot szólt, de még nagyobbat domborítottak a fesztiválon idén az árak: a Sziget 4000 forintos hamburgerekkel, 850 forintos ásványvízzel és korsónként 1300-1600 forintos sörökkel kopasztotta meg a vendégeit. Ami a zenei felhozatalt illeti, a Sziget fesztivál legnagyobb dobása Dua Lipa koncertje volt a maga tökéletes settingjével. Megríkatta a tinilányokat a drogozó, balhézó, csajozó celebből vallásos, monogám sztárrá transzformálódó Justin Bieber, egy menekültekről szóló utcaszínházi előadás aratott sikert a Nagyszínpadon, és kifejezetten élveztünk Stromae, a Kings of Leon, a Milky Chance és a Tame Impala koncertjét az idei Sziget-felhoztatalból. Calvin Harristől nem voltunk elájulva, viszont igazán élveztünk külföldi Sziget-lakókkal beszélgetni arról, hogy miért olyan vonzó számukra a magyarországi fesztivál, mit tudnak Budapestről vagy épp Dzsudzsák Balázsról.

És maradjunk még egy kicsit a zenénél: nemcsak az augusztus, de talán az egész nyár legjobban várt hazai koncertje volt a Kispál és a Borz két és félórás mutatványa Orfűn, ami végül az egyik legemlékezetesebb kulturális eseménye lett az idei évnek, és nem csak azért, mert a koncertet Bödőcs Tibor ispánjelmezben, „demeterszilárdozva” konferálta fel.

Augusztusban kiderült, hogy egy olyan klasszikus musical, mint a Chicago is lehet abszolút aktuális, vagy, hogy a kormánypártok mellett mostanában kiálló Tóth Gabi erdélyi turnéját az a Szerencsejáték Zrt. támogatta, amelynek szponzorcége korábban Pataky Attilának vagy a Békemenetet szervező CÖKA-nak osztott pénzt. Tudunk egyébként ajánlani olyan énekegyüttest, amely Tóth Gabinál jóval hitelesebben képviseli a népzenei hagyományokat: az Ördögkatlan fesztiválon énekeltek és beszéltek a háború nehézségeiről Ukrajnából érkező énekesek.

A szólás és a gondolkodás szabadsága

A világirodalmi életet mélyen megrázta, amikor augusztus közepén egy pódiumbeszélgetésen késsel rátámadtak Salman Rushdie íróra, aki életveszélyes sérüléseket szenvedett. Az Indiában született brit-amerikai írónak azóta stabilizálódott az állapota, levették a lélegeztetőgépről, de még hosszú utat kell bejárnia a felépülésig. Munkásságáról itt számoltunk be bővebben, mint fogalmaztunk: a szélsőséges iszlamisták szemében Rushdie a sátán maga, az iráni ajatollah fatvát mondott ki rá, felkerült az al-Káida feketelistájára, és mindezért nem csinált semmi egyebet, csak könyveket írt.

A filmiparból is érkeztek megrázó hírek: a 90-es évek sztárja, Anne Heche egy balesetben vesztett életét. Őt mindenki tehetségesnek tartotta, de abban az időben Hollywood gyomra még nem tudta befogadni, ha valaki nyíltan felvállalta a többségtől eltérő szexuális irányultságát, így a gyerekkori traumákkal is küzdő Heche, Ellen DeGeneres egykori párja feketelistára került.

A hetekben hunyt el Olivia Newton-John is a mellrákkal folytatott hosszú küzdelme végén. A Grease sztárja a betegségről, az életről, valamint a gyógyításról vallott nézeteit meglehetősen nyíltan kezelte, nagyon sokan meríthettek erőt a hozzáállásából: „sosem tudhatod, hogy mikor jár le az időd, mindannyiunknak véges ideje van ezen a bolygón, ezért pedig hálásnak kell lenni” – mondta egyszer.

És ha már az inspiráló nőknél tartunk: a 25 évvel ezelőtt meghalt Diana hercegné megmutatta a világnak, hogy empátiával, természetes kedvességgel mennyi mindent el lehet érni, akár azt is, hogy egy olyan rigid rendszerben, mint a monarchia, sikerüljön kitaposni a saját akaratodból kívánt utat. Sanna Marin pedig ismét azt bizonyította be, hogy a miniszterelnök is csak ember, vannak barátai, és időnként képes lazítani. Merthogy a finneknél is volt egy buligate a napokban, csak ez sokkal ártalmatlanabb volt, mint a Boris Johnson-féle. Ennek ellenére sokan nem nézték jó szemmel, hogy a kormányfő olyan izzó világpolitikai helyzetben is, mint a mostani, képes kiengedni a gőzt némi alkohol társaságában, de aztán végül sok nő hasonló bulis videóval vállalt vele szolidaritást, a többi között Hillary Clinton is.

Az Angliában megtartott női futball-Eb olyan fergeteges volt, hogy az végre teljes lendülettel intett be a sport férfidominanciájának és a szexista, társadalmi berögződéseknek. Egy másik, tipikusan férfiak uralta sportág a Forma-1, ahol viszont Max Verstappen egy nőnek, a Red Bull vezető stratégiai mérnökének, Hannah Schmitznek köszönhette győzelmét – jelentős szerepe miatt mindenképp fontosnak tartottuk bemutatni őt.

A sztereotípiák megdöntésétől, de sajnos a konzerválásuktól is hangos volt az augusztus, utóbbi területen főleg a magyar Állami Számvevőszék jeleskedett a sok kritikát kapott, hírhedt felmérésével, miszerint a túl sok diplomával rendelkező nő árt az ország versenyképességének és a demográfia helyzetének sem tesz jót. A „lányos” és „fiús” tulajdonságokat különválasztó jelentés arra a következtetésre jutott, hogy a hazai oktatási rendszer nem biztosít egyenlő esélyeket a fiúknak, és a túl sok diplomás nő és a gyerekvállalási hajlandóság csökkenése között összefüggés van.

Utóbbit cáfolta meg Krémer Balázs szociológus, aki megnézte az uniós statisztikákat, és megállapította, hogy ahol magas számban vannak diplomások a nők között, ott általában több a gyerek is.

Az ÁSZ-jelentésnél már csak talán az okozott nagyobb meglepetést, amikor Palkovics László miniszter menesztette az Országos Meteorológiai Szolgálat két munkatársát, elnökét és szakmai elnökhelyettesét, miután nem érkezett meg augusztus 20-án az a vihar, amit jósoltak és ami miatt a felelős operatív törzs lefújta a tűzijátékot.

Az abszurd események hatására aztán felpörgött a Facebook üzenőfala, sokan fejtették ki véleményüket az esettel kapcsolatban: Mérő László például Facebookon írta meg, hogy ha rossz döntés volt a tűzijáték lefújása, akkor az nem a meteorológusok rossz döntése volt, Nyáry Krisztiánnak pedig az egészről az jutott eszébe, amikor a szovjet meteorológiai szolgálat igazgatóját 1934-ben börtönbe zárták. A nyáron a bezárás szélére került Átrium színház videóval reagált a történtekre, Ifj. Lomnici Zoltán pedig – mintha csak ráérzett volna – már az OMSZ lefejezése előtt azt fejtegette a TV2 műsorában, hogy miként kéne működnie a meteorológiának egyébként.

Eszképizmus

Az idegbajos közéletre, mint mindig, a leggyorsabban ható gyógyír a filmek közé menekülés (hacsak nem az erdőfürdő, melynek jótékony hatásairól itt írtunk). A magyar filmipar könnyű nyári vígjátékokat engedett a mozikba, és mind Kerékgyártó Yvonne filmje, az Együtt kezdtük, mind a Thuróczy Szabolcs főszereplésével elkészült Szia, Életem! sokkal jobb lett annál, mint amit az előzetesek alapján vártunk tőlük.

Megnéztük a Monica Lewinsky produceri közreműködésével készült 15 perc szégyen című dokumentumfilmet az HBO-n, a sokak által az év legjobb filmjének kikiáltott Nem című Jordan Peele-alkotást, vagyis a westernbe ágyazott, alienes rémfilmet, és a nagyon várt, a Trónok harca előzménysorozatának, a Sárkányok házának első epizódját is. Ami viszont kifejezetten nagyon tetszett nekünk, az a 2018-ban egy barlangban rekedt tizenkét thaiföldi gyerek és egy felnőtt megmentéséről szóló film, A tizenhármak, de nem sikerült jó regényadaptációt csinálni az Ahol a folyami rákok énekelnek című könyvből – a filmből kritikánk szerint pont a lényeg maradt ki. 

Még nem készült el, de jövőre valószínűleg érkezik a grandiózus Petőfi-film is, a Most vagy soha!, melynek egyelőre csak a kulisszái mögé nyerhettünk bepillantást, de így legalább megtudtuk, mi kerül benne hatmilliárd forintba.

Az előző hónapban nem csak a filmeknek, nőknek, színháznak, irodalomnak és fesztiváloknak szenteltünk időt, de feldolgoztuk, hogy milyen visszafordíthatatlan következményei lehetnek a tinik körében népszerű online kihívásoknak, és írtunk az 1955-ben meglincselt kamasz, Emmett Till halála kapcsán arról is, hogy tragédiája ugyan komoly katalizátora lett a polgárjogi mozgalmaknak, az ügy szálai a mai napig elvarratlanok.  

 

De hogy ne nehéz sorsokkal zárjuk a nyarat, a celebvilág legüdítőbb mozzanatával búcsúzunk inkább, vagyis Ben Affleck és Jennifer Lopez esküvőjével, illetve azzal, hogy kiderült, honnan kapta Affleck a Géza nevet.