Nehéz eldönteni egy Macklemore-koncerten, hogy az inkább hasonlít egy olyan rajzfilmre, amely a csillámporos hegyen is túl, rágógumiországban játszódik, vagy inkább egy karizmatikus mozgalom nagy, éves összejövetelére hajaz, ahol vallásos örömzene helyett hiphopra és a szintipop boldog futamaira esik transzba mindenki. Lehet, hogy valahol a kettő között találjuk meg az igazságot. Mindenesetre az idei Sziget Fesztivál utolsó előtti napján, a hétfő főfellépőjeként Ben Haggerty, vagyis Macklemore hozta a már megszokott kirobbanó formáját, a – nagyon amerikai – optimizmusát, és a pozitív energiáját a színpadon, a számok között a talk show-k tapsoltató emberét megszégyenítő kitartással spannolta a tömeget olyan közhelyes, mégis láthatóan működő frázisokkal, mint hogy a „zene egy utazás”, vagy, hogy csak két dolgot kér tőlünk:

egy, hogy érezzük jól magunkat, kettő, hogy adjunk minél több a szeretetet.

A közönség meg vette a lapot – a körülbelül 45 ezres tömeg (legalábbis Macklemore fülébe ekkora számot súgtak) egy emberként énekelte végig gyakorlatilag az összes számot. Ettől pedig a buli annyira eleven volt, hogy minden más nem, vagy csak kevésbé számít.

Túry Gergely

Pedig a seattle-i rapper show-jába azért éppen bele tudnánk kötni. Kezdve azzal, hogy az idei koncert nem sok újat tartogatott a legutóbbi, 2019-es szigetes fellépéshez képest, erősen a négy évvel ezelőtti fellépés megmikrózott változatát kaptuk, még ha sikerült is azt forróra melegíteni. A dramaturgia ugyanaz volt; a számok között bejátszott videók úgyszintén; a buli felénél – csak úgy, mint négy éve – a kötelező jelmezben, vagyis flitteres palástban és parókában adta elő Macklemore az And We Danced című dalt, az osztrák hütteslágerek macklemore-osított unokatestvérét, majd a már ismert módon jött a Dance off két, a közönségből kiválasztott rajongó táncpárbajával. Kiszámítható volt a forgatókönyv, nem volt semmi meglepetés, majdhogynem még a melltartóját is akkor dobta fel valaki a színpadra, amikor annak rendje és módja szerint éppen az ideje volt.

Bekerült viszont a repertoárba a talán minden eddiginél személyesebb hangvételű új lemezéről, a Benről néhány új sláger is, de az album legjobb számai, a ragacsos cukormáz nélküli, csupasz rapszámok sajnos kimaradtak – talán úgy ítélte meg a stáb, hogy egy nyári fesztiválon nem működnek az eggyel karcosabb dolgok. És ezúttal nem turnézik a csapattal a sajátos orgánumú, tenor énekes, Eric Nally sem, aki a Downtown című Macklemore & Ryan Lewis-számban működött közre – ebből következik, hogy a kötelező elemek közül a Downtown idén nem hangzott el a Szigeten. Lement viszont a plafonszaggató házibuli-tartozék, a Can’t Hold Us és a Thrift Shop és persze, az LMBTQ-himnusz, a Same Love is, ez utóbbi azzal a felvezetéssel, hogy a Szigeten „mindenki önmaga lehet", mert „itt senki nem ítélkezik senki felett”.

Túry Gergely

Láthatóan újfent nem zavarta meg az sem senki lelki nyugalmát, hogy a zene a vokalisták, illetve az olykor csak dizájnelemnek látszó rézfúvósok közreműködésén és a rappelésen kívül tulajdonképpen playbackről megy egy Macklemore-koncerten. A nép ugyanis megkapta a cirkuszt, amit – csak ismételni tudjuk önmagunkat – Macklemore tényleg irigylésre méltóan sok energiával és őszinte szívvel produkált a nagyérdeműnek.

Többször lement a közönséghez, a koncert legvégén lepacsizott a rajongókkal, máskor azon poénkodott, hogy záróra van, és be kéne fejezni a koncertet, különben tízezer dollárra büntetik meg őket percenként, de „fuck it” – mondta, majd csinálta tovább a show-t. Ott volt a színpadon ez az immár kétgyerekes apa, aki a sajátmárkás golfcipőjében flexelt, és közben nem győzte hangsúlyozni, milyen óriási dolog, hogy az emberek a képernyők, a TikTok és a Twitch helyett ezúttal inkább egy élő koncertet választottak; hogy felemelték a feneküket a kanapéról, és vették a fáradtságot, hogy együtt bulizzanak aznap éjjel. Igen, szomorú, hogy itt tart a világ, hogy már annak is örülni kell, ha valaki nem a metaverzumban megy el egy koncertre.

Persze, valójában Macklemore azzal csavarta az ujja köré a közönséget, hogy körülbelül minden második szám után elmondta, mennyire imádja Budapestet és a Szigetet; hogy az európai fesztiválok a legjobbak; a Sziget pedig az idei nyár number one-ja;

jobb, mint a Coachella

– ami lássuk be, egy Grammy-díjas szupersztártól igazán nagy elismerés.

Túry Gergely

A rapperről – aki ötödik alkalommal járt már Magyarországon – köztudott, hogy a szíve csücskében foglal helyet a magyar főváros és fesztiválja (egyszer elmesélte, hogy kislánya Budapesten ejtette ki az első szavait).

Emlékezetes például, hogy sok évvel ezelőtt a magyar válogatott mezében udvarolt a Soundon a magyaroknak, és még a törökbálinti SuperSize stúdióba is ellátogatott egy alkalommal.

Hétfőn éjjel, a ráadásban egy Budapest-feliratú mörcspólóban – rajta egy aranyhímzéses Parlamenttel – hízelgett a városnak, és közölte, hogy alig várja már, hogy újra jöjjön bulizni a Szigetre. Nem kérdés, hogy Macklemore-nak olyan most már fellépni a Hajógyárin, mintha hazatérne, az otthonos környezet pedig felszabadítja őt. Mindig elképesztő szeretettel fogadják, ő pedig láthatóan nagyon hálás ezért. Ha a szitizenek a „szabadság szigetén” egyszer díszpolgári címet osztanának valakinek, elég egyértelmű, kire kéne, hogy essen a választásuk.