szerző:
Pálúr Krisztina
Tetszett a cikk?

Ismerjük meg mindkét oldal álláspontját – ez alapvetően nem rossz hozzáállás, és műsorötletnek sem rossz, főleg, ha a történet arról szól, hogyan feszült egymásnak az egyik legsikeresebb énekesnő, milliók kedvence, valamint a csúnya, gonosz zeneipar.

Minden történetnek több olvasata van, mindenkinek megvan a saját igazsága – ezt próbálja bemutatni az a kétrészes dokumentumfilm, amely napjaink egyik legnagyobb előadójának, Taylor Swiftnek és a legnagyobb sztárok egykori menedzserének, Scooter Braunnak nagyon is nyilvános harcáról szól. Az egyik részben az énekesnő szemszögéből ismerhetjük meg a kettejük között húzódó konfliktust, a másikban pedig a férfi oldaláról, és bár egyik érintett sem szólal meg a kamerák előtt, vannak régi felvételek, kollégák, újságírók és szakértők, akik beszélnek helyettük.

Hogy mennyire sikerült kiegyensúlyozottra a sorozat, azt mindenkinek magának kell eldönteni, ahogyan azt is, melyik oldalnak ad igazat – ha egyáltalán szeretne oldalt választani. Azoknak, akik szorosan követték az eseményeket, sok újdonságot nyilván nem fog mondani a Max kínálatában elérhető Taylor Swift vs. Scooter Braun: Bad Blood, de így is érdekes kevesebb mint két órába tömörítve látni az eseményeket, amelyek túlmutatnak a bulvárhíreken, és amelyeknek nagyobb hatásuk volt a zeneiparra, mint azt a laikusok gondolnák. Emellett a sorozat – a maga módján – arra is rávilágít, hogy milyen hatalommal bírnak a sztárok vagy éppen az internet, a közösségi média, hogy az aktuális narratívától függően miként tudnak változni a szerepek.

Az pedig már csak hab a tortán, hogy milyen jól sikerült az időzítés, és itt most nem csak arra gondolunk, hogy Taylor Swift éppen világ körüli turnén van, amelyről azt jósolták, rekordokat fog dönteni. Sőt, arra sem, hogy majdnem napra pontosan öt évvel azután volt a premier, hogy Scooter Braun megvásárolta a kiadót, ahol Taylor Swift első hat albuma (Taylor Swift, Fearless, Speak Now, Red, 1989 és Reputation) megjelent, és amely azoknak mesterfelvételeit birtokolta. De erről majd később.

Rossz vért szült

Taylor Swift és Scooter Braun 2010-ben találkozott először. A menedzser felfedezettje, Justin Bieber volt a közös pont, és ekkor még az előszelét sem lehet érezni annak, hogy a barátságosan induló viszony mennyire elmérgesedik majd éveken belül. A nagy fordulópontot az jelentette, amikor Braun kilenc évvel később megvásárolta a Big Machine Records kiadót, amellyel az énekesnő még tizenöt évesen kötött egy hatalbumos szerződést. Swift – lévén, hogy lejárt a szerződése 2018-ban – ekkor már a Universal Music Groupnál volt ugyan, mégis rosszul érintették a történtek, mert az albumainak mesterfelvételeiről nem ő rendelkezett, hanem egykori kiadója, és ezzel az üzleti döntéssel ezek annak az embernek a kezébe kerültek, akivel elmérgesedett a viszonya. Az énekesnő az üzlet megkötéséről a hírekből értesült. Swift egyébként korábban is szerette volna megszerezni ezeket a felvételeket, de állítása szerint a kiadója olyan feltételeket támasztott – például, hogy maradjon náluk még egy album erejéig –, amelyekre ő nem akart igent mondani.

Miután Swift közzétett egy Tumblr-bejegyzést arról, hogy mennyire rosszul érintették a történtek, a kiadója azzal védekezett, hogy értesítették az ügyeletről… egy nappal korábban, sms-ben. Az adok-kapok újabb Tumblr-posztban folytatódott, Swift arról írt, hogy az American Music Awards gálán nem adhatja elő a régi dalait, amelyeknek a mesterfelvételei Braunnál vannak. Ekkor már felvetődött, hogy újra felveszi ezeket, így kijátszva a rendszert, hiszen ha a mesterfelvételekről nem is rendelkezhetett, a szerzői jog alapján a dalszövegek és a zene az övé volt.

A Tumblr után a színpadon görgette tovább a konfliktusukat, a Billboard Women in Music rendezvényen szólalt fel, és erősen kritizálta azokat befektető cégeket is, amelyek segítettek „az őt korábban zaklató és kihasználó menedzsernek” abban, hogy megvegye egykori kiadóját, rávilágítva a zeneipar egyik súlyos problémájára. „Úgy veszik meg a zenénket, mintha csak ingatlanok lennének” – jelentette ki.

Az énekesnő ekkor már nagyon elkötelezett rajongótáborral rendelkezett, könnyen meg tudta nyerni magának az embereket, aki azt érezték, a dalai róluk szólnak, és Swiftet egyébként is egy kedves, csupa szív embernek látták, aki a hírnév ellenére sem veszítette el a kapcsolatát a valósággal. A rajongói, az úgynevezett swiftiek védelmükbe vették a kedvencüket, de sokan túlzásokba estek, Braun és családja halálos fenyegetéseket is kapott, ezért arra kérte az énekesnőt, tegyen valamit a rázúduló gyűlölethullám ellen.

Korábban az énekesnő maga szólította fel rajongóit, hogy álljanak ki érte, bár talán nem egészen erre gondolt, amikor harcba hívta őket. „A nekem küldött üzenet nagyon világos: légy jó kislány, és fogd be a szád, különben megbüntetünk. Ez nincs rendben” – üzente nekik, amikor megkérte őket, osszák meg Scott Borchettával [a Big Machine Records alapítója – a szerk.] és Scooter Braunnal, hogy mit gondolnak. Ebben a felhívásban halálos fenyegetésekről valóban nem volt szó.

Taylor Swift
Anna Kurth / Hans Lucas / Hans Lucas via AFP

Swift és Braun története újabb fordulóponthoz ért, amikor a férfi tulajdonában lévő Ithaca Holdings 2020-ban 300 millió dollárért eladta Swift mesterfelvételeit a Shamrock Capitalnak. Az énekesnő megpróbált tárgyalni a céggel, ismét szerette volna visszavásárolni a felvételeket, de erre csak akkor lett volna lehetősége, ha aláír egy szerződést, amellyel elfogadja, hogy soha nem mondhat semmi rosszat Braunról, aki egyébként továbbra is profitált a felvételeiből, így egyezett meg ugyanis a Shamrockkal.

Taylor Swift mindeközben elkezdte felvenni a régi albumai új változatát. Azóta hat albumból négy már meg is jelent, és vannak, amelyek kereskedelmileg sokkal jobban teljesítettek, mint az eredetiek, köszönhetően részben az elkötelezett rajongóinak, illetve annak az üzenetnek, hogy az albumok megvásárlásával támogatni lehet egy nőt, aki szembeszállt a férfiak által uralt, rosszul működő, az előadókat kihasználó zeneiparral – és nyilván az is sokat számított, hogy olyan számok is szerepelnek ezeken a lemezeken, amelyek korábban nem.

A dokumentumfilmben elhangzik, hogy jogilag semmi fogást nem lehet találni azon, ahogyan Braun megvette, majd eladta a felvételeket, a morális aggályokkal pedig a bíróság nem foglalkozik. Szóba kerül az az álláspont is, hogy mindez üzleti döntés volt, nem személyes támadás. A film beemeli azt a véleményt is, miszerint több mint érdekes, hogy úgy tűnik, mindig Swift az áldozat, mégis minden csatából győztesen kerül ki, nem is szólva arról, hogy milyen profin tud bosszút állni. És persze az anyagiak miatt neki sem kell aggódnia.

Itt a vége?

És hol tartunk most? Néhány nappal a dokumentumsorozat megjelenése előtt, 2024. június 17-én Braun bejelentette, hogy visszavonul, pontosabban marad a Hybe America vezérigazgatója, de többé nem fog előadókat menedzselni, pedig – írta egy hosszú posztban – húsz éven keresztül ez volt az élete, és nagyon szerette csinálni. Állítása szerint már korábban megfogalmazódott benne ez a gondolat, és jelnek vette azt, amikor „az egyik legnagyobb ügyfele és a legjobb barátja” azt mondta, más úton, mással akarja folytatni.

Nem nehéz kitalálni, hogy itt Justin Bieberre utalt, de mellette több más sztár, például Demi Lovato és Ariana Grande is menedzsert váltott. Bejegyzése szerint egyébként döntésében az is nagy szerepet játszott, hogy nem tudott elég figyelmet és időt fordítani a családjára. „A gyerekeim azok a szupersztárok, akiket nem akarok elveszíteni” – tette hozzá. A posztban persze a Taylor Swifttel való harca is szóba került, igaz, csak utalásként. „Sokat beszéltek arról, hogy mi történik a céggel és a karrieremmel. Amikor sikeresek voltunk, örültem neki, amikor megtámadtak, megpróbáltam tisztességes lenni, próbáltam helyesen cselekedni” – tette hozzá Braun.

Taylor Swift nem reagált a hírekre, illetve tette azt úgy, ahogyan nagyon sokszor szokta, a sorok között. Amikor június 18-án, vagyis egy nappal Braun bejelentése után és a férfi 43. születésnapján Cardiffban lépett fel, meglepetésdalként előadta a Forgot That You Existed és a This Is Why We Can’t Have Nice Things című számainak egyvelegét, amivel sokak szerint egyértelműen az egykori kiadóját felvásárló, neki olyan sok kellemetlen pillanatot okozó Braunnak üzent, főleg, hogy egy sokatmondó kacaj is kísérte az előadását.

@swiftiesupremacy.13 I Forgot That You Existed × This Is Why We Can’t Have Nice Things Mashup Eras Tour Full Performance (Cardiff, Wales Night1) 💜 _credits to the owners of the clips i compile 🥹🥰 . . . . #taylorswift #taylornation #taylorsversion #swiftie #swifties #swiftiesforever #taylorswiftedit #taylorswiftfan #taylorswiftconcert #erastour #erastourtaylorswift #Eras #Theerastour #ERA #taylorswifterastour #taylorswiftalbum #iforgotthatyouexistedtaylorswift #thisiswhywecanthavenicethingstaylorswift #uktstheerastour ♬ original sound – ItzMe_Lyn🖤𝒯𝒱🐍

Hivatalosan persze már maga mögött hagyta életének ezt az időszakát, ez derült ki abból a közleményből, amelyet a stábja juttatott el a dokumentumsorozat készítőihez. „Megfordította a helyzetet, ami olyan sok fájdalommal járt, és hihetetlen sikereket ért el a nyomán. Ezek a férfiak nem vehetnek már el tőle semmit, amit dalszerzőként, énekesként, rendezőként, filantrópként, a művészek jogaiért kiálló emberként tett le az asztalra” – írták.

Ha a Taylor Swift-koncert vallási élmény, akkor az Eras koncertfilm teleevangelizáció

Pénteken mutatták be Magyarországon először azt a Taylor Swift koncertfilmet, amit a világ nagy részén már három hete játszanak a mozik. Ez a cikk nem filmkritika vagy filmajánló a Taylor Swift: The Eras Tourról, hanem egy riport, mert elsősorban arra voltunk kíváncsiak, hogy a Swift-rajongók által máshol autentikus koncert élményként megélt mozi hogyan érkezik meg Budapestre.

Nyitóképünkön Taylor Swift és Scooter Braun. Fotó: AFP / Andre Dias Nobre / Steven Fredman

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!