Egészen szürreális pillanatokkal találkozhat, aki egy igazi katalán vagy aragón családnál tölti a karácsonyt. Az észak-spanyolországi régiókban ugyanis a kisgyerekek szokatlan módon várják az ajándékokat: kis dalokat énekelve botokkal vernek egy farönköt.

De nem akármilyen farönk ez, hanem az úgy nevezett Tió de Nadal vagy Caga Tió, magyarul karácsonyi rönk vagy szaró rönk. A Caga Tió általában 40 centi hosszú fából készül, vannak lábai, az arcát is megrajzolják, sőt még kis sapkája is van, valamint egy takarót is kap a „hátára”.

A Tió de Nadal minden háztartásban máskor születik, egyesek már december elején, mások csak egy héttel karácsony előtt teszik ki otthonukba. Amint a kis rönk elfoglalja helyét, a gyerekek a boldogító ajándékok reményében elkezdik etetni, jellenzően gyümölcsökkel, főleg mandarinnal, de vannak már olyan háztartások is, ahol sütivel látják el.

De a rönkök élete nem csak játék és mese, amint eljön a karácsony, sorsuk rosszra fordul. Az addig őket lelkesen etető gyerekek ugyanis előkapják a botokat, és elkezdik ütni a rönköt egy kis dalocskát énekelve, aminek visszatérő sora a „szarj, rönk!” felszólítás. Amint a dal véget ér, egy gyerek kivesz egy ajándékot a takaró alól, majd újra énekelni kezdenek, és ez így megy, míg mindenki nem kapott valamilyen kis apróságot.

A gyerekek ugyanis nem kapnak ilyenkor nagy ajándékokat, azokra egészen vízkeresztig kell várniuk. Karácsonykor a szaró rönktől inkább édességeket várhatnak, de az elmúlt években már az is előfordult, hogy a kisebbek ruhákat vagy apró játékokat találtak a takaró alatt. A farönk ütlegelése előtt egyébként a szülők egy másik szobába küldik a gyerekeket, hogy ott imádkozzanak a minél szebb ajándékokért.

A jókedvű éneklés és verés egyébként általában december 24-én történik otthon, családi körben, de ha a gyerekek a következő napokban a nagyszülőkhöz látogatnak, ott is okvetlen szereznek a házi rönktől egy kis édességet.

A farönkök karácsonyhoz kötésének eredetéhez két legenda is kapcsolódik. Az első még Jézus születéséhez visszavezethető, a pásztorok ugyanis, akik meglátogatták, csupán egy dolgot tudtak adni Máriának és Józsefnek: a saját ételüket. Amikor a pásztorok mit sem sejtve hazafelé tartottak, egy rönk alatt ételt találtak önzetlenségük jutalmakért. A másik történet már a katalóniai Penedèsből származik. A legenda szerint egy beszélő farönk keresett fel egy családot, és egy nem várt vendég látogatását jósolta meg nekik másnapra. Mivel a jóslat beigazolódott, a karácsonyi rönkről azóta is minden karácsonykor megemlékeznek.

A szokás egyébként valamikor a 17. és a 19. század között honosodott meg Katalóniában, akkoriban azonban az ajándék megszerzése után elégették a rönköt, hogy a család a tűz melegében tölthessse együtt az időt. Az ekkor énekelt – kissé bizarr – dalocska valahogy így hangzik magyarra fordítva:

Szarj, rönk,

mogyorót és nugátot,

ne szarj heringet,

mert azok túl sósak,

szarj nugátot,

mert azok finomabbak.

Szarj, rönk,

mandulát és nugátot,

és, ha nem akarsz szarni,

megütlek egy bottal!

Szarj, rönk!

Fotó: OK Apartment/Flickr