Így került rá Jaden Smith fejére a fekete vámpírkastély – interjú a tervezővel, Abodi Dórával
Nem ez az első alkalom, hogy kolozsvári születésű tervező egyik kreációját egy külföldi híresség viselte a vörösszőnyegen. A különleges fejdíszre azóta újabb megrendelést érkezett, a belőle született mémeken pedig sokat nevetett.
A Grammy-gálán Will Smith fia, Jaden egy fekete vámpírkastélyt viselt a fején, amelyet ön tervezett. Hogyan jött létre együttműködés? Hogyan zajlott a közös munka? Voltak-e különleges kérések?
Jaden managementje, illetve stylistja a Numeró Paris Eva Herzigovával fotózott editorialjában látta meg a vámpírkastélyos fejdísz eredeti verzióját. Annyiban kellett módosítani, hogy vörös szőnyegen viselhető, könnyű, kényelmes darab legyen. A fotózásra egy robosztus, barna, installáció szerű darab készült, egy műtárgy. Ebből kellett viselhetőt varázsolni és fekete színben kérték. Egyéb változtatást nem kértek, nagyon tetszett nekik a koncepció.
Hogyan született meg a fejdísz ötlete? Mi inspirálta a tervezés során?
A fejen viselt házikók Makó Szilveszter neves divatfotográfus alkotásai. A fotózásaira készített különböző házikókat a modellek és sztárok lookjaihoz, többek között Willem Dafoe fejére is ilyen került egy ikonikus GQ fotózáson. Szilveszter fotózta a NUMERÓ Paris editoriálját Eva Herzigovával. Erre kért be a stylist egy lookot tőlünk is, és akkor jöttem azzal az ötlettel, hogy készítünk egy fejen viselhető vámpírkastélyt. Szilveszternek tetszett az ötlet, így elkészítettem a csapatommal a fejdíszt, amely az ABODI vámpírkastély nevet kapta.
Amikor megterveztem a kastélyt, olyan formát szerettem volna, amely távolról, vázlatszerűen emlékeztet Törcsvárra, de mégis olyan mint egy reszketeg elmosódott álomból maradt emlékfoszlány. Nagyon sematikusan akartam ábrázolni, egészen gyermekrajz szerűen, semmi díszítést nem szerettem volna rátenni és matt, puritán, barna természetes lenvászonnal borítottam. A fej köré helyezett hullámos minta folklorikus és gyermeki egyben. Gyerekkorom egy elmosódott emlékképe, már-már kétdimenziós.
Milyen visszajelzéseket kapott a Grammy-díjátadó után? Érkeztek azóta új megrendelések a fejdíszre?
Rengeteg megkeresés érkezett, magazinok, hírességek, rendelések is. A kastélyt egy másik híresség is akarta azóta, pont ugyanolyat, mint Jadené, de Jaden verziója exkluzív. Ami felkerült a honlapra, az is egyedileg készül, és nem lehet 100 százalékban ugyanolyan, mint az Eva Herzigova vagy a Jaden által viselt verzió. Minden darab más, számozott és egyedi. És igen, jött megrendelés.
A fejdísz azért megosztotta az embereket. Mit gondol az interneten olvasható véleményekről? Szokott foglalkozni ezekkel?
Amikor az ember kinyitja Pandóra szelencéjét, vagy a vámpír kastélyának a kapuját, arra számítani kell, hogy nagy zsibongás támad. Nekem nincs bajom a zsibongással. Sose voltam az az ember, aki csak a saját igazát, dicséretét akarja hallani, azt szeretem, ha az állítások ütköznek, ha van inger. Ebben esetben én keltettem az ingert, ez a fejdísz mindenkinél átlépte az ingerküszöböt, popkulturális fenomén lett. Szakmailag az érdekel, hogy a Vogue, a Vanity Fair, Dazed, GQ és sok más divat magazin pozitívan ír róla, a divatszcéna értékelte, illetve, hogy egy ilyen felhajtással az ABODI Transylvania teljes spektruma bemutatkozhat olyanoknak is, akik eddig nem hallottak rólunk.
Az, hogy a hírportálok komment szekciójában mi történik azt kell, hogy mondjam, hogy sok esetben szórakoztató, mert nagyon kreatív kommentek születtek, kicsit olyan mint a népmese, hogy akkor ezt a nép a szájára vette, és tovább mesélte. A népmese és a népdal is tud trágár és durva lenni, az ember mindig is ilyen volt, nincs ebben semmi új. A mémeket meg imádom, nagyon sokat nevettünk, nagyon kreatív mémek születtek.
Számos világhírű személyiség viselte már a kreációit, és több nagy magazinban is szerepeltek. Magyar tervezőként hogyan lehet eljutni a vörös szőnyegre vagy neves divatlapokba? Mennyire ismerik, illetve elismerik el a nemzetközi sztárok és stylistjaik a régió tervezőit? Hogyan tudják felhívni magukra a figyelmet?
A stylistok nem régiókra vagy nemzetiségekre keresnek, hanem képeket látnak az Instagramon, magazinokban, esetleg egy divateseményen vagy rendezvényen találkoznak a márkával. Olyan ruhákat és koncepciókat keresnek, amelyek számukra és az ügyfelük részére érdekesek, amilyet még nem láttak és/vagy nagyon szépek. Minket online találnak meg, az első nagy A-listás híresség nálunk Lady Gaga volt. Egyszerűen csak a stylist látta a neten a kollekciónkat, és ránk írt. Ez azóta is nagy vonalakban így működik, csak most már van egy erősebb kapcsolatrendszer, de továbbra is sok spontán megkeresés érkezik.
Egy, a Grammy-gálához hasonló megjelenés mennyire segíti egy márka építését? Vannak ennek árnyoldalai is?
Ha intelligensen van kezelve, akkor nincs árnyoldal, csak megoldandó feladatok.
A fejdísze jó példa a hordható művészetre. Hogyan határozná meg ezt a fogalmat?
Vannak darabok, amelyek vagy nagyon koncepcionálisak és/vagy a megmunkálásuk olyan egyedi és míves, bravúros, hogy couture kategóriába esnek. A kastély fejdísz koncepcionális, megmunkálásában direkt sematikus. Más darabjaink viszont kimunkált, manierista vagy éppenséggel háromdimenziós szobor szerűek. Ezeket nevezem gyűjtői, hordható művészeti alkotásnak, aki felveszi maga is műalkotás lesz. Teljesen értelmetlen ilyen darabok esetében arról beszélni, hogy mennyire kényelmes vagy funkcionális. Az ABODI Transylvania nemcsak divatmárka, hanem egyben egy művészeti projekt is.
Az elmúlt években egyre több, mindenki számára elérhető ruházati márka kollekciójában tűntek fel híres festményeket vagy azok átdolgozását ábrázoló pólók és melegítőfelsők, illetve kiegészítők. Mit gondol arról, hogy a fast fashion is egyre inkább felfedezi a képzőművészetet?
A fast fashionről annyit, hogy egy éhes gömböc, amely mindent felfedez magának, amitől profit várható.
A kreációiban mitikus és népies elemek is jelen vannak. Hogyan lehet a népviseletet közelebb hozni azokhoz, akik nem hagyományápolás céljából viselik? Hogyan lehet modernizálni, és a hétköznapi divat részévé tenni?
A népviseletet nem kell modernizálni, az úgy tökéletes ahogy van. A nép(viselet) modernizálja önmagát, hiszen a divat és a ruházkodás folyamatosan változik, és természetes folyamat, hogy az emberek elhagyják az archaikus viseletet. A hagyományőrzés és a muzeális értékmentés más kérdés, nagyon fontos, hogy ezek fennmaradjanak. Az kulturális, alkotói kérdés, hogy miképp nyúl egy művész a népművészethez, vagy egy márka miképp használja fel vagy használja ki a népművészetet. Számomra a népművészetben a mögöttes tartalom az érdekes, és hogy én mit szűrök le belőle.
Nem tartom jó iránynak, ha egy az egyben népi mintákat „pakolnak” ruhákra, és azt se tartom jó iránynak, amikor olyan népi motívumokhoz nyúl egy tervező, amihez nincs sok köze vagy mondjuk nem lenne etikus a szimbolika miatt. Ezzel nekem az üzeni, hogy nem is akarja mélyebben megérteni, csak „használja”, „ráteszi”, „profitál belőle”.
Erre van egy angol kifejezés, ez a „cultural appropriation”. Amennyiben az ABODI-nál egy-egy mintának, formának a népművészet a gyökere, egyrészt abból a régióból inspirálódok, ahonnan származom, amit ismerek, vagyis Székelyföldből. A népmesét hitelesen próbálom tovább mesélni, a vonalat tovább húzni. Szeretem szabadon rajzolni a mintákat, így azok már az én folklórommá is válnak, hiszen a minták emberről emberre, történetről történetre változtak régen is. Van nálunk Kalotaszeg nevű ing, de ott a minták teljesen újak, magam rajzoltam, de semmit se akartam „modernizálni, újraértelmezni vagy újragombolni”, egyszerűen csak őszintén elmesélni a saját mesémet és megírni a saját írottasomat. Ha ez modern és kortárs, akkor az, ha ez archaikus és ösztönös, akkor meg az. Így szeretem: ha időtlen és általam rajzolt, azaz eredeti.
Hogyan látja, hogy változott Magyarországon az emberek hozzáállása a hazai tervezőkhöz, és mennyire fontos az, hogy egy márka külföldön is jelen legyen?
Sokkal nyitottabbak, én úgy látom. Sajnos azonban a vásárlóerő nincs meg, a legtöbb embernek az nem realitás, hogy márkás dolgokat vegyen, illetve sajnos az is jellemző – de nem csak a magyarokra, ez világtrend –, hogy mindenki sokat akar vásárolni és olcsón, emiatt robbantak be a fast fashion márkák és a távol keleti webshopok. Jó lenne arra elmozdulni, hogy inkább kevesebb, de jobb minőségű, tartósabb dolgokat vegyenek az emberek. A külföldi jelenlét természetesen fontos, de nem egyszerű, építkezni kell, lépésről lépésre.
El tudna képzelni egy kollaborációt egy luxusmárkával vagy akár egy szélesebb tömegeknek szóló branddel?
Ez abszolút a körülményektől függ, hogy milyen márkáról és milyen természetű együttműködésről van szó. Hozzá kell tenni, nagy divatházak a folyamatos eladásnövelést nyomják, a nagy konglomerátumok befektetői szezonról szezonra történő növekedést akarnak, ami természetes üzleti érdek, viszont a saját tervezőkre hatalmas nyomást helyeznek, és valahol ki is zsákmányolják és cserélhetővé is teszik őket. A végtelen profithajhászás sokszor a visszájára fordul, egy-egy nagyon sikeres art directort időszakos profit stagnálás vagy csökkenő növekedés miatt elbocsátanak, utána meg nagy csinnadrattával újat hoznak giga elvárásokkal, utána kiderül, hogy mégsem válik be 1-2 szezon alatt, és akkor jön a következő.
Én ebben nem igazán látom, hogy helyem lenne, egyrészt a profilom se megfelelő egy ilyen divatháznak, hiszen ezek a tervezők általában corporate emberek, egy-egy ilyen top pozíció előtt az adott vagy másik divatháznál eltöltenek sok évet, ugyanúgy mint más iparágakban, másrészt igen kevés nőnek adnak lehetőséget, elég nagy a férfiuralom. Végül, de nem utolsó sorban soha nem szerettem volna egy corporate környezetben dolgozni, ez nem nekem való, bár természetesen becsülöm, aki ebben érvényesül.
Elképzelhető, hogy magyar tervező lesz egyszer egy luxusmárka élén?
Simán előfordulhat ez a jövőben. Sok magyar végzett és dolgozik külföldön divatházaknál, bár abban is mindig politika van, hogy milyen nemzetiségű az európai nagy divatházak art directora. Döntően hagyományosan olasz, francia vagy brit, néha amerikai, hiszen ezek a nagy hagyományos divat központok és piacok, erős lobbyval, kreativitással és hatalommal és a tervező nemzetiségével is üzennek. De bármi megtörténhet.
Milyen lehetőségeket lát a növekedésre Magyarországon és nemzetközi szinten? Kikből áll a márkája célközönsége most, és kiket szeretne elérni a jövőben?
Most indult újra az online boltunk, szeretnénk ha sok emberhez eljutnának a termékeink. Szintén elindítottuk a fenntartható sneaker és lifestyle márkánkat, az Unisus Clubot. Azt gondolom, hogy sok embert érdekel a fenntartható divat, és sokan kapcsolódnak ehhez a témához. Emellett pedig hamarosan megvásárolhatóak lesznek online az ABODI kerámia első home darabjai is.
A fenntarthatóság ma már a divat egyik kulcstémája, igazi hívószó lett. A márkájánál pontosan hogyan jelenik meg ez a szempont? Milyen kihívásokkal jár a fenntartható divat, ha például a gyártás Magyarországon vagy Európában marad?
Mi mindig is törekedtünk arra, hogy főképp természetes anyagokat használjunk, Európában gyártassunk, illetve kis szériás minden, sok az upcycling és deadstock anyagokat is használunk. Ettől függetlenül ez mindig kihívás, de nem csak a divatban, hanem az élet minden területén. Mindig meglepődöm, és értetlenül állok a nagy szupermarketekben, hogy miért van szükség ennyi mindenre, miért van minden így agyoncsomagolva műanyagba, és nem is szeretek ilyen helyekre járni, mert mindig túlvásárlási pszichózisba kerülök, úgyhogy inkább „kisboltból” vagy termelőtől vásárlok.
Visszatérve a home kollekcióra. Sok divatmárka kezdett el lakberendezési termékekkel is foglalkozni. Önnél miért pont a kerámiákra esett a választás?
Még a Covid-lezárások után kezdtem kerámiázni Nagy István Róbertnél, egyfajta szellemi pihenésként, de persze tanulni is szerettem volna, új dolgokat kipróbálni. Kerámiában főképp a kicsit prehistorikus hangulatú, maroktechnikával készült festett mázazott tárgyakat készítek, állatisteneket, de készültek kiegészítők a kollekciókhoz. Zakar Clayarttal dolgozom a home vonalunkon.
Nyitóképünkön Jaden Smith. Fotó: Makó Szilveszter
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
