Magyarországon 1851-től létezik érettségi, akkor lépett hatályba (Ausztiában már két évvel korábban) az a rendelet, amely szerint a gimnáziumi érettségit írásban „anyai vagy oktatási nyelvből” és latinból, szóbelin ugyanezen tárgyak mellett hittanból, egy másik nyelvből, görögből, földrajzból és történelemből, valamint természettanból kell rendezni.

Tehát a történelem már akkor is, és azóta szinte minden évben kötelező vizsgatárgy.

A 70-es években azonban a párt a hazai oktatás színvonalának csökkenését érzékelve „reformokba” kezdett. E „modernizációs törekvések” része volt, hogy 1974-ben megszüntették az érettségin az osztályozást – az ötfokú skálát háromfokozatú váltotta fel (dicsérettel megfelelt, megfelelt, nem felelt meg) – az egyetemi és főiskolai felvétel követelményeiből törölték az érettségi eredményét, és a vizsga kötelező tantárgyai közül kikerült a történelem.

Hogy ezek az intézkedések pontosan hogyan szolgálták a magyar oktatás színvonalának emelését, azt nem tudni, de – ahogy Kaposi József oktatáskutató doktori értekezésére hivatkozva korábban írtuk – a vizsga értékelésének és a felsőoktatási felvételiben való szerepének megváltoztatása azt jelezte, hogy az akkori oktatásirányítás tovább kívánta csökkenteni az érettségi vizsga szelekciós funkcióját, és inkább a középfokú tanulmányokat lezáró, átfogó jellegű záróvizsgaként tekintett rá.

„E szemléletváltás összefüggött azzal, hogy a gimnáziumi képzés mellett kiépülő és jelentős létszámot lefedő szakközépiskolai oktatásban egyre többen jutottak el a matúrához” – mutat rá Kaposi.

A történelem tantárgy helyzetét pedig valószínűleg súlytalanítani akarta a hatalom, mert valamiféle ellenséget láthatott benne, amely rossz irányba neveli az ifjúságot. A hivatalos indoklás az volt, hogy a tanulói túlterhelést csökkentik az intézkedéssel.

Az intézkedések ugyanakkor nem voltak hosszú életűek, a következő évfolyam már újra érdemjegyet kapott az érettségire. A történelem még pár évig ugyan nem volt kötelező tantárgy, de az 1983-as tanévtől mind a mai napig az.

Azaz nagyjából az 1956-ban született korosztály nem tudja megmondani, hányast kapott az érettségin, csak azt, hogy megfelelt vagy sem a vizsgán. (Ez egyébként sokáig problémát is okozott a felvételi pontszámításnál, de ha most, így hatvan fölött akarna valaki egyetemre menni, még mindig külön átszámítási rendszerrel kellene élni vele kapcsolatban.)

A ma nagyjából 60-69 éves korosztálynak pedig nem volt kötelező történelemből érettségizni.  

Volt egy évfolyam, amely még ennél is „szerencsésebb”: az 1919-ben végzősök évfolyama. Nekik egyszerűen nem kellett maturálniuk. A Tanácsköztársaság ugyanis felfüggesztette a vizsgát, mert azt az uralkodó osztály műveltségi monopóliumának tartották.