Sok börtön a járvány alatt elkezdte szabadon engedni az elítélteket
A börtönökben gyorsan terjednek a vírusok, és az európai országok büntetés-végrehajtási intézetei sokféleképpen próbáltak megbirkózni a világjárvánnyal. Egy 32 országra kiterjedő vizsgálat összegezte, hogy a világjárvány milyen hatással volt a fegyházakra. A kutatásban az EUrologus is részt vett.
A görögországi Larissza börtönében raboskodó Vangelisz Sztatopulosz az egyike annak a több mint félmillió embernek, akiket a Covid–19-járvány közben börtönöztek be Európában. A börtön pedig ideális táptalaja a vírusoknak: túlzsúfolt, szűkös életkörülményekkel és gyakran rossz higiéniai körülményekkel.
Amikor tavaly decemberben elkaptam a Covidot, az itt lévő foglyok körülbelül fele egyszerre volt beteg
– mondja Sztatopulosz, megjegyezve: „Egy 60 fős, 110 négyzetméteres kórterembe kerültünk, a szerencsén múlott, hogy súlyos beteg leszel-e vagy csak enyhén.”
A világjárvány idején megszoktuk az aprólékos gonddal frissített Covid–19-táblázatokat, és a járványok kitörése miatt folyamatosan szemmel tartottuk a veszélyeztetett helyszíneket, például az idősotthonokat. Mégis a gondozási létesítményekben kevés adatot hoztak nyilvánosságra a koronavírus terjedéséről.
A DW az Európai Adatújságírói Hálózat (EDJNet), 12 szerkesztőségével együtt, 32 országból gyűjtött össze adatokat, amelyekből kiderül, hogy hány megbetegedést és halálesetet jelentettek a börtönökben, hogyan haladtak az oltásokkal, és milyen intézkedéseket hoztak a vírus terjedésének megfékezésére.
Sok börtön túlzsúfolt, és nincs lehetőség a fizikai távolságtartásra
– mondja Filipa Alves da Costa, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) börtönökben folytatott egészségügyi programjának közegészségügyi tanácsadója. „Így amikor a vírus bejut oda, sokkal könnyebben terjed" – tette hozzá.
A marginalizálódás, a szegénység és az, hogy nem férnek hozzá az egészségügyi ellátáshoz, többnyire már a bebörtönzés előtt is megviseli ezeket a csoportokat, a börtönkörülmények pedig gyakran még súlyosabban hatnak rájuk – állapította meg a WHO. „Az 50-es éveikben járó embereket már a börtönökben is idősnek tartjuk, még akkor is, ha a társadalomban nem lennének azok" – mondja da Costa.
Ha nem védjük a börtönöket, akkor nem védjük a közösségeinket sem
A börtönökben terjedő járványok nemcsak az ott fogva tartott vagy dolgozó emberekre, hanem a környező közösségekre is hatással vannak. „Ez nem teljesen zárt környezet” – mondja da Costa. „Emberek járnak ki-be minden nap. Nemcsak a személyzet, hanem a szolgáltatók, az ügyvédek és maguk a fogvatartottak is. Tehát, ha nem védjük a börtönöket, akkor nem védjük a közösségeinket sem.”
Az Egyesült Államokban, ahol a koronavírus 2020-ban gyorsan végigsöpört a börtönökön, számos esettanulmány mutatja, hogy a börtönökben kitört járványok hogyan terjedtek át a környező közösségekre. Egy országos összehasonlítás megállapította, hogy a koronavírusos esetek gyorsabban növekedtek azokban a megyékben, ahol több bebörtönzött ember élt, és a tömeges bebörtönzéshez több mint félmillió további Covid–19-es fertőzés köthető a fegyházak falain belül és kívül.
Legutóbb a Lausanne-i Egyetem által végzett európai szintű adatgyűjtése tartalmazta a börtönökben előforduló esetek számát 2020 szeptemberéig. Azóta több mint egy év telt el, több hullámmal, új vírusváltozatokkal és globális oltási kampánnyal.
Az első reakciók: leállítani minden tevékenységet
A barcelonai kutatók tanulmánya szerint a legtöbb ország a világjárvány kezdetén lezárta a börtönöket. A látogatásokat gyakorlatilag minden országban azonnal leállították vagy szigorúan korlátozták. Sok fegyházban a sportot, a szabadidős tevékenységeket és a munkát is felfüggesztették, és a börtönszabadság-programokat is leállították. Az olyan országokban, mint Németország, Belgium és Magyarország karantén alá helyezték az újonnan érkezőket és a fertőzés tüneteit mutató rabokat.
A vizsgálathoz gyűjtött adatokból első pillantásra úgy tűnik, ezek az intézkedések segítettek elkerülni a legrosszabbat: a börtönök összességében nem váltak elvadult Covid-gócpontokká. A rendelkezésre álló adatokból az látszik, hogy a börtönökben a fertőzési arányok sok országban nagyjából megegyeznek a lakossági megbetegedési arányokkal.
Ahol a fertőzési arányok magasak voltak a lakosság körében, ott általában a börtönökben is magasak voltak. Ez igaz például az olyan országokra, mint Szlovénia, Észtország és Belgium, ahol már minden 10. emberből több mint egynél pozitív volt a teszt. Más államokban, mint Horvátország és Görögország, a fogvatartottak sokkal nagyobb arányban fertőződtek meg, mint a lakosság körében. Azonban sok országban a fegyházakban bejelentett esetek száma az általános lakosság körében mért szint alatt maradt – még Magyarországon és Franciaországban is, ahol a börtönök köztudottan túlzsúfoltak. (Bár utóbbi esetben a Büntetésvégrehajtás Országos Parancsnoksága szerint az új börtönök építése, régiek kibővítése miatt javult a helyzet.)
Még az alacsonyabb fertőzöttségi rátával rendelkező országokban is előfordulhat, hogy egyes börtönökben súlyos járványok törnek ki. Nemrég több mint 50 ember tesztje volt pozitív a franciaországi Béziers börtönben, ahol jelenleg 638 személyt tartanak fogva egy 389 fő számára épített helyen.
Valószínűleg nem jelentettek minden megbetegedést és halálesetet
A hivatalos számokból nem mindig kapunk teljes képet. A legtöbb börtönigazgatóság nem módszeresen gyűjti az adatokat – mondja Adriano Martufi, aki a Leideni Egyetemen az európai börtönkörülményeket kutatja.
A görögországi Larissza börtön például 2021 júliusáig csak 200 esetet jelentett hivatalosan. Statopulosz azt mondja, ő ennél jóval többet, 2020 decembere óta 500 fertőzöttet számolt össze.
Az, hogy nem számolnak be minden esetről, nem feltétlenül szándékos, azt szervezeti kihívások is okozhatják. „A börtönökben működő egészségügyi ellátásban kevesen dolgoznak, még abban sem vagyok biztos, hogy rendelkeznek-e technikai kapacitással az ilyen adatok gyűjtésére és kezelésére" – mondja Martufi.
A koronavírus terjedésének megfékezésére bevezetett korlátozásoknak voltak mellékhatásai. „Tragédia nem következett be, de csak a börtönlakókat érintő hatalmas áldozatoknak köszönhetően: nem voltak foglalkozások, tanítás, megszűnt az a kevés munka, ami a börtönben létezik, és így tovább” – mondta Dominique Simonnot, aki azt a francia független állami szervet vezeti, amely a szabadságuktól megfosztott emberek életkörülményeit felügyeli a börtönökben. „Társadalmi szempontból az ár hatalmas.”
Az elmúlt 18 hónapban számos börtönt a szokásosnál jóval többször zártak le. Az egyik máltai börtönben az újonnan érkezőket két hétig,
napi 23 órán át egy olyan cellában tartották, ahol csak egy padlómatrac és egy nyitott padlóvécé volt,
vagyis olyan körülmények között, amelyeket az Európa Tanács Kínzás Elleni Bizottsága már 2013-ban elítélt.
A karanténban tartás súlyos egészségügyi kockázatokat jelent
A Nelson Mandela-szabályok, vagyis az ENSZ fogvatartottakkal való bánásmódra vonatkozó standard minimum szabályai kimondják, hogy a magánzárkát csak végső esetben, a lehető legrövidebb ideig, és 15 napnál hosszabb ideig soha nem szabad alkalmazni. A világjárvány idején azonban a fogvatartottak elkülönítése számos országban bevett intézkedéssé vált.
Írországban, ahol a 70 éves vagy idősebb, illetve krónikus betegségben szenvedő elítélteket 2020 áprilisa és júniusa között automatikusan magánzárkába helyezték, az ilyen elkülönítésben lévő fogvatartottak depresszióról, öngyilkossági szándékról számoltak be. Egyes németországi létesítményekben az előzetes letartóztatottakat minden bírósági tárgyalás után 14 napig elkülönítették.
Franciaországban a kéthetes elkülönítés kötelező volt minden eltávozás, családlátogatás vagy járóbeteg-gyógyászati kezelés után – mondta Dominique Simonnot, a francia börtönfelügyelet vezetője. „Ennek következtében egyesek lemondanak ezekről az utazásokról, mindazokkal a kockázatokkal együtt, amelyekkel ez az egészségükre nézve jár.”
És még azokat is, akik nem voltak karantén alatt, a nap nagy részében gyakran bezárták a cellájukba, és nagyon kevés lehetőségük maradt a különféle időtöltésre.
A látogatások leállításával létfontosságú kapcsolattól vágták el a fogvatartottakat
A látogatási tilalmak sok bebörtönzött számára különösen nehézséget jelentettek.
A látogatások rendkívül fontos kapcsolatot jelentenek a fogvatartottak számára
– mondja Catherine Heard, a Börtönkutatási Világprogram igazgatója. „Nehéz eléggé hangsúlyozni, mekkora változást jelent számukra, hogy kapcsolatban maradhatnak a családjukkal és szeretteikkel.” Az Emberi Jogok Európai Bírósága szerint a fogvatartottaknak joguk van a családi élethez.
2020 októberében az albániai Rec börtönben a foglyok éhségsztrájkot kezdtek, hogy tiltakozzanak a látogatások felfüggesztése ellen, amikor a világjárványt kihirdették. Március óta csak telefonon tudtak kapcsolatba lépni családtagjaikkal.
Az államok többsége intézkedéseket vezetett be a virtuális látogatásokkal kapcsolatban. „Európa-szerte számos börtönben hatalmas előrelépés történt a videokonferencia-rendszerek fejlesztése terén – mondja Martufi. – Ez a világjárvány előtt sok tagállamban teljesen elképzelhetetlen volt. Ez tehát pozitív fejleményt jelent.”
Martufi szerint ennek egyik lehetséges kockázata, hogy a börtönökben hosszú távon a személyes látogatások helyett a videohívásokat próbálnak biztosítani.
A videohívásokon kívül Catherine Heard nem sok erőfeszítést lát a korlátozások hatásainak enyhítésére. „Óriási lehetőséget szalasztottak el például arra, hogy hozzáférést biztosítsanak olvasmányokhoz, felvehető tartalmakhoz, vagy online tanfolyamokhoz. Rengeteg olyan dolgot tehettek volna, amit meg kellett volna tenni, de nem tették meg.”
A strukturális problémák súlyosbították a helyzetet
„A legszigorúbb és leghosszabb ideig tartó korlátozásokat azokban az országokban tapasztaltuk, ahol a legzsúfoltabbak a börtönök” – mondja Heard. A helyhiány lehetetlenné teszi a távolságtartó intézkedések végrehajtását, az alternatív intézkedéseket pedig a munkaerőhiány akadályozza.
Ha nincs elég személyzet arra, hogy az embereket mozgatni lehessen a börtönben, akkor nincs más lehetőség, mint a nap és az éjszaka nagy részében a cellájukba zárva tartjuk őket
– mondja. A kutatók, a civil szervezetek és a bebörtönzöttek többször is a túlzsúfoltságot említik, mint a probléma kulcsát. Minden harmadik európai országban a börtönök a hivatalos befogadóképesség felett működnek.
Az első hullám során Európa számos országában úgy csökkentették a börtönökre nehezedő nyomást, hogy korábban nem látott mértékben kezdték szabadon engedni az embereket. Ezt egyébként szakértők is évek óta javasolták, de politikailag túlságosan ijesztő volt – mondja Heard.
Heard számításai szerint 2020 márciusa és 2021 júniusa között akár félmillió fővel is csökkenhetett a bebörtönzöttek száma világszerte. Az olyan államok, mint Szlovénia, Belgium, Franciaország és Olaszország, amelyek mindegyikében eleve kapacitáson felül működtek a börtönök, akár 25%-kal is csökkentették a foglyok számát, így a hivatalos befogadóképesség szintjére vagy az alá csökkentek.
„Az egyik tanulság, amit az országok megtanulhattak, hogy nem szakadt le az ég amiatt, hogy csökkentették a bebörtönzöttek számát” – mondja Heard. Mivel a világjárvány közegészségügyi szempontból fontos a börtönök létszámának csökkentése, szerinte elengedhetetlen, hogy az országok fenntartsák ezt a tendenciát.
Úgy tűnik azonban, hogy sok országban visszafordult ez a folyamat, a kezdeti csökkenés után a bebörtönzöttek száma a vizsgált európai országok mintegy felében most ismét emelkedik – egyes esetekben még az eredeti szintet is meghaladva. A francia, a magyar és a szlovén börtönök például országos szinten újra túlzsúfoltak, az egyes börtönök pedig még rosszabbul állnak.
Késleltetett oltási program
Mivel ezek a strukturális problémák súlyosbítják az amúgy is bonyolult helyzetet, a börtönökben ugyanazon múlik, hogy „visszatérjenek a normális kerékvágásba”, mint a társadalom többi részénél: a védőoltásokon.
De sok elítélt másoknál jóval később kapta meg az oltást. A késedelem egyik fő oka az, hogy a legtöbb európai ország eleinte nem vette fel a védőoltási tervébe veszélyeztett csoportként a bebörtönzötteket – még a fogvatartottakra, a személyzetre és a lakosságra jelentett nagy kockázat ellenére sem. Németországban például a közösségi lakóhelyeken, idősek otthonában élőket kifejezetten kiemelték, de a fogvatartottakat végül a lakosság többi részével párhuzamosan oltották be.
„Független, nemzetek feletti szervezetek határozottan azt jelezték, hogy a fogvatartottaknak prioritást kell élvezniük” – mondja Martufi. „Ez jó példája annak, hogy abszolút ellentmondás van a politikai jelzések és a valóság között.”
Sokan ezt a politikai akarat hiányának tulajdonítják. Martufi szerint egyes esetekben a politika még aktívan akadályozta is a védőoltásokhoz való korai hozzáférést. „Belgiumban a fogvatartottak kiemelt kezelése politikai vitává vált, és ennek következtében a fogvatartottak egészen a végsőkig kimaradtak az oltási kampányból” – mondja. Másrészt, teszi hozzá, Olaszországban az, hogy a bebörtönzöttek elsőbbséget élvezzenek az oltási programban, adminisztratív döntés volt, amelyet különösebb nyilvános vita nélkül hoztak meg.
Mindez azt jelentette, hogy az oltási akciók sokkal később kezdődtek a börtönökben, egyes országok tavaly június előtt egyetlen oltást sem szállítottak le a fegyházaknak, míg mások arról számoltak be, hogy már március végén elkezdték.
Második tél világjárványban
Miután tavaly a börtönökben az átoltottság aránya végre elérte az általános lakosság szintjét, és a nyár folyamán a fertőzések száma alacsony volt, a bebörtönzöttek fellélegezhettek, mivel a higiéniai előírások alapján újraindultak a látogatások és a különböző tevékenységek.
De a tél és a következő hullám megérkeztével az európai országok többségében a világjárvány senki számára sem ért véget, a börtönökben élők számára biztosan nem. Olaszországban a heti adatok szerint az aktív megbetegedések száma a személyzet és a fogvatartottak körében emelkedik. A horvát igazságügyi minisztérium pedig nemrég erősítette meg, hogy a bebörtönzöttek több mint 20%-a fertőződött meg mostanra a koronavírussal – ez nagyjából másfélszerese a lakossági aránynak.
Tanulságok a jövőre nézve
A szakértők szerint az országoknak drasztikusan kell csökkenteniük a börtönök létszámát, hogy a jövőben jobban fel tudjanak készülni az ilyen helyzetekre. „Nem nézhetünk szembe egy újabb egészségügyi válsággal az Európa-szerte bebörtönzött emberek ilyen magas számával” – mondja Martufi. „Ezt le kell csökkenteni.”
A megfigyelők azonban látnak okot az optimizmusra is.
A Covidnak figyelmeztető jelnek kellett volna lennie, hogy jobb börtönkörülmények megteremtésébe fektessünk be, és csökkentsük a bebörtönzöttek számát
– mondja Catherine Heard. Ahhoz, hogy meghallják ezt a figyelemfelhívást, a közérdeklődés és a politikai akarat elengedhetetlen. „Itt az ideje, hogy átgondoljuk a fogvatartottakról, mint másodrendű állampolgárokról alkotott képünket” – mondja Martufi. „Nem engedhetjük meg, hogy bárki is lemaradjon. Ez mindenki számára rosszabb lesz.”
Ezt a cikket Milan Gagnon, Gianna-Carina Grün és Peter Hille szerkesztette.
A projekt az Európai Adatújságíró Hálózat (EDJNet) keretében valósul meg.
Projektvezető: Deutsche Welle
Együttműködők: Alternatives Economiques, Civio, El Confidencial, EUrologus, Il Sole24Ore, iMEdD, MIIR, OBC Transeuropa, Openpolis, Pod črto, VoxEurop
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
