Kedden az Általános Ügyek Tanácsának egyik napirendi pontja lesz a Magyarországgal szemben folyó 7. cikk szerint eljárás. Ezt az Európai Parlament indítványozta 2018 szeptemberében az úgynevezett Sargentini-jelentéssel – a Fidesz kétharmados többségéhez nagyban hozzájárult, hogy ekkor hátrált ki először, de igen látványosan a magyar kormánypárt mögül az Európai Néppárt. Az eljárás lefolytatására a tagállamok tanácsa jogosult, amely időről-időre napirendre tűzi a kérdést, és meghallgatást tart az érintett tagállam – Magyarország – „felkérdezésével”.

Ez már a nyolcadik meghallgatás lesz, ami még mindig az eljárás első szakaszának számít, több lépcsőfokkal azelőtt, hogy tényleges szankciókról lehetne dönteni.

Utóbbiak körében szokás emlegetni a szavazati jog megvonását, de más egyéb intézkedés is elképzelhető.

Egy ilyen meghallgatás menete a szokásos, és ez várható kedden is: az Európai Bíróság ismerteti a magyar jogállamisággal kapcsolatos helyzetértékelését, különös tekintettel a legutóbbi meghallgatás óta eltelt időszak fejleményeire, esetlegesen új kötelezettségszegési eljárások indítására, majd a tagállamok is elmondják a véleményüket, felteszik a kérdéseiket, a magyar kormány képviselője pedig (aki az utóbbi időkben Bóka János európai ügyekért felelős miniszter) visszautasítja a vádakat és alaptalan politikai boszorkányüldözésnek minősíti az egész eljárást – majd mindezt újságírók előtt és a Facebookon is megismétli. A soros elnökség pedig beszámol arról, hogy az aggodalmak továbbra is fennmaradtak, de konstruktív vitát folytattak a magyar kormánnyal, és az ügy marad napirenden – majd a következő elnökség (a dánok jönnek) csinál vele valamit.

A lengyel elnökség már nem akar ezzel foglalkozni

A továbblépésre pedig lenne lehetőség. Amennyiben a tagállamok négyötöde megszavazza, a Tanács egyrészt megállapíthatja, hogy fennáll az egyértelmű veszély, hogy egy tagállam súlyosan megsérti az alapelveket, másrészt megfelelő ajánlásokat tehet. Ehhez 22 kormány kell. Az EUrologus több forrásból néhány hete már úgy értesült, hogy az erős nyomásgyakorlás hatására a kellő számú tagállam már felsorakozott, de ez most bizonytalanná vált. Egyrészt azért, mert a kezdeményezés nagyobb súllyal este latba, ha még többen támogatnák a folyamatot, ennek híján azonban többen hezitálni kezdtek. Másrészt az erősödő magyar ellenzék láttán többen inkább úgy vannak vele, hogy megvárnák a következő magyarországi választást.

Elnökségi forrásból megtudtuk, hogy a lengyel elnökség nem tervez semmi olyan javaslatot benyújtani, amely az eljárás továbbvitelét célozná.

A rend kedvéért jegyezzük meg, hogy az eljárás későbbi szakaszában a tagállamok egyhangú szavazatával (Magyarország nem szavaz) megállapíthatják, hogy az érintett ország súlyosan és tartósan megsérti az uniós értékeket, majd pedig minősített többséggel lehet szankciókról dönteni. Itt azonban még messze nem tartunk, ezért is félrevezető, hogy az elmúlt napokban olyan információk láttak napvilágot, hogy a magyar szavazati jog felfüggesztéséről fognak dönteni a kormányok. Ez tehát nem igaz.

Miért nem foglalkoznak érdemben a Pride betiltásával?

Ami minden bizonnyal meghatározza a keddi vitát, az három ügy: a Pride esetleges betiltása, illetve a résztvevők megbüntetése, a civileket és a média szereplőit fenyítő „átláthatósági” törvény, valamint Ukrajna EU-csatlakozási tárgyalásainak blokkolása.

Minden jel szerint az Európai Bizottság a budapesti Pride kapcsán kivárásra játszik. Megtehetnék, hogy a gyülekezési joggal kapcsolatos törvénymódosítás miatt kötelezettségszegési eljárást indítanak, majd pedig a jogszabály alkalmazhatóságának felfüggesztését kérik az Európai Bíróságtól. A háttérbeszélgetések alapján összerakott kép szerint azonban a Bizottság tétlen marad, és megvárja, hogy mi fog történni. Nem kizárt ugyanis, hogy a Pride rendben lezajlik Budapesten, senki sem fog hátrányt szenvedni. Ennek ellenkezőjére csak a feltételezések állnak rendelkezésre – mondják a körültekintő tanácsadók.

Túry Gergely

Ettől függetlenül kivételesen sok külföldi fog a budapesti eseményre érkezni június 28-án. Nemcsak az Európai Parlament számos képviselője, de nemzeti parlamentek delegációi is elutaznak, ezen kívül több civil szervezet erre az időpontra szervez rendezvényeket, panelbeszélgetéseket, éves közgyűlést. A cél, hogy megmutassák a magyaroknak, hogy kiállnak mellettük és a szabadságjogaik mellett. Az egyik civil szervezet vezetője éppen e sorok írójától kérdezte, hogy biztonságos lesz-e a Pride: megnyugtattam, hogy a magyar rendőrség minden bizonnyal professzionálisan teszi majd a dolgát.

Mindazonáltal: a fenti logikát és óvatoskodó hozzáállást tökéletesen semmissé tenné, ha a magyar hatóságok nem engedélyeznék a rendezvényt.

Futótűzként terjedt el a hír, hogy Ursula von der Leyen azt javasolja az uniós biztosoknak, hogy ne utazzanak el a Pride-ra, mert azt Orbán Viktor provokációnak tartaná. Az Európai Bizottság szóvivője azonban határozottan cáfolta ezt a hírt az EUrologusnak.

Ilyen ajánlást nem tettek a biztosoknak

– szögezte le a szóvivő. A hír onnan kaphatott szárnyra, hogy múlt héten egy háttérbeszélgetésen kiderült, Hadja Lahbib esélyegyenlőségért felelős uniós biztos nem biztos abban, hogy elutazik Budapestre, mert ilyen irányú ajánlások érkeztek „felsőbb” szintekről – Lahbib esetében ez az elnök környezetét jelenti. Ebbe azonban aligha áll bele nyilvánosan az Európai Bizottság, már csak azért sem, mert a biztosok rendszeresen vesznek részt Pride felvonulásokon – legutóbb éppen Lahbib Brüsszelben.

Ugyanakkor érdemes hozzátenni, hogy a budapesti Pride ügyében a keresztény-konzervatív Európai Néppárt nem olyan hangos, mint más ügyekben. És ne felejtsük el, hogy Ursula von der Leyen a Néppárt tagja, azt meg különösen ne, hogy a Tisza Párt is ehhez a csoportosuláshoz tartozik.

Miért véleményezik az el nem fogadott üldözési törvényt?

Beleállt viszont a brüsszeli testület az átláthatóságinak nevezett törvény ügyébe. Bár továbbra is az a főszabály, hogy csak elfogadott jogszabályt véleményeznek és értékelnek szakmailag, most szakítanak ezzel a gyakorlattal, és a jogszabály visszavonását kérik a magyar kormánytól. Ez egyáltalán nem szokás az Európai Bizottságnál, és kevésbé világos, hogy mit akarnak ezzel elérni.

„A Bizottság komoly aggályokat fogalmaz meg a tervezettel kapcsolatban. Ha jelenlegi formájában elfogadják, az súlyosan sérti az uniós elveket és jogot.

Ezért kérjük, hogy ezt a tervezetet vonják vissza a jogalkotási folyamatból. Nem fogunk habozni megtenni a szükséges intézkedéseket, ha ezt a tervezetet elfogadják

– mondta a testület hétfői sajtótájékoztatóján Guillaume Mercier szóvivő. Ez azért is érdekes, mert az Európai Bizottságnak volt/van mozgástere, hiszen a Szuverenitásvédelmi Hivatal működésével kapcsolatban kötelezettségszegési eljárást indítottak, sőt ez már perré is alakult. Kérhették volna, kérhetik még mindig, hogy a Bíróság függessze fel a jogszabály alkalmazását azonnali intézkedésként, ezt azonban nem tették. Ehelyett a gyorsított eljárásra vonatkozóan adtak be indítványt, amit a Bíróság jóvá is hagyott – Brüsszel szerint ez elegendő védelmet kell nyújtson.

Ami az EU-nak a legnagyobb gond

Ami a legnagyobb fejfájást okozza jelenleg a tagállamoknak, az az ukrán bővítési tárgyalások magyar blokkolása. Az EU haladna ezzel az üggyel – a más tagjelölt országokkal folytatott tárgyalásokat Magyarország nem akadályozza –, azonban Kijev esetében Orbán Viktor behúzta a kéziféket.

Szavazásra szólító plakát Ukrajna EU tagságáról

Facebook / Dr. Hörcsik Richárd

Ez érezhetően frusztrálja a kormányokat, ennek a témának azonban semmi köze sincs a 7-es cikk szerinti eljáráshoz. Így aztán várhatóan megint olyan meghallgatást tartanak a tagállamok, ahol sok panasz elhangzik a magyar kormányra nézve, az igazán feszítő ügyről azonban nem fog szó esni.

Nyitókép: Orbán Viktor hallgatja Ursula von der Leyent a Magyarország hat hónapos tanácsi elnökségi programjának bemutatásáról szóló vitán Strasbourgban, 2024. október 9-én. AFP / Frederick Florin