Tetszett a cikk?

A Horvátországba utazó magyar turistáknak biztos nem kell betárazniuk egy láda sört a kocsiba. Mindenhol az itthon megszokott minőséget kapják, a hazaihoz hasonló áron. A tengerparti nyaralás pedig kivált alkalmas a helybeli sörök beható tanulmányozására. Eláruljuk: szerintünk a Staro Cesko a király.

© Kovács Gábor
A statisztika szerint a horvátok évente fejenként 85 liter sört isznak meg. Ez több, mint a magyar átlag. De gyanítható, hogy a statisztika nem képes ebből kimutatni azt a jelentős mennyiséget, ami a mintegy negyedmillió honfitársunk számlájára írható. Nagyjából ennyien töltjük ugyanis szabadságunkat a horvát tengerparton. Olykor szomjas torokkal.

A horvát sörpiac főszereplői a nagy európai multinacionális gyártók: az InBev (46%), a Heineken (23%) és a Carlsberg (13%). Mellettük a szlovén tulajdonú Lasko (7%) valamint a két hazai: az eszéki (6%) és a daruvári (3%) söreivel találkozhatunk.

Az InBev Zágrábban gyártja a piacvezető Ozujsko márkát. A mezei 5,2 %-os mellett van egy 6,5%-os alkoholtartalmú is. Ez a mi Borsodi Bivalyunkra hasonlító sör, és nem csak a címkén fújtató állat okán. Sajnos csak az alkoholtartalmat sikerült megacélosítani, amelyhez azonban nem elég testes. Kesernyésségében pedig legfeljebb bikaborjú.

Az Ozujsko mellett a Heineken márkája, a Karlovacko a legelterjedtebb horvát sör. Erőssége egyszerűségében rejlik, legfeljebb határozott utóíze kellemes meglepetés. A Carlsberg PAN nevű söre jellegtelen, de talán azért sem törekszik a gyártó jobb minőségre, mert elsősorban a horvátországi Tuborg és Holsten értékesítésre fektet nagyobb hangsúlyt.

A kóstolt sörök közül a daruvári Staro Cesko az igazai kellemes meglepetés: szerencsére a név kötelez és az  „öreg cseh” hozza, amit remélhetünk. Kerek, jól kiegyensúlyozott kis sör, rokona a csehországiaknak, majdnem tökéletes. Kár, hogy a jól marketingelt nagyok mellett nehezebben jut piacra ez a kisebb márka, s csak elvétve kapható. Akárcsak a "futott még"-kategóriába tartozó Zlatorog, ez utóbbit azonban kevésbé sajnáljuk.

Kovács Gábor
HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!

Gőgh Csilla Gasztro

Újra Nyitott Pince Napok

A tavalyi „Nagy Ízutazás 2006” kampányév egyik legjelentősebb eseménye a Nyitott Pincék Napja volt, amelyet idén – a nagy sikerre való tekintettel – ismét megrendez a Magyar Turizmus Zrt., a Nyitott Pincék Szövetsége és a Bacchus Arts Stúdió. A hazai borturizmus élénkítése érdekében szervezett akció ezúttal három napon át tart. A pünkösdi hosszú hétvégén országszerte több mint 100 pincében várják a vendégeket ingyenes, illetve kedvezményes borkóstolóval.

Gőgh Csilla Gasztro

Dolce Vita Tokajon

A magyar borok vitathatatlan sikert értek el a 3. VinAgora Botrytis & Sweet Selection nemzetközi borversenyen, hiszen a TOP 10-es listára öt hazai bor került fel.

Gőgh Csilla Gasztro

Szekszárd szőlővesszei

Ezúttal nem a festmények kapták a főszerepet a Kogart-házban. A minap tizenhat szekszárdi pincészet borait kóstolhatták ott a gasztronómiai szakemberek. A bemutatott borok között szép számmal voltak olyanok, amelyek országosan egyelőre még nem ismertek, de a helyi borversenyeken nagyon szépen szerepeltek.

Lőrincz Zsolt Gasztro

Józsi bácsi, a spanyolok kedvenc aperitifje

Tío Pepe, azaz magyarul Józsi bácsi fogalom a spanyol borívók körében. Ez egy nagyon száraz, könnyű és nemes fehérbor, amit jól behűtve aperitifként szoktak fogyasztani. Kedveltségét egy véletlennek köszönheti. A 19. század közepén egy borkereskedő, Manuel González nagy sikerrel exportálta Angliába sűrű, sötét, édes, enyhén dióízű borát.

hvg.hu Itthon

Szőke kóla, barna kóla: hidegháború az üdítőfronton

Az amerikai kólaital a szocializmusban évtizedekig az imperializmus rettegett, ám vágyott szimbólumának számított, ami ellen a baráti országok saját kóláikkal vették fel a harcot. Cikkünkben megkíséreljük feleleveníteni, idehaza mi mindennel itatták a kólára szomjúhozó lakosságot a háború után megjelent legendás csatos Bambi és a késői szocializmus Traubisodájának időszaka között. Hidegháború az üdítőfronton.

Kovács Gábor Gasztro

Dublin, a szomjas torkok városa

Az egykor melankolikus írek ma már felszabadultan tudnak örülni és ünnepelni, és minden alkalmat meg is ragadnak erre. Írországban a bárok és a pubok a társadalmi élet szerves részei: az országban eladott sörök 80 százalékát a kocsmákban nyelik el a szomjas torkok, melyekből csak Dublinban több mint nyolcszáz található.

Kovács Gábor Gasztro

Ha Belgium, akkor "Hirtelen halál"

Ahol hatalmas, aranyló árpatáblák festik a tájat, ott a sörök országa: Belgium. Talán a szomszédos francia szőlőültetvények, a jó borok közelségének, tán a burgundiak néhány száz évvel ezelőtti uralmának köszönhetően a belgák ösztönösen értik és élvezik mindkét nedűt. A sörnek nem csupán a megbecsülést, hanem a más népeknél csak a bornak kijáró szertartásokat is megadják.

Lőrincz Zsolt Gasztro

Mediterráneum az Alpokban

Dél-Tirol, Itália északi szeglete kevéssé ismert a magyar turisták körében. Az I. világháború végéig, 1919-ig Tirolhoz, azaz Ausztriához tartozott, azóta Olaszország része. Így nem csoda, ha a vidék ma legalább annyira osztrák, mint amennyire olasz.

Gőgh Csilla Gasztro

Mindenki lehet borkóstoló V. - Miről ismerszik meg a jó pezsgő?

A pezsgőt a legnemesebb italként szokták emlegetni. Ha jól belegondolunk, csak különleges alkalmakkor isszuk, s szinte biztos, hogy a legtöbbünknél vár egy üveg a megfelelő alkalomra. Azt azonban kevesen tudják, hogy mitől Champagne, pezsgő, habzóbor, vagy gyöngyöző bor egy nedű.

Gőgh Csilla Gasztro

Mindenkiből lehet borkóstoló VI. - Gyöngyöző pohár

A pezsgő eleganciát és meghittséget kölcsönöz az ünnepeknek. Sorozatunk mostani részében Koczuba Róbert, a Törley Pezsgőpincészet pezsgőmestere útmutatásai alapján ismerkedünk meg a különböző pezsgőkészítési eljárásokkal, és a fogyasztás aranyszabályaival.