© www.beerpress.hu

A vendéglősök feldíszített lovaskocsikkal vonulnak végig a városon, hogy délre a Theresien Wiesere, a híres „tetthelyre” érjenek. Itt a város polgármestere egy kéthektós hordó csapra verésével szabad folyást enged a sörnek és az általános jókedvnek. Ha az időjárás nem szól közbe, a közel 6 millió látogató 700 ezer sült csirkét, 600 ezer szál kolbászt, 45 ezer grillezett csülköt és 85 ökröt fogyaszt el a megközelítőleg 10 millió liter sör mellé.

Népszórakoztatás és látványosság ez – vagyis üzlet: a bajorok legnagyobb és leglátogatottabb eseménye minden évben. A világ bármely tájáról érkező látogatónak – legyen bármilyen elszánt sörturista is – leginkább egy vurstli és egy sajátos, hatalmas kocsma egyvelege ez, sok ezer sörtől megittasult bajorral. Végig azt érezhetjük, hogy minden müncheni, de talán minden bajor szent kötelességének érzi, hogy évente egyszer kivegye a naftalinból a hagyományos népviseletét, magára húzza és elinduljon a Theresien Wiese felé.

Megérkezve pedig elfoglalja a cége, baráti társasága által jó előre lefoglalt helyét, és belecsap az árpalés mulatságba. Ami nagyjából abból áll, hogy a sátor közepén, vagy valamelyik oldalában egy emelvényen bajor bőrgatyás rezesbanda játssza az 1980-as évek diszkóslágereit igen sajátos felfogásban. A közönség nagy része a padokon állva, kezében literes korsóval hadonászva, üvöltve „énekel”. Amikor a szám véget ér, ha lehet, még nagyobb kurjongatással összeütik korsóikat és nagyokat húznak belőle. Kegyelem nincs, ha a zenekar elfáradt, rögvest a helyébe áll egy másik, és ott folytatja, ahol az előző abbahagyta. És ez így megy délelőttől késő estig.

Az odavetődő idegen – ha szerencséje van – a sátrak melletti padokon kaphat helyet. Ha leült, és megkapta literes korsó sörét – és abban van legalább nyolc deci –, ne reklamáljon, hanem örüljön, mert van, aki még ennél is kevesebbet kap. A feszten amúgy is 15 százalékkal drágább a sör, így legalább másfélszer annyiba kerül, mint egy városi sörözőben. Feljegyezték, hogy pár évvel ezelőtt egy „ügyes” kocsmárosnak 189 „Maß” sört sikerült kimérnie egy 150 literes hordóból.

A magyar sörturistáknak azt tudjuk javasolni, hogy lehetőleg hétköznap és napközben látogassák meg a világ legnagyobb sörfesztiválját. Az estét hagyják meg a bajoroknak, mivel sötétedés után már gyakran előfordul, hogy röpködnek a literes korsók és egymásnak feszülnek az indulatok. Hiába a sok biztonsági ember, a müncheni rendőrség is – biztos, ami biztos alapon – nagy erőkkel sorakozik fel a park szélén.
Oktoberfest történelem:
1810. október 12-én kötött házasságot Ludwig trónörökös és Therese von Sachsen-Hildburghausen. A lakodalmat az akkor még München külvárosához tartozó Theresien Wiese-nek nevezett hatalmas parkban tartották. Az ennek emlékére évente megrendezett Oktoberfest eredetileg a lovassport ünnepe és mezőgazdasági kiállítás volt. Kezdetben a Terézia réten nem is mértek sört, csak a szomszédos sörözők teltek meg vendégekkel ezeken az őszi napokon. A rendezvény rövid időn belül a város első számú látványossága lett. 1818-ban már ringlispil és két óriási hinta is csábította a münchenieket a fesztiválra. 1835-ben már százezer látogatója volt, akik közel negyedmillió „maßbiert” döntöttek le a torkukon.

1872-óta a hűvös októberi időjárás miatt a sörünnepet már szeptemberben megnyitják, 1880-óta pedig villanyvilágítással hosszabbítják meg a napi nyitva tartást. Sörsátrat először Michael Schottenhammer állított fel a réten 1896-ban. A 400 személyes sátor mellett ekkor már 600 pavilon és bódé is üzemelt. Ugyancsak a múlt század végéről származik a fesztivált bevezető söröskocsi-felvonulás München utcáin.

Az elmúlt majd’ két évszázadban 24 alkalommal maradt el Oktoberfest, igaz, nagyon nyomós indokkal. Először 1854-ben, a 3000 halálos áldozatot követelő müncheni kolerajárvány miatt voltak kénytelenek lemondani a müncheniek kedvenc fesztiváljukról. 1866-ban az osztrák-porosz, majd négy évvel később a német-francia háború akadályozta meg a fesztivál megtartását. 1873-ban pedig ismét kolera ütötte fel a fejét a városban. A XX. században a két világháború ideje alatt, majd az azt követő években maradt el a népünnepély. (1919-20-ban majd 1946-48-ig egyszerűen csak Őszi fesztiválnak nevezték, talán azért, mert a hagyományos Oktoberfestbier helyett csak 2 százalékos alkoholtartalmú sörrel szolgálhatták ki a publikumot.)

© www.beerpress.hu

A ünnep söre
Az Oktoberfest söre hagyományos bajor-osztrák sörtípus, a Märzen(bier). Ennek az alsóerjesztésű, vörösréz színű sörnek az elnevezése a müncheni sörfőző tradíciókra utal. Egy 1539-ben kelt városi rendelet ugyanis megtiltotta a sörfőzőknek, hogy Szent György és Szent Mihály napja – azaz április 24. és szeptember 29. – között sört főzzenek. Hogy nyáron is legyen mit inniuk, az utolsó tavaszi főzetet a szokásosnál erősebben komlózták és magasabb alkoholtartalmúra erjesztették. Ezzel – hacsak addig meg nem itták – eltartható volt egészen az első őszi főzet elkészültéig. Ma már természetesen egész évben főzik a Märzen típust, melyet a sörünnepen Oktoberfestbier néven ihatunk.

Kovács Gábor-Vétek György