szerző:
Gőgh Csilla
Tetszett a cikk?

Ausztria legkisebb borvidéke maga a főváros, Bécs. Egyedülálló a világ metropoliszainak sorában azzal, hogy határain belül hétszáz hektárnyi szőlőt művelnek. A bécsi bor külön kategória, borászait az ország legjobbjai közé sorolják. Köztük van Fritz Wieninger, az Európában is elismert borász. A szüreti munkálatok végén jártunk Bécs 21. kerületében, a floridsdorfi Weingut Wieninger pincészetnél.

© Gőgh Csilla
Floridsdorf divatos és nagyon jó minőségű borokat ad. Hangulatos pincesorain, fogadóiban – Heurigerek – az egyes borvacsorák alkalmával akár mindegyiket végigkóstolhatjuk. Ha tetszik, ahány pohár, annyiféle borkorcsolya – sült tök, krumpli és káposztasaláta, aromás sajtok, fűszeres húsok – az elmaradhatatlan friss bucival, ropogós kiflivel.

A városlakók hétvégi programként előszeretettel járnak erre kirándulni, sétálni s persze kóstolni. Szüret idején nagy tábla jelzi, melyik Heuriger van nyitva: „Ausg'steckt is”, mert ez időszakonként változik.

A szüretelés csínját-bínját az osztrákok a németektől lesett precizitással végzik. Minden egyes fürtről metszőollóval csippentik le a nap perzselte részeket, és a szőlőszemek töppedését, érettségét is alaposan megvizsgálják. Igaz, ennyire babramunkát csak a legjobb szőlők esetében végeznek. A szemeken az apró fehér és a vörös pöttyök penicilint jeleznek, ami nem tesz jót a leendő bor ízének, így ezt az ollóval orvosolják.

© Gőgh Csilla
A szőlő nemes penészesedése, botrytizálódása viszont pozitívum: ezek a fürtök átmennek, nem akadnak fenn a rostán a vizsgálatkor. A töppedt szőlőből készült bor nem igazán jellemző erre a borvidékre. Csak egyes évjáratokban készül késői szüretelésű bor (Beerenauslese, Trockenbeerenauslese), amikor a klimatikus adottságok kedveznek a botrytisnak. A szüret legkellemesebb része persze, amikor a betakarított szőlőt a traktorok elszállítják és a munkások leülnek piknikezni a szőlősben. Ilyenkor természetesen előkerül pár palack jó bor is.

Az erjedésnek indult mustot, vagy, ahogy néhány helyen nevezik, a murcit, otthon inkább száműzzük a hűtőnkből. Itt nagy divatja van a Sturmnak: minden nap friss szőlőlével öntik fel az erjedésnek indult mustot, kimerik a nagy műanyagtartályokból, üvegkancsókba és helyes kis bögrékbe töltik, és 2,5 euróért árulják a pincékben, a szőlőbirtokokon berendezett hétvégi pihenőhelyeken. Hozzá perecet, májkrémes kenyeret, sült gesztenyét majszolhatunk.

© Gőgh Csilla
A környező dombokon főleg kisebb szőlőbirtokokat találunk, melyeken a méretük és a kiváló minőség miatt kézzel szüretelnek. Fő fajtának itt a zöld veltelíni (30%) számít, majd a rajnai rizling (13%), de találunk olaszrizlinget, pinot blanc-t és még chardonnay-t is. Jelentősek a Bécs környéki „Gemischter Satz” ültetvények is, ahol többféle szőlőfajtát telepítenek egy dűlőn belül.

Wieninger pincészetében a reduktív típusú borkészítésnek éppúgy hagyománya van, mint a hagyományos hordós eljárásnak. Fritz Wieninger naponta egyszer megkóstolja a készülő bort, és egy különleges szívóberendezéssel „megkeveri” a több száz literes tartályt, majd a pincében is körbenéz. Ez felér egy extrém sporttal, hiszen életveszélyes az erjedésben lévő borokkal teli pincébe lemenni, nem egy borász végezte így. Korábban gyertyát tartottak a kezükben, hogy a láng ellobbanása figyelmeztesse őket a veszélyre.

Az oxigénhiány következtében felszabaduló szén-dioxid halálos is lehet. A gondot nem az okozza, hogy nem érzékeljük a problémát, hanem, ha nem tudunk elég gyorsan kimenekülni a pincéből, elsötétül előttünk minden, elnehezülnek a végtagjaink…

© Gőgh Csilla
Korábban be sem tették a lábukat a pincébe a borászok, amíg le nem zajlott az erjedés. Wieninger lemerészkedik a pincébe, hogy egy rövid időre bekapcsolja a légkondicionálást. De, mint magyarázza, bizonyos értelemben az is veszélyes lehet, ha túlzottan lehűl a terem. Alacsonyabb hőmérsékleten ugyanis idő előtt elhalnak az élesztőbaktériumok, a borban még marad cukor, az alkoholfoka pedig nem éri majd el a kívánt szintet. Ellenkező esetben, ha túl magas a hőmérséklet az erjedés következtében, túl hirtelen zajlik az átalakulás, ami meg az ízharmónia rovására mehet.

Fritz Wieninger a többi borászhoz hasonlóan órákat, sőt napokat el tud beszélgetni szakmai dolgokról, s nemcsak szüret idején. Mi sem természetesebb, mint hogy szereti a jó borokat, de akarva-akaratlanul is analizálás, vizsgálódás lesz a vége, ha belekortyol egy-egy pohár nemes nedűbe. Sokszor egy alkalommal 150-200 féle bort is kóstol. Amikor összeülnek a környékbeli borászokkal, néhány korsó sör (!) kíséretében vitatják meg az aktuális problémákat. Nekik ez a kikapcsolódás: a sör.
HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!