© sxc.hu

A növény Dél-Amerikából származik. Az amerikai Wisconsin Egyetem kutatócsoportja által végzett DNS-összehasonlítás szerint a mai krumpli őshazája Peru. Az Andokban már 8000 éve fogyasztják. Az őskrumpli azonban még elkészítése után is megőrizte keserű ízét, csak az éjszakai fagy hatására lett kicsit édeskés. Az andokbeli növény a rövid nappalokhoz alkalmazkodott, csak Európában adaptálódott a hosszú napsütéshez.

Kontinensünkre a spanyol hódítókkal érkezett, bár egy 1597-es dokumentum szerint a Kanári-szigeteken már termesztették.

Európában sokáig csak dísznövény volt, mivel először a föld feletti zöld gumót és a leveleket vélték ehetőnek, de nem bizonyult annak, hiszen éppen ezek a részek keserűek és mérgezőek is. A legenda szerint egy pajtatűz kellett ahhoz, hogy eleink rájöjjenek, milyen finom a sült burgonya… Népszerűsítésében nagy szerepet játszott a francia Antoine Parmentier, akinek nem kisebb „kampányfőnöke” volt, mint maga XVI. Lajos: az uralkodó burgonyavirággal a gomblyukában jelent meg hivatalos alkalmakkor. Az igen egyszerű haszonnövény élvezői elébb az arisztokraták voltak. Éppen a leginkább rászoruló, istenadta nép nem volt hajlandó tudomást venni a krumpliról. Ezért - állítólag – Parmantier bevettetett egy jó nagy darab földet krumplival, a területet vizesárokkal és szögesdróttal keríttette körül. A póriak pedig úgy gondolták, amit így védenek, az nagyon értékes lehet, tehát lopni kezdték a termést. Parmentier pedig hagyta... s rászoktatta a népeket a kolompérra.

Avagy pityókára, pérára, kukujóra, körömpérre? Mert aztán tájanként, népenként más-más névre tett szert a lám, mégis csak ehető gumó. Magyarországon az 1770-1780-as években honosodott meg. Neve sokáig a németből átvett "földi alma" illetve "földi körte" volt. A német névből (Grundbirne) alakult ki a mai krumpli szavunk. A burgonya szó az 1800-as években terjedt el, a francia Burgundia szóból eredeztetik.

A burgonya fontos szénhidrát- és káliumforrás, de jelentős C, B1, B2 vitamintartalma is. Főve, zsiradék nélkül diétázók is fogyaszthatják; vízhajtó, méregtelenítő kúrára igen alkalmas /egyebek mellett megtisztítja szervezetünket a nehéz fémektől, helyreállítja a sav-lúg egyensúlyt/. Fehérjetartalma nem magas, zsiradéktartalma szinte elhanyagolható.

Elkészítésénél tudnunk kell, hogy a legértékesebb anyagok a héj alatt találhatók. Tehát csak vékonyan hámozzuk (tél végén vastagabban), de a legjobb, ha héjában főzzük vagy sütjük, mert ilyenkor a legkisebb a veszteség. Ha hámozott burgonyát főzünk, használjuk fel lehetőség szerint a főzőlevét is. Berántva, habarva, kevés fokhagymával,őrölt köménymaggal, vagy zöldfűszerekkel, esetleg egy-két tojással buggyantva, pirított zsemlekockákkal egyszerű,de tartalmas levessé avanzsál. A tisztított nyers burgonyát ne fagyasszuk, mert rossz íze lesz. Mindig főzzük puhára. A félig kész burgonyát kihűlés után egy későbbi főzéssel már nem tudjuk puhára főzni. Csak a már megpuhult burgonyához adjunk savas anyagokat, mint tejfölt, ecetet, citromot. Amennyiben tésztát készítünk belőle, csurgassuk le alaposan, mert a vizes krumplitól szétesik a tészta.

A burgonya konyhai felhasználásának lehetőségei szinte kimeríthetetlenek. Készíthetünk belőle salátát,levest, süthetjük, főzhetjük, pépesíthetjük, variálhatjuk főve vagy nyersen lereszelve, tölthetjük,rétegezhetjük; felfújt, sós,de akár édes sütemény, desszert alapanyaga is lehet.

A burgonya 2008-as nemzetközi évének honlapján további számtalan érdekességet olvashatunk a burgonyáról, és itt található egy, az egész világra kiterjedő rendezvénynaptár is.

A sült burgonya öt élete:

1. Ropi: Tökgyaluval szeleteljük le, így vékony, hosszú szálakat kapunk. Forró olajban süssük ropogósra, majd papírtörlővel itassuk le róla a fölös zsiradékot! 2. Chips: Az igazi, adalékanyagoktól mentes, friss chips elkészítéséhez nem kell más, minthogy a meghámozott krumplit uborkareszelőn reszeljük le,és bő, forró olajban azonmód süssük meg. Időnként falapáttal forgassuk meg a rakományt, hogy a szirmok ne tapadjanak össze. Ha ropogósra sült, különböző ízesítésű fűszeres sókkal bolondíthatjuk meg. De reszelhetünk rá kevés sajtot is, ami igen gusztusosan olvad rá a meleg burgonya szirmokra. 3. Fogyókúrázóknak „low fat” változat: Daraboljuk vastagabb karikákra a burgonyát. Olajjal vagy vajjal vékonyan kikent tepsibe téve a sütőben süssük arany barnára. Ha zöldfűszeres vajat teszünk alá, s az alaposan lesikált burgonyának nem hámozzuk le a héját, ugyancsak ízletes végeredményt kapunk. 4. Nagyi kedvence: A kisebb kockára darabolt krumplit puhára főzzük, majd petrezselymes olajon megpirítjuk. Így a belseje finom, omlós, a külseje pedig ropogós lesz. 5. Belga kétszer sütött: Legalább annyi híve van, mint a belga csokoládénak, viszont nem titkos a receptje. Az 1 centis átmérőjűre , hosszában szabdalt krumplit (régen rósejbninek hívtuk az ilyet…) 160 fokos olajban 4-6 perc alatt elősütik. Majd papírtörlővel bélelt drótkosárban fél órácskát hagyják pihenni. Utána 190 fokra felhevített olajban 2 perc alatt ropogósra, arany barnára sütik. Papírtölcsérbe adagolják,s valamilyen szószt adnak hozzá. Vannak helyek, ahol 30 féléből lehet válogatni, de egyetlen utcai sütöde sem adja alább legalább 10 féle mártogatósnál .