Elég sok félreértés övezi a méhser és az úgynevezett „márcos” mibenlétét. Sörök-e ezek valójában, vagy inkább valami mások? A lényeg megértéséhez röviden annyit illik tudnunk, hogy bár a gabonákból előállított sört és az úgynevezett méhsert az évszázadok során párhuzamosan főzték (és fogyasztották), alapvetően nem ugyanazon alapanyagokból, és nem ugyanannak a szakmának a képviselői készítették.

Medovina, azaz mézbor. Édes és száraz © beerpress.hu

A szó szoros értelmében véve a méhser is a nem-sörök kategóriájába tartozik, hiszen nem gabonából készül. A méhsert vízzel felhígított mézből, különféle fűszerek hozzáadásával főzik. Ezen fűszerek között igen gyakran – és ez lehet a félreértések egyik alapja – szerepel a sör elhagyhatatlan fűszere, a keserűséget adó komló.

A felfőzött, ízesített mézes levet nagy edényekben hagyják kihűlni. Ez idő alatt – hasonlóan, mint a spontán erjedésű sörök esetében – vadélesztők kerülnek a „csuprokba”, s megkezdődik az erjedés. Természetesen ügyelni kell arra, hogy a mézes lé cukortartalma egy szintet ne haladjon meg, különben nem indul be az erjedés. A folyamat két-három nap alatt lezajlik, a cukor jelentős része alkohollá és szén-dioxiddá alakul. A megerjedt méhsert ezek után palackozzák, így némi – szintén sörszerűségre utaló – oldott szén-dioxid is marad benne, ami felbontás és kitöltés után egy kis frissítő pezsgést ad a méhsernek. A technológiából adódóan az így készült ital alkoholtartalma általában 5-7 százalék.

A méhser a 19. század végéig, az iparszerű sörgyártás elterjedéséig igen népszerű volt Európa számos országában, így Magyarországon is. Házi körülmények között sok helyen egészen a 20. század közepéig készítették. Ma már kevesen ismerik, kuriózumnak számít. Viszont, mint fűszert, ízesítő adalékot, nem egy sörfőzde manapság is használja a mézet. Hozzánk legközelebb, Morvaföldön (Csehország) két sörfőzdéről is tudunk, amelyik mézzel ízesíti egyes söreit, de az Alsó-Ausztriai Hofstetten sörfőzdének is van ilyen terméke.

A márcos ital hasonlóan vízzel hígított mézből készül, viszont hideg eljárással, s így inkább a borokkal mutat rokonságot. Elkészülte után oldott szén-dioxid tartalma sincs, Sziléziában, Szlovákiában és Morvaországban a legnépszerűbb, ahol medovina vagy medovinka néven ismerik. Ennek alkoholtartalma rendszerint 10 százalék fölött van, esetenként a 20 százalékot is eléri.

A márcos, a medovina vagy talán mézbor lehet édes a visszamaradt, ki nem erjedt cukortól, de meglehetősen száraz is, sőt a gyógyfüvekkel erjesztett (macerált) változata kifejezetten keserű is. Szlovákiában és Csehországban a medovina  forralt változata is kedvelt.