Régen nem nagyon volt olyan falusi porta, zsebkendőnyi hobbikert, ahol ne érett volna a piszke, biszke, büszke, pöszméte, köszméte, csikeszőlő és még sorolhatnánk. A legtöbben egresnek hívjuk, de azt csak kevesen tudják, hogy Egres a finn mitológia tavaszistene, ő segíti elő a növények fejlődését.

Az egres eredetileg a magasabb hegyvidékek gyümölcse, a sziklás talajt kedveli leginkább. A Kárpát-medencében a havasokon, Görög- és Örményországban, a Kaukázuson, de még a Himaláján is honos. Termése álbogyó, leveses, sok apró magot tartalmaz. Három alfaját különböztetjük meg, termése ennek megfelelően lehet zöldes, fehér vagy piros, sima vagy serkés. A gyümölcs régóta ismert Európában. Elsőként egy 12. századi francia zsolozsmás könyvben említik. Nemesítését azonban csak a 16. század végén kezdték meg. Különösen Angliában volt népszerű. Ma már számos hibridje is ismert.

Az egres nagyon egészséges. Energiatartalma kevés, mindössze 44 kcal 100 grammban. Sok A-, B1- és C-vitamint tartalmaz, körülbelül 0,8 százalék a nyers gyümölcsben levő pektin. Nem nélkülözi a káliumot, a kalciumot, a foszfort, s más mellett az olyan fontos elemet, mint a citromsav. Emésztést segítő hatása miatt gyakran adják főtt és sült húsok mellé. Jótékony a szívre, a májra és a vesére. Nyugtató, hűsítő hatása miatt javallott lázas betegnek. Túlzott fogyasztása azonban hasmenést okozhat.

Nagyüzemileg a termés jelentős részét teljesen éretlen állapotban szüretelik, ugyanis ilyenkor a legmagasabb a pektintartalma. Ezért kiválóan alkalmas adalékanyagok gyártására; többek között egresből készül az a zselírozó anyag, amelyet manapság sokan használnak előszeretettel a dzsemek elkészítéséhez.

Féléretten szüretelve remek befőtt készíthető belőle. Dzsemnek azonban csak a teljesen érettet dolgozzuk fel. Íze féléretten savanyú, ám hőkezelés hatására megváltozik, zamatos lesz. Igazi aromái azonban csak teljesen érett állapotában bontakoznak ki. Viszont ilyenkor már puha, és nehezen szállítható. Ha hűtőben tároljuk, azért akár egy hétig is eláll. Mielőtt felhasználnánk, mossuk meg jól, szárát és virágmaradványát távolítsuk el.

Sokan idegenkednek az egrestől, mert nem tudják, mit is lehet vele kezdeni. Íme néhány tipp.

Pöszmétés szelet

Egy tálban összevegyítünk 20-20 deka cukrot és vajat, 5 egész tojást, némi reszelt citromhéjat, egy zacskó vaníliás cukrot és a citrom levét, majd mindezt konyhai robottal jól összedolgozzuk. Ehhez jön 25 deka liszt és egy tasak sütőpor. Az alaposan kikevert masszát egy tepsibe simítjuk, gazdagon megszórjuk a megtisztított egresszemekkel, jól belenyomkodva őket a tésztába. Előmelegített sütőben 190 fokon 10 percig sütjük, majd 165 fokon további 30 percig, míg a teteje aranysárga lesz. Egy szúrópróba, majd a kész sütit kihűlve felkockázzuk. Édesszájúak megszórhatják meg egy kis fahéjas porcukorral.

Egresszörp

Egy méretes edényben összekeverünk 5 kiló megtisztított egrest 2,5 kilogramm cukorral. Belecsavarjuk egy citrom levét, s hozzáadunk egy csapott teáskanál szalicilt vagy natrium-benzoátot. Két héten át naponta egyszer óvatosan átforgatjuk az egyveleget, majd nincs más dolgunk, mint leszűrni s üvegekbe tölteni.

Egresmártás

Negyed kiló megtisztított egrest felteszünk 4 deci vízzel, fél citrom levével, csipet sóval s ízlés szerint cukorral főni, míg a szemek szét nem nyílnak, azaz „megputtyannak”, ahogy nagyanyáink mondták. Ekkor 4 deka vajból s 5 deka lisztből készült világos rántással besűrítjük, hozzákeverünk 1,5 deci tejfölt s még egyet forralunk rajta. Ha nem akarunk rántani, a tejfölbe - lágyabb ízek kedvelői tejszínnel helyettesítsék - keverjük a lisztet, s behabarjuk a mártást. Kiváló, pikáns kísérője a főtt, párolt, sült húsoknak.