A sörben az erjedés során keletkezett, oldott szén-dioxid ugyanis a palackból való kitöltés vagy a csapolás után igyekszik minél hamarabb kiszabadulni a folyadék fogságából, ezért a rosszul szervírozott sör akár perceken belül is sokat veszíthet frissesség-érzetéből. A megfelelően tömör és tartós hab azonban pont ez alatt a röpke idő alatt – amíg a vendég asztalára kerül – óvja meg a sört a túlzott szén-dioxid-vesztéstől.

A pohárnak ragyognia kell © InBev

Tehát a jól megcsapolt sör esztétikum és praktikum is egyben. Ez a felismerés vezette a leuveni (Belgium) Stella Artois sörgyárat, amikor 1997-ben először megrendezte a csapoló világbajnokságot. A sörcsapolási és felszolgálási kultúra fejlesztésének (is) egyik leghatásosabb módja a játékos verseny, ami azonban egyáltalán nem játék. A versenyzők, miközben azon igyekeznek, hogy a megadott limitidőn belül teljesítsék a feladatot, önkéntelenül is begyakorolják azokat a mozdulatokat, amelyekkel gyorsan s tökéletesen ki lehet mosni egy poharat, és szabályosan kicsapolni egy pohár sört.

Kimondva, leírva roppant egyszerűnek tűnik: a versenyzőnek három perc alatt kell elmosogatnia a poharakat, és csapolni két pohár sört. Kicsit közelebbről megvizsgálva a dolgot azonban kiderül, számos apróságra kell odafigyelni ahhoz, hogy a vendég elé kerülő sör valóban tökéletes legyen minőségben és látványban is. Először is mosogatószeres, majd hideg folyóvízben el kell mosni a poharakat. Rendkívül fontos, hogy a pohár tökéletesen tiszta legyen, és mosogatószer-maradvány ne maradjon rajta vagy benne, mert az azonnal tönkreteszi a sör habját.

A csapolás kezdetekor a csapolószárban levő „cseppsört” el kell engedni. A régi időkben ezt a pangó sört „éjjeliőrnek” is nevezték. A tisztességes kocsmáros pedig a lefolyóba küldte az éjjeliőrt. Sohasem szabad sajnálni ezt a pár centiliter állott sört! Ha a vendég mindig friss csapolt sört kap, újabb és újabb rendelésével bőségesen pótolja ezt a veszteséget. A csapolószár sohasem érhet sem a sörbe, sem a pohár falához. A csapolást egy menetben, egy húzásra kell végrehajtani. A csapolás befejeztével a poharat azonnal el kell venni a csap alól, nehogy utólag belecsússzon akár egy csepp sör is.

Csapoló világbajnokság. A legjobbak és a leggyorsabbak © InBev

A csapolás befejeztével a sörhab tetején levő laza, nagy buborékú habot habkéssel el kell távolítani még abban a fázisban, amikor emelkedik. Így a hab kissé kidomborodva, a lehető legszebben kerülhet a vendégek asztalára. A poharak külső falát le kell öblíteni, és talpukat szárazra törölni. Végül pedig az alátétet és a cseppfogó gallért mindig úgy kell a vendég elé helyezni, hogy az lógójával a vendég felé nézzen. Hasonlóan kell elhelyezni a poharakat és az üveget is. Szóval ilyen egyszerű az egész.

Színpadi körülmények között, reflektorok fényében, drukkerek és ellendrukkerek előtt azonban könnyen megremeg a kéz. Elegendő csak egy pillanattal korábban vagy később elzárni a sörcsapot, s máris nem megfelelő magasságú lesz a habkorona, nem lesz egyforma a két pohár sör.

Dömötör Tamás, a magyar versenyző © Vétek György

A világbajnoki döntőt az idén október 29-én rendezték. Reggel 9 órakor harminc versenyző (harminc ország bajnoka) várta a sorsolást, majd kezdett neki egymás után a maximum három perces produkciónak. Az első kör után a bírák tizenkettőre szűkítették a mezőnyt, és a továbbjutókra újabb feladatok vártak: a két pohár Stella Artois mellett ezúttal egy pohár Hoegaardent is kellett csapolni, és kitölteni pohárba egy palack Leffe Brune-t. Erre összesen már hét perc állt rendelkezésükre.

A magyar versenyző, Dömötör Tamás a győri Belga sörözőből – bár tökéletesen hajtotta végre a feladatot – a zsűri döntése szerint nem került be az első tizenkettő közé.

Az este 8 órakor kihirdetett végeredmény szerint 2008-ban a világon a belga Tommy Goukens csapol a legjobban. S ha hiszik, ha nem, a második a kínai Claire Dong, a harmadik pedig az ukrán Volodimir Vavrik lett.