Ez az alapgondolata egy igen izgalmas könyvnek, amelyből most ízelítőt adunk olvasóinknak. Peter Menzel és Faith D’Aluisio (a The Hungry Planet és a Man Eats Bug szerzői) legújabb műve, a What I Eat: Around the World in 80 Diets, azaz Mit eszem: 80 étrend a föld körül pontosan az, amit a címe sugall. Dokumentáció arról, hogy vajon mit eszik 30 ország 80 különböző társadalmi helyzetű, adottságú „átlagembere”.

Ami a könyv szerkezetét illeti, a szerzők egy rövid bevezetőben mutatják be (életstílus, szokások, fizikai aktivitás, elhelyezkedés a társadalmi ranglétrán) a szereplők kulturális hátterét, de a sorrendet nem ország vagy statisztika szerint, hanem a kalória bevitel alapján állítják fel. Menzel és D'Aluisio véletlenszerűen választották ki az embereiket, és az így kapott globális gasztronómiai keresztmetszet  izgalmasabb minden egyéb statisztikánál. Rengeteg mindent elárul az emberi szokásokról, és meghökkenti az olvasót például az olyan felfedezésekkel, hogy egy japán szumóbajnok ugyanannyi kalóriát eszik, mint mondjuk egy teljesen más súlycsoportú brazil nagymama (alig többet, mint 3 000 kcal). Aztán egy amerikai amatőr testépítőnél jóval több kalóriát fogyaszt egy namíbiai kamionos (8 400 kcal), de akár egy olyan fiatal angol nő is, aki miután leállt a parti-drogokkal, kényszerevő lett, így nem ritka, hogy naponta akár 12 300 kalóriát is benassol.

A könyvet fantasztikus képekkel illusztrálták a szerzők és az írást néhány szakértő eszmefuttatása – a táplálkozás- tudományról, a konyhaművészetről, az adagok méretéről és a mozgás fontosságáról – teszi teljessé. No, de nézzük, kinek mi van a tányérján.

Noolkisaruni Tarakuai, Kenya, pásztor, napi 800 kalória

„Nálunk a csorda jelenti a családi bankszámlát. Éppen ezért nálunk a fő prioritás, hogy az állatokat biztonságban tartjuk, és csak akkor adjuk el, őket, ha nagyon szükséges. (…) A népem embereinek a tradicionális étrendje húsból, vérből és tejből áll, de a városiasodás miatt egyre kevesebb a legelő és az állat, úgyhogy többnyire kukoricakásán és krumplin élünk. A szárazság idején az állatok annyira soványak lesznek, hogy szinte csak a bőrüket tudjuk értékesíteni, a csontváz a kutyáknak marad. Ha jó évünk van, akkor reggelente megfejem az állatokat, és kukoricakását készítek a hét gyerekemnek, mellé fekete teát főzök egy kis cukorral. Én a harmadik felesége vagyok (a négyből) a Kipanoi Tarakuainak, a helyi törzsfőnöknek, akinek az engedélye nélkül egyetlen állat sem ölhető meg.”

Mariel Booth, USA, modell és tanuló, napi 2400 kalória

„Most 23 éves vagyok és majdnem 13 éves korom óta vagyok modell. Egészségesen étkezem, de túl sokat eszem, így 177 cm magasan kicsivel  több, mint 61 kilót nyomok. Ezzel a korral és testalkattal valószínűleg túl öreg és túl dagadt vagyok a jó melókhoz, ráadásul az átlagos 34-36-os mérettel bele sem férek a divattervezők 30-as ruháiba. Nyilván totálisan felelőtlen dolog, hogy így elhanyagolom magam, hiszen ha leadnék pár kilót, sokkal többet kereshetnék, de mivel tini koromban volt egy bulimiás korszakom, tudom, hogy a hírnév mibe kerülhet. Így csupán csak egy átlag modell lett belőlem, teli katalógusmunkákkal, de soha nem a kifutón. Reggelire gyümölcssalátát eszem joghurttal, ebédre pedig kombucha teát és vegetáriánus szusit veszek, a vacsorám általában tonhalsaláta avokádóval és vegyes zöldségekkel, s ilyenkor beburkolok egy adag zöldséglevest is, friss, magos zsömlével. Ha ehetnékem van, nasinak pita-csipszet (sült pita kenyér), tejmentes jégkrém-szendvicset rágcsálok és Yogi (válogatott gyógynövényekből és egzotikus fűszerekből készült tea) teát iszogatok.”

Solange Da Silva Correia, a Brazil Amazonban élő nagymama, napi 3400 kalória

„Mi a dzsungel közepén élünk, Franciscóval, a férjemmel, kb. hat órányi hajóútra a legközelebbi városhoz. A házunkban nincs villany, és víz is csak a legközelebbi faluban van, kerámiakancsókban tartjuk hidegen. Ez nem az az élet, amelyet gyerekkoromban elképzeltem magamnak, főleg, hogy három unokám velünk él. A Bibliából olvasok nekik történeteket a reggeli közben, amely vajas kekszből és kávéból áll. Az ebédet és a vacsorát egyszerre készítem el, és általában mangóval töltött süllőfejet eszünk, amit hagymával, fokhagymával s egy kis citromlével főzök meg, rizst meg babot tálalok mellé köretnek. Itt a dzsungelben mindig rálelünk valami szezonális finomságra: ismerjük a mangó, narancs, guava, mandarin, mogyorófélék és egyéb pálmagyümölcsök lelőhelyeit. Most éppen egy víziteknős van kikötve az asztalunk lábához, amelyet a következő hónapban sütök meg az unokám születésnapjára.”

Cao Xiaoli, Kína, akrobata, napi 1700 kalória

„Hét éves voltam, amikor először felléptem a Sanghaji Világ Cirkuszban. Azóta is a cirkusz épületében élek, és a szobámon hat másik előadóval osztozom. A napom öt óra gyakorlásból áll, mert minden este van fellépésünk, emellett persze iskolai óráink is vannak, de csak minden másnap. A napom nagy részét kézen állva töltöm. Ilyenkor beállítom a stopperórámat, majd fél óráig egy kézen állva a tükörben figyelem a tartásomat. A tanárom, Li segít a lábam szögét és a kezemet úgy beállítani, hogy a póz tökéletes legyen. Reggelire kínai sütit és Danone joghurtot eszem, és egész nap zöld teát iszom. Az ebédem általában rizses zöldségleves és egy kis oldalas, rizstésztával, tojással és sült uborkával. Az ételt teával öblítem le. A cirkuszi menza nem igazán hoz lázba, az étvágyamat otthonra tartogatom, mert ha szabadnapom van, anyu elvisz a Pizza Hut-ba, vagy a helyi étterembe, és elkészíti a kedvenc ételemet, a Tangyuant. Soha nem vacsorázom, mert akkor vannak az előadások, de nem hiányzik az evés, kárpótol a közönség, hiszen nagyon szeretem, ahogy szörnyülködnek a kitekert mozdulataimon.”

Jeff Devine USA, felhőkarcoló-építő lakatos, napi 6600 kalória

„Én minden reggel hűtőtáskával érkezem a munkába, az étrendem magas fehérje- és alacsony szénhidráttartalmú, az ételek tükrözik az ízlésemet, az agglegény státuszomat és persze azt, hogy testépítő vagyok. Nyilván felesleges lenne heti öt alkalommal a konditeremben küzdeni, ha eközben mindenféle vacak kaját tömnék magamba. Reggelire nyers tojásfehérjét, csokis mogyoróvajat és gabonaszeletet eszem, ebédre pedig (szintén) mogyoróvajas-dzsemes kenyeret készítek, mézes gabonasütivel, mindemellett light cherry kólát iszom a munka közben. A vacsorám általában marhasült, készételként kapható csirkés rizzsel. Táplálékkiegészítőket is szedek, vitaminokat, fehérjét, aminosavakat és halolajat. Vagy 15 éve, hogy nem használtam a sütőmet, de grillezni azért tudok hamburgert is még a csirke mellé. Az anyám litván, így elég jól bírom az európai kaját: a savanyú káposztát, a kolbászt vagy a fasírtot. A kedvenc kajám a disznóborda, de mivel tudom, mennyi koleszterint tartalmaz, inkább leszoktam róla és visszaálltam a bélszínre.”

A történeteket és a kalóriaszámlálást folytathatnánk, hiszen bőven illusztrálhatnánk még példákkal a bevezetőben idézett aforizmánkat, melyet nem mellesleg Brillat-Savarin tett közzé Az ízlés filozófiája című, először 1825-ben megjelent könyvében. Menzel és D'Aluisio tapasztalatai szerint is a történetek egyik legnagyobb tanulsága, hogy nem az a fontos, mennyit, hanem hogy mit eszünk!