Ma igazán divatos fogásunk lesz. Nemcsak azért, mert saláta, hanem mert rukola, ami szép karriert futott be az éttermek kínálatában is. Azóta, hogy nem borsmustárnak nevezteti magát. A formára pitypanglevélhez hasonlító borsmustárlevelek illata semmi mással nem téveszthető össze, mint ahogy jellegzetes, picit csípős, pikáns ízük sem. Salátalevéllel, paradicsommal, fetával, zöldhagymával felturbózva a rukola annyira finom, hogy nem is lenne szabad böjti ételnek tekinteni. S a ráadás: utána jöhet egy könnyű süti.

Fetasajtos rukolasaláta

Megyeri Zsuzsa

Egy doboz rukola
8 közepes méretű paradicsom
fél fej jégsaláta
20 deka fetasajt
1 csokor újhagyma
4 evőkanál olívaolaj
1 evőkanál balzsamecet
1 csapott evőkanál mustár
1 kiskanál méz
só, bors, oregano

Egy doboz rukolát ollóval összevagdalunk, úgy, hogy legalább felényi, de inkább harmadnyi falatokat kapjunk. A kemény és érett paradicsomokat fél karikákra vágjuk, a jégsalátát laskára, az újhagymát pedig ferdén, vékony csíkokra. A fetát, amennyire tudjuk, szabályos, szögletes lapocskákra daraboljuk – ha nincs kedvünk precízkedni, akkor morzsoljuk – és az összekevert saláta tetejére rendezzük. Az olajból, mustárból, ecetből, mézből a fűszerek hozzáadásával öntetet keverünk és vékony sugárban csorgatva ráöntjük a piros-fehér-zöld színekben pompázó salátánkra. Ez nem az a fajta saláta, aminek sokat kell állnia, maximum fél órát, de azt sem feltétlenül hűtőben. Akkor jönnek ki az ízei, ha szobahőmérsékletűnél kicsit hűvösebb, de nem hideg. Egy szelet teljes őrlésű pirítóst csak akkor együnk hozzá, ha a következőkben leírt batyut nem készítjük el. Pontosabban batyukat, mert ezzel a holmival családtagjaink is biztosan szívesen „böjtölnek”. Nekünk csak egy darab jár.

Mini túrós batyu

A mélyhűtött leveles tészta jó barátunk. Kihúzza a csávából az időhiányban szenvedő, dolgozó népeket. Félig felolvasztva lehet darabolni, és a visszafagyasztás sem árt neki.

Megyeri Zsuzsa

Hozzávalók:
fél adag mélyhűtött leveles tészta
negyed kiló sovány tehéntúró
1 citrom héja
1 tojás sárgája
3 zacskó vaníliás cukor
két kanál méz
1 deci tejföl

A tésztát körülbelül 3 milliméter vastagságúra nyújtjuk, majd éles késsel 12 négyszögre vágjuk. Gyorsan kell dolgoznunk, mert a vajas tészta úgy sül meg szépen, ha ő maga még szinte fagyos, de a sütő jó meleg. A túróba mindent belekeverünk, de a tojásnak csak a felét. A négyszögletes tésztadarabokra egy-egy bő kanállal halmozunk, és tojásba mártott ujjakkal a sarkokat összecsippentjük. Jó erősen, mert csak így marad egyben a batyunk. Nem kell azonban teljesen szorosra összezárni, mert a párának el kell távoznia valahol. Ha már megáll a lábán, kenegessünk meg az oldalát is a tojással. A batyukat addig süssük – előmelegített, 200 fokos sütőben –, míg halvány karamellszínűek nem lesznek és enyhén megemelkednek. A porcukor opcionális. Látványra mindenképpen szebb, csak ne felejtsük el, hogy még nincs vége a hétnek.

Tipp! A porcukor (kristálycukor) alternatívájaként érdemes kipróbálni a nyírfacukrot. Nemcsak ezen az „önmegtartoztató” héten. Olyan természetes cukorféle, ami nem hizlal. Alacsony a kalória- és szénhidráttartalma. Lúgosító, méregtelenítő hatású, gyorsítja az emésztést. Cukorbetegek, candidások is fogyaszthatják.