A szervezők kaptak hideget-meleget a tavaszi Főzdefesztet követően, sőt már a fesztivál alatt is a rosszul felmért érdeklődés és sörmennyiség, az óriási sorban állások, az első nap elfogyó sörök miatt. Talán ez is okozhatta, hogy az eredetileg tervezett egy éves ciklus helyett már fél év elteltével, múlt héten megismételték a rendezvényt. Mintha mihamarabb bizonyítani akarták volna, hogy jó sörben az igazság. Az újratöltés rajtunk nem múlott, álltunk elébe.

Az előzményeken okulva a pesti Palota negyedben a fesztiválhelyszínt a Mikszáth Kálmán térről kiterjesztették a Szabó Ervin térre is, ami jó döntés volt, és a Lőrinc pap térre, ami már kevésbé, mivel az valahogy kiesett a forgalomból. Megnövelték a résztvevő sörfőzdék számát, ami szintén jó volt, mert így pontosan népmesei számú, vagyis 77 sört lehetett kóstolni. Szintén nőtt a résztvevő vendéglátóhelyek száma – hogy ez mennyire volt pozitívum, az némileg megkérdőjelezhető, akadtak ugyanis, akik csak a bizniszt látták ebben, de az „ügyet” nem képviselték.

Az viszont kétségtelen, hogy a megnövelt csapszámnak is köszönhetően ezúttal a kilométeres sorok elmaradtak, a legnépszerűbbnek bizonyult sörökhöz is hozzá lehetett jutni maximum tíz perc sorállás után, de a jellemző soridő inkább négy-öt perc volt,legalábbis első este. Örvendetesen bővült a sörféleségek száma, talán a közelgő (hétvégére be is köszönő) ősznek is köszönhetően több testes, erős sör is jelen volt. Például a Szögedi Red Devil, Bauer Drakula, Kaltenecker Porter és B27, a békésszentandrási Black Rose és Szent András Könnye, a Hofstettner Zaphir Bock, Russian Stout). Meglepően sok volt az ízesített sör, sajnos nem mind ütötte meg az elvárható színvonalat, ami jelzi, innovációnak az kevés, hogy összeöntünk egy sört valamilyen szörppel, és kész az új fejlesztés.

Gyimesi Zsuzsa

Tavasszal a fesztivál söre lett a Grabanc IPA, most ismét kóstolhattuk.Ezúttal a második főzetet, ami még komlósabb, még keserűbb, mint a tavaszi, bár szerinünk valamit veszített a citrusosságából. A fesztiválon mutatkozott be Magyarország legújabb sörfőzdéje, a Csobánkai Kézműves Sörfőzde. Majoros Gábor egyelőre kizárólag felsőerjesztésű söröket készít, amelyek közül egy jellegzetes bittert, a Pastorale-t, ennek egy hidegen komlózott változatát, és az első magyar stout-ot, a Fekete Bárányt hozta el az eseményre. Ez utóbbit a helyszínen végzett rövid közvélemény-kutatás alapján nyugodtan minősíthetjük  a fesztivál egyik legjobb sörének.

Bár söreiket még nem lehetett kóstolni, de bemutatkozott a fesztiválon a bírósági bejegyzés stádiumában álló Első Magyar Házisörfőző egyesület is.. Az apropót az adta, hogy a Főzdefeszt megnyitóján hangzott el a bejelentés, miszerint nagy valószínűséggel jövő év januártól saját fogyasztásra bárki legálisan főzhet otthon sört (maximum 1000 litert). Ezzel egy időben csökkentenék a kisüzemi sörfőzdék adóterheit is. Izgatottan várjuk, lesz-e a javaslatból valóban törvény, mert egyelőre csak az látszik biztosnak, hogy különadót vetnének ki immár az ízesített sörökre is.

Határozott javulás volt tapasztalható sörkorcsolya fronton is – és nem csak a tavaszi semmihez képest, mert az nem lett volna nehéz. A Charles Hotel János étterme települt ki két, kifejezetten a Grabanc IPA-hoz komponált sörkorcsolyával: birkalapockából és sertésdagadóból készített kebab fűszeres-pikáns mártásban pitával, és egy desszert, a Grabanc-szútra. Ez utóbbi tejszínes grízpuding, a közepében pikáns sárgabarack „chutney” keleti fűszerekkel (thai citromnád, csillag-ánizs, koriander), malátakeksz-lapocskával.

A pozitív irányú változások mellett azonban továbbra is akadt pár bosszantó dolog, ami a legbrutálisabb komlózásnál is erősebben megkeseríthette a sört jó néhány látogató számára. Ezek között vannak, amelyeket a szervezők számlájára írhatunk, és vannak, amelyeket az eseményhez csatlakozó vendéglátóhelyekére. Az én szememben a szervezőkre róható legsúlyosabb hiba talán az volt, hogy a vendéglátóhelyektől független sörkimérők közül azok, akik nem gondoskodtak maguknak saját pavilonról, sátorról, csak jóval az előre beharangozott október 6., csütörtök déli fesztiválkezdet után jutottak az árusítóhelyükként kijelölt bódéhoz, amit ráadásul maguknak kellett a helyükre tolniuk. (Szerencséjükre, a sörszomjas közönség lelkesen segített nekik ebben az előre nem tervezett műveletben.) Így azután némi szerelés és pakolás után csak valamikor öt-fél hat tájékán kezdhették meg az üzemszerű sörkimérést, ami azok számára bosszantó volt, akik csak a csütörtök délutánt szánhatták a fesztiválra. De az utcára kitelepülő kocsmai standoknál is akadt probléma, hosszú órákig nem lehetett hozzájutni a prágai Pivovarsky Dům és a szintén cseh Kocour söreihez sem. Ez utóbbi helyen folyton csak annyit mondtak, hogy pár perc múlva. Este hétre azután végül lett Kocour is, de a Samurai IPA még akkor sem.

Az igazi problémát viszont maga a szervezés koncepciója hordozza magában, az, hogy a sörcsapolást, a vendéglátást a rendezők kiszervezik a vendéglátóhelyeknek, gyakorlatilag rájuk bízva mindent. A vendéglátóhelyek érdeke pedig nem mutat egy irányba a Főzdefeszt meghirdetett és felvállalt céljaival, szellemiségével. A tulajdonosok (tisztelet a kivételnek) ugyanis a fesztiválban nem látnak semmi mást, csak üzleti lehetőséget, megnövekedett forgalmat. Miért is ne, az üzlet, az üzlet. Nekik tulajdonképpen teljesen mindegy, hogy majális, szakszervezeti ünnepség vagy épp Főzdefeszt van. A lényeg a kihelyezett sörcsapoknál realizálódó pluszforgalom. De lehetőleg a műanyag poharas, „mezítlábas vendég” ne üljön le az asztalhoz, csak ha ételt is rendel, ne menjen be a belső térbe, és ne használja az üzlet vécéjét.

Akadt helybeli kocsmáros, aki még arra is képes volt, hogy az egyébként körülbelül 900 forintos korsóárban mért sört a csap alatti pohárban levő hanzliból feltöltögetve próbálta rám sózni. Ezt látva kértem egy olyat, amit csak a csapból ereszt ki, mire a csap mögött álló alkalmazott – mert csaposnak az ilyet nem nevezném – közölte, az nem lehetséges, olyat nem tud adni. Én pedig már elég öreg vagyok ahhoz, hogy hanzliért nem fizessek. A lényeg pedig igazából nem a 900 forinton van, hanem az elven. Legyen az a legegyszerűbb, legolcsóbb sör, de az alapkövetelmény, hogy összeöntögetni tilos. Aki ezt megteszi, annak nemhogy sörfesztiválon, de egy sörözőben sincs semmi keresnivalója (legalábbis a csapok környékén).

Vélhetően a kiszervezés okozta azt is, hogy a sörárak, illetve az árak egymáshoz való viszonya meglehetősen elszakadt egymástól, így nagy általánosságban 600-700 forint körül volt egy korsó sör, függetlenül attól, hogy egy egyszerű lágerről volt szó, vagy egy Imperial Russian Stoutról. Lehet persze ezeket a hibákat (az összeöntögetés kivételével) a kákán való csomó keresgélésének nevezni, mert a fesztivál közönsége döntően jól érezte magát és élvezte a ténylegesen széles sörválasztékot, de az igazi Főzdefeszt majd az lesz, ha a csapolás mindenütt értő kezekbe kerül.