A frankfurti levessel és a rakott káposztával ellentétben, ami a tömegkonyhák favoritjának számított – és mi is hamarosan felvesszük a recepttárunkba –, a főzelékekkel generációkat riogattak az iskolai-munkahelyi menzák és az önkiszolgáló éttermek.

Amit el lehetett rontani, azt el is rontották. A rántás enyhén szólva is túltengett – de leginkább maga volt a főzeléknek nevezett kulimász -, zöldség értelemszerűen viszont csak nyomokban volt található benne és az is ripityára főve.

Most azokhoz szeretnénk szólni, akik még hiszik, hogy a főzelék lehet jó, sőt isteni. A tökkel kezdjük.

A népes Cucurbita-család tagja a főzőtök.  Az a fajta, amiről mi beszélünk, arról ismerszik meg, hogy alig nagyobb egy jól megtermett padlizsánnál, a héja halovány zöld és puha, ha pedig félbevágjuk, a húsa szinte el sem válik a tökbéltől és a magoktól.

Ez a zsenge tök a legalkalmasabb bundázásra, sütésre, főzésre. És ami a legjobb, nem kell levágni a héját és nem kell kiszedni a belét. Nem tréfálunk, tessék kipróbálni! Egyedül a fás és szúrós szárát vágjuk le, egyébként szőröstül-bőröstül felhasználható. Ami kevés értékes só és olaj van a tökben a rosttartalmán kívül, az ugyanis épp a héjában és a magjában található, amit rendszerint kidobunk. Ha igazán jó tökfőzeléket akarunk csinálni, az első lépés tehát az, hogy nem gyalulva, előre bezacskózva vesszük.

Ha nem lenne otthon a háztartásban tökgyalu, akkor a négybe vágott, ladikokra emlékeztető tökszeleteket hosszanti irányban almareszelőn reszeljük le. A levét nem sózzuk, nem nyomkodjuk ki, mert ezzel csak újabb értékes vércukorszint-csökkentő anyagot dobnánk ki, hanem azonnal felhasználjuk.

Hozzávalók 4 tányérhoz:
1 zsenge tök (kb 1 kg)
1 csokor friss kapor
1 fej vöröshagyma
2 kanál olaj
2 dl aludttej vagy joghurt
1 evőkanál liszt
só, bors
ízlés szerint pici ecet / elhagyható/
4 tojás

Gy.Zs.

Elkészítés:
A hagymát vágjuk félbe majd csíkokra. Az olajon dinszteljük puhára és tegyük hozzá a felaprított kapor felét, a sót és a borsot. Zúdítsuk rá a lereszelt tököt, egy kis pohár vizet és fedő alatt főzzük puhára. Ez a forrástól számított 5-6 percen belül megtörténik.

Az aludttejet keverjük simára a liszttel, majd habarjuk be a főzelékünket! Egy rottyanásig tartsuk csak a tűzön, utána vegyük le és a maradék kaprot is adjuk hozzá. Egy mokkáskanál cukor általában elegendő ahhoz, hogy kihozza a főzelékünk ízét, de az nagyon egyéni, hogy ki mit talál elegendőnek. Ízlés szerint pár csöpp ecettel is pikánsabbá tehetjük .

A jó tökfőzelék habarása áttetszően halványzöld. A főzelék hidegen is könnyű,kitűnő. A tükörtojás nem kötelező, de nagyon tetszetős rajta,és igencsak eteti magát a főzelékkel.Amúgy minden feltét – fasírt, pörkölt stb-  jól illik hozzá. Igazi ínyencek a hűtőből kivéve feltét nélkül eszegetik a tökfőzeléket, mint egy hűsítő nyári desszertet.

Tipp:
- Ha házi tejből készül az aludttej, ecetet sem kell beletennünk, mert az író épp eléggé savanykás. Nem kell magunknak altatni a tejet, készen is kapható a legtöbb piacon, vagy a jobb élelmiszer-áruházakban. A tejfölnél sokkal alkalmasabb a habarásra: nem csak a tök, de a zöldbabfőzelék lelke is ez a természetes, nem tolakodó savanyú íz. A nagyanyáink is így csinálták.Ha egyáltalán nem látnánk szívesen a főzelékünkben lisztet,akkor sűrítsük saját magával:vegyünk ki egy merőkanálnyit s azzal turmixoljuk össze az aludttejet - esetleg tejfölt vagy tejszínt,ha mégis arra voksolunk -,majd visszatéve keverjük bele.

- Aki nem szereti a majdnem pépes állagot - ez elkerülhetetlen, ha almareszelőt használunk -, szelheti vékony lapocskákra, metéltre is a hosszában 6-8 cikkre felvágott tökcsíkokat. Persze, ez egy más élmény.