Komoly kutatásokat folytattunk, hogy kinek a leleménye volt a névadás, de még fészbukos felhívásunk sem vezetett eredményre. Már pedig, amit az ott összegyülemlett gasztrós társaság nem tud, az nincs is.

De ez nagyon is van, a finomfőzelék nem veszett ki a tányérokból, legfeljebb olykor álnéven lopakodik. Például, mint friss tavaszi főzelék vagy vegyes tavaszi főzelék – bármely évszakban, a la Horváth Ilona. Korunk mértékadó forrása, a Wikipédia is jól megmondja: „a finomfőzelék olyan főzelék, amelyben sárgarépa, petrezselyemgyökér, karalábé, kelvirág és zöldbab, néha kukorica van. Gyakran szerepel az óvodai, iskolai menzák étlapján.Olykor tavaszi főzeléknek is nevezik."

Kicsit elbizonytalanodtunk, hogy a szócikk szerzője hol ehetett finomfőzeléket, de a menza attól menza, hogy bármi előfordulhat a fazekaiban.

Az biztos, hogy ehhez aztán kellett utánajárás. Megsúgjuk, hogy korunk finomfőzelékében akár spárga vagy medvehagyma is szerepelhet, de erről bővebben majd később. Nagyon úgy tűnik, hogy valahol valamikor – feltételezhetően a szocialista tömegétkeztetés virradtán – a gyerekek megtévesztésére született a finomfőzelék elnevezés.

Netán egy párt-és világnézet semleges nagymama találta ki az unokájának.

Köreinkben még arra is tippeltek, hogy a baráti csereüdültetések során NDK-s testvéreinknek ötölte ki egy leleményes konyhás néni Balaton akárhol. Aki tudja az igazságot, azonnal jelentkezzen, kutatási éhségünk nem csillapult.

wikipedia.org

Tény, hogy cikksorozatunk záró darabjára még inkább érvényes: nem a MIT, hanem a HOGYAN a lényeg. Reméljük, az eddigiekben kiderült: a legrémisztőbbnek tűnő menzás kutyulmányokból is lehet remek ételt kreálni. Ugyanakkor a hozzávalók előkelősége még nem garancia semmire, hiszen könnyű kacsamájból kacsamájpástétomot alkotni.

Az igazán nagy truváj az, ha a csirkemáj lényegül át észrevétlenül kacsamájszerű szubsztanciává – gyengébbek kedvéért: nem egészen a vendéglős átverésekre gondolunk -, és a sort folytathatnánk. Persze tudjuk, két alapvető iskola örök viaskodásának nyitunk teret ezzel a megállapítással, de mivel mi az egyszerű ételek nagyszerűvé tétele mellett köteleztük el magunkat, maradunk a hétköznapi összetevőknél és a pofonegyszerű elkészítésnél.

Nálunk a finomfőzelék alapja a zsenge karotta és a cukorborsó. Ha fás a répa és lisztes a borsó – netán konzervből akarjuk előbányászni – a megtévesztésig menzaihoz hasonló főzeléket kapunk. Főleg, ha még vaskos rántással is megküldjük. De most nem ez a cél. Hanem, hogy borsot törjünk azok orra alá, akik finnyáskodnak a finomfőzelék hallatán.

Hozzávalók:
fél kiló zsenge karotta
fél kiló zsenge cukorborsó (lehet mirelit is)
1 csokor petrezselyem
1 kanál vaj
1 kanál olaj
1 kanál liszt
3 kanál tej
só, őrölt bors

Elkészítés:
A kis kockákra vágott répát és borsót az olaj és a megolvasztott vaj keverékén enyhén megpároljuk. Ha a répa eresztett egy kis színt, és már nem vizes (ez a művelet nem több 8 - 10 percnél), rászórjuk a fűszereket és a lisztet. Addig kavargatjuk, míg majdnem odakap, akkor beleadjuk  az apróra vágott petrezselymet.

Néhány kört leírunk a fakanállal a lábosban, utána felöntjük annyi vízzel, ami nem lepi el teljesen, hanem a répakockák és a borsószemek kikandikálnak belőle. Rotyogtatjuk még pár percig, majd a néhány kanál tejet is hozzákavarjuk, amitől opálosan selymes lesz a színe és az állaga is.

A harmonikus látványt ne rontsuk el azzal, hogy ráncos bőrű baromfi virslit csapunk a tetejére tálaláskor. Ha feltétlenül feltétet is akarunk adni hozzá, inkább tálaljuk mellé, külön tányérra. Ajánljuk a natúr sertésszeletet, a rántott húst, a bundás kenyeret, vagy az egyszerű tükörtojást.

Ja, és még egy megjegyzés: elképzelhető, hogy aki Vegetához szokott, nem találja majd elég „ízesnek” ezt a finomfőzeléket, ezért lelke rajta: tegyen bele egy kanálka ételízesítőt. Tartósítószer, állományjavító és ízfokozó nélkül is készülnek már jóízű zöldségőrlemények.S tudjuk,vannak olyanok,akiknek egy kanálka cukor is belefér.

Ez lett volna a mi finom alapváltozatunk a finomfőzelékhez, amit például 40 fokos kánikulában még langyosan, kihűlve is szívesen kanalazunk. S most lássuk, mire vetemednek némely gasztroblogerek.

Itt van mindjárt Toma konyhája, amelyet egy ízhedonista festőművész visz. Ő is azt vallja, hogy óvodásként élete első csalódása a finomfőzelék volt, sehogy sem értette, miként lehet egy ilyen holmit finomnak nevezni. Uszkve 30 év múltán jött rá, hogy ez finom is lehet, csak a jelszó: nem rántás, hanem habarás!

Csirkehús alaplével, tejföllel, étkezési keményítővel. A só, bors, petrezselyem mellett tárkonnyal is fűszerez. Feltétnek rántott párizsi kosárkát (!), párolt csirkemellet ajánl. Kísérőnek pedig jóféle sauvignon blanc vagy zöldveltelini bort kortyol.

Gabojsza konyháján a finomfőzelékbe kevéske méz is kerül, mert szerinte az kell a zöldborsónak. Ő tejszínnel és natúr krémsajttal sűrít. Lila Füge is azok közé tartozik, akik hosszú évekig heverték ki a rántásgombócos menzafőzeléket, mire rászánták magukat, hogy kipróbálják otthon. Történetesen spárgaszezon volt, és maradék spárga krémleves virított a hűtőben.Ezzel kavart finomfőzeléket.

A végén még vajjal cirógatott, kakukkfűvel is ízesített és parmezános csirke fasírtot  gyártott hozzá. Chili&Vanilía meg medvehagyma viruláskor ütközött a finomfőzelékkel. Persze, hogy metélt bőven az alap zöldségekhez, de még a feltétként kínált bundáskenyeret is medvehagymás tojásba forgatta.

A pároláshoz zöldség alaplevet, a sűrítéshez ő is inkább étkezési keményítőt használ. Bátran fűszerez petrezselyem helyett korianderrel, friss gyömbérrel, sáfránnyal.

Mit mondhatnánk ezek után? Döntse el ki-ki maga, mennyire finom neki a finomfőzelék.