Szeptember 14. és 16. közt rendezik meg a Vajdahunyad várában a Szürkemarha Vigadalmat, ahol az érdeklődők helyben készült szürkemarha fogásokat is kóstolhatnak. A kézművesvásárral, koncertekkel, néptáncházzal, kézművesfoglalkozással és bábszínházzal is feltuningolt eseményen lesz főzőverseny, valamint húspiac, ahol szürkemarha húsából készült kolbászok, szalámik, sonkák és egyéb finomságok is megvásárolhatók lesznek, a belépés pedig ingyenes.

A középkorban egyébként legfőbb exportcikkünknek számított a szürkemarha. A német városokban például törvény mondta ki, hogy amikor megérkeznek a magyar gulyák a piacra, akkor máshonnan származó húst kimérni tilos, nehogy a kiváló minőségű, és ezért drága szürkemarhahús közé más is keveredjen.

A friss vágóáru saját lábán, olykor többezres gulyában érkezett Európa számos pontjára: Bécsbe, Nürnbergbe, Münchenbe, Strasbourgba, Velencébe. A 15. századtól a 18. századig tartott ez a nagy kivitel, de a 17. században volt a legnagyobb, évi átlagos létszámát 100 ezer darabra becsülik.

Aztán a tejigény növekedésével, az istállózó állattartás terjedésével az 1960-as években csaknem kihalt a faj: mindössze kétszáz szürkemarha maradt. Ma már egyre több gazda tenyészti húsáért, melynek különlegessége az állat ridegtartásában rejlik: tavasztól késő őszig a legelőn tartják, és télen is csak természetes takarmányt kap, tápot nem.

A szürkemarha húsa jóval kevesebb vizet tartalmaz a standard húsmarha fajtákénál, ezért kevésbé esik össze a főzés során, ráadásul száraz, finom rostú húsa minimális mennyiségű izmon belüli faggyút tartalmaz.