„Ne tedd túl népszerűvé Lajos bácsit, mert megszűnik az olcsó tokaji forrásunk – kérlel helyi barátunk, miután látja, buzgón jegyzeteljük a Hegyvidéki Borklubban kóstolót tartó, elképesztően agilis 80 éves borász, Terjék Lajos szavait. Az idős borász  saját állítása szerint az egész tokaji társadalommal szembe megy.S mára ő az egyetlen Tokajban, aki úgy készíti a borokat, mint ahogyan száz évvel ezelőtt tették a büszke ősök. Az acéltartályt ördögtől valónak tartja, és csak azért nem hivatkozik kénköves menykőre, mert a kénezésben sem igazán hisz.

A technológia lezülleszti az igazit?
Terjék Lajos lelkesítő előadásából megtudhatjuk, hogy a bor és a búza sumér eredetű szavak, valamint hogy már 1949-ben verspályázatot nyert örök érvényű művével, mely e nagybecsű sorral kezdődött: „Szeresd a szőlőt, mert a szőlőből lesz a bor”. Kulákként elkönyvelt szülei miatt kirúgták a Műegyetemről, de a Kertészeti Egyetemet végül elvégezhette, majd a Mádi Pincészet vezetője lett egy évtizedig. Aztán tanított a tokaji borokról alma materében, de a Gödöllői Egyetemen is. Nyugdíjazása után, az 1990-es évek elején kezdett családja tokaji birtokán bort termelni. Nem tagadja, lesújtó véleménye van a Hegyalján befektető külföldiekről, akik szerinte Sauternes-t akarnak csinálni Tokajból, és „lezüllesztik a francia technológiával az igazi tokajit” .Szerinte az ő termékeik alkalmatlanok a tokaji név viselésére. Elhangzik néhány obskúrus történet arról is, ki kinek játszott át tokaji birtokokat és mennyiért, de ezeket most inkább nem idéznénk.

Érthető, ha ezek után nagy kíváncsisággal várjuk a borait. Az első a sorban egy 2005-ös furmint, ami teljesen hagyományos eljárással készült. A színe szép, az alkoholja magas, de mindent átjár az oxidáltság. A borról már méterekről érezni, hogy fahordóban erjedt, és ez minden mást elnyom, felülír. Illatáról és ízéről csak akkor lehetne érdemben nyilatkozni, ha sikerülne áttörni az oxidációs falat, de ez asztaltársaságunknál senkinek sem megy. Majdnem ugyanígy járunk az 1998 óta fahordóban álló száraz szamorodnival is. Lajos bácsi szerint ennek a tételnek már rég meg kellett volna romlania, a bor azonban él, és kis forgatás után sherrys jegyeket is találunk benne. Az azonban tagadhatatlan, hogy mindegyik bornak van mélysége, textúrája, és az extrakt tartalma is elég magas.

Terjék Lajos, a hagyományőrző

I.N.

Keressük a szépséget
A 2008-as muskotályból készült szamorodninak gyönyörű, hársos-mézes-mázos-fügés már az illata is, és bár Terjék Lajos nem szereti ezt a fajtát, ez a tétel nagyon jól sikerült. Színe és íze is könnyed, a végén megbújó kesernyésség talán még kifejezetten érdekessé is teszi ezt a bort. Az este csúcsa a fordítás, ami könnyed lett, ámbár a hordó itt is kicsit ránehezedik a borra. Minden bizonnyal mi már a könnyedebb, nagyvilágibb aszúkat szerettük meg, ezért a 3 puttonyos hagyományosan súlyos, oxidált aszú nem tud meghatni. Igaz, az 1996-os 6 puttonyost kortyolva olyan sötét mélység nyílik meg, mint Mordorban, a gonosz Szauron birodalmában. Egy pillanatra felvillanyoz az 1972-es 6 puttonyos aszú, amelynek csodálatos a szerkezete, a sav gyönyörűen egyben tartotta a bort.De ismerni és kedvelni kell az old school tokajikat ahhoz, hogy igazán élvezni lehessen.

Terjék Lajos anekdotáival együtt kerek a kóstoló, de marad bennünk néhány „csepp” rossz érzés: bevalljuk, sokakkal egyetemben mi sem értjük Nicolas Joly biodinamikus borpápa számos italát vagy a Bollinger pezsgők bizonyos évjáratait, és így eleve lépéshátrányból indulunk. A túloxidáltság és néhány borhiba ezeknél a tételeknél a szakértők szerint hajszálnyira van csak a tudatos hagyományőrzésből fakadó megszállottságtól - vagy még annyira se. A Terjék-borokban nekünk elszántan kellett keresni a szépséget, és nem mindig találtuk meg.

Egy kispesti döntései Hegyalján
Sokkal könnyebb dolgunk volt Lenkey Géza boraival. A magát néha viccesen kispesti borásznak aposztrofáló Lenkey édesapja a határon túl is híres esztergályosmester, sikeres szilentblokk-specialista volt, akinek a gyermekei is besegítettek az üzletbe (Lenkeyék készítették például a Nemzeti Színház színpadmozgató szilentjeit). Egy munkatársa révén elkeveredett Hegyaljára, ahol az 1990-es évek végén megvásárolt 10 hektár szőlőt, majd egy műszerész pontosságával bortermelésbe kezdett. A papa halála után Géza vette át a mádi és bodrogkeresztúri munkálatok irányítását, 2002 óta a pincében, 2008 óta pedig a szőlőben is ő hozza meg a döntéseket.

Eleinte szigorú terméskorlátozással nagy száraz fehérekre fókuszált, de hat éve a bodrogkeresztúri dűlőkben enyhített a szigoron, így most könnyedebb borai is vannak. Gézának nincs borászvégzettsége, előbb karosszérialakatosnak tanult, később vendéglátós iskolát végzett. A borról való tudást pedig a környék mestereitől, Szepsy Istvántól, Áts Károlytól szerezte be. A nagy nevek mellett nem akar epigon lenni, mindig a saját útját keresi, és természetesen nem használ fajélesztőt. Munkájára már vagy tucatnyi budapesti étterem vevő, szakértők körében pedig legendásak lettek a Lenkey-borok.

Lenkey Géza a nagy fehérekre fókuszál

I. N.

A Maginot-vonalon innen
Tíz bort kóstoltunk végig, és ezek közül egyik sem közelítette meg a fentebb említett Maginot-vonalat, ami a természethűség és a borhibák között húzódik. Lenkey Géza borai kivétel nélkül mind elképesztően tiszták, némelyik illata úgy robban, mintha reduktív lenne, holott számos tétele csak hordót és palackot látott, acéltartályt nem. Először egy zempléni tájbort kóstoltunk, ami annak ellenére igazi tokaji, hogy cserszegi fűszeres, zalagyöngye, zengő, zenit, muscat ottonel és egy kis furmint van benne. A 2011-es Korai Örömök agresszív citrusai, virágos illata, ropogós savai Lenkey szerint attól ilyen tiszták, hogy kínosan ügyel a pince és a hordók szennyeződésmentességére, és csak ép szemeket szüretelnek ebbe a borba. Az eggyel korábbi évjáratnak megvoltak a savai, így nem kellett a „furminttámasz”. Ez kicsit acélosabb ital az előzőnél, de a savak már kerekebbek. A 2009-es kiadás még komplexebb, illatban, ízben ott van a jellegzetes és utánozhatatlan, gyönyörű tokaji kovaság.

Lenkey Gézáról még azt kell tudni, hogy önsorsrontó módon türelmes. Ha úgy érzi, érdemes palackozni, palackozni kezd. Ha úgy érzi, megérett a palackban a bor, piacra dobja. Számára tökéletesen mindegy, hogy mennyi idő telik el menetközben. Vannak 2004-es tételei, amelyek még mindig nem kerültek piacra, mert szerinte még nem tartanak ott.

Trendi és barátságos
A 2011-es Fecsegő (furmint-hárslevelű) azonban már kapható. Ennek egy része acéltartályban erjedt, szerintünk ez a bor Tokaj barátságos arca. Ha az ifjúságot Tokajra szeretnénk szoktatni, feltétlenül ezzel kezdjük, könnyen értelmezhető, sőt, megkockáztatjuk, trendi bor lehet ez, még kertévés celebek is élvezettel fogyaszthatják. A magnum palackban forgalmazott Az élet szép 2011-ből még éppen száraz, botritiszes fürtöket is szüreteltek bele, ez Tokaj behízelgő, de már ütősebb arca. Illatban, ízben komplexebb, gyönyörű bor.
A 2007-es hársos jegyekben tobzódó sárgamuskotály értő tettestársunk,a Vendéglátás főszerkesztője szerint a fajta igazi egyéniségét hozza, nem olyan, amilyenné tenni szokták a piacérzékeny borászok, hanem a sárgamuskotály titkolt, valós identitása. Az utolsó tételek is megkapóak, a 2005-ös szamorodnis jellegű száraz furmint, és az unokaöcsről elnevezett 2008-as Dárius. A furmint-hárslevelű házasítás három és fél év palackérlelés után tavaly decemberben debütált, és a kóstolótársak egybehangzó véleménye szerint eddigi életünk legkülönösebb tokaji édesbora. A Dárius ugyanis az érezhető cukor és behízelgő felszíni modor mellett tökéletesen megtartotta a kövességét, a kovásságát, és a citrusokra már-már a whiskyket idéző füstfelhő telepedett. A budapesti Mák Bisztróban sós csokitorta mellé ajánlják, és ha valamit bánunk az este folyamán, az kizárólag az, hogy nem tudtuk azonnal mellé kóstolni a desszertet.
Hazafelé a hegyaljai kóstolóból nekünk már megvolt a válaszunk, de inkább azt mondjuk,
ki-ki döntse el: ha választani kellene Terjék Lajos színtiszta hagyományőrzése
és Lenkey Géza tradíciókra építkező útkeresése között, melyikre voksolna.