Valószínűleg a tea rejtélyes bosszúja, hogy a világ kedvenc italának címétől őt megfosztó kávéval szemben nevet adott a süteményeknek, mivel teasütemény van, de kávésütemény nincs. Van viszont kávés sütemény, ellenben nincs teás sütemény. Próbálkozások ugyan akadnak, de a tea az apró vagy nagy süteményekben nem tudja azt a kellemesen krémes, mégis átható illatot produkálni, amit a kávé minden nehézség nélkül produkál. Ugyanakkor a kávés aprósütiket is gond nélkül leteasüteményezik, s ezzel végképp sikerült összekuszálni a képet.

Maradjunk tehát annyiban, hogy a kávé remekül megtűri maga mellett az aprósüteményeket, kiváltképp a kávésakat – ennyi részrehajlás igazán elnézhető neki –, s még azt sem bánja, ha teasüteménynek nevezik. Jöhetnek a kistányérra az olyan klasszikus édes apróságok, mint a madleine, a financier (francia  teasütemény, mandulaliszttel, darált mandulával készül), a macaron, vagy akár a moszkauer ( grillázs ropogós csokoládé lapocskák). Kakukktojás a sorban, de feltétlen meg kell említenünk a marmort is, ami nem éppen csak  egy falatnyi gyönyör: a németeket, akik előszeretettel isznak hosszú kávékat, nem nagyon izgatja, hogy tea-vagy kávésüteménynek nevezzük-e kedvenc marmorjukat, ami így elsőre elég titokzatosan hangzik de nem más, mint a márványkalács. 

Mi most maradunk az apró, egy-két harapással eltűntethető kis édességek mellett, így egy kávés madeleine-t ajánlunk, amit kis melasszal tettünk még izgatóbbá, hiszen a melasz súlyos, karamelles édeskeserűje szépen illik a kávé keserédeséhez. A mokkás muffin pedig  olyan, mint egy tejpöttyel díszített eszpresszó macchiató, még a méretében is.

Megjegyzés: pontosan tudjuk, hogy a franciák büszke madeleine-jébe az eredeti receptek szerint nem kell sem angolos melasz, sem olaszos kávé, ezzel kegyvesztett alakok lennénk bármelyik francia uralkodó udvarában, de mivel mostanában nem állunk királyi szolgálatban, megkockáztatjuk a madeleine nemzetköziesítését. Aki momentán nem akar francia udvaronc lenni, az bátran készítse el. A melasz mellé barnavaj, azaz beurre noisette is került bele, ezzel valamennyire visszabillent a mérleg nyelve a franciák felé.

Marton Levente

Kávés-melaszos madeleine

150 g liszt, átszitálva

100 g olvasztott, és kissé lehűtött vaj

100 g barnacukor

3 tojás

1 kis csésze erős eszpresszó (5-6 evőkanálnyi)
1 evőkanál melasz
(nem szükséges, de aki levegősebb textúrára vágyik, adjon hozzá egy kiskanál sütőport is)

1. Először is a mogyorós illatú és színű beurre noisette-et készítsük el: közepes lángon olvasszuk fel a vajat, és forrósítsuk, időnként megkevergetve, 8-10 percig. Ennyi idő alatt a vaj szilárd részecskéi barnulásnak indulnak. Amikor már tényleg mogyoróbarna – és nem bakacsinfekete! –, akkor vegyük le a tűzről, szűrjük le, és hagyjuk hűlni. Kanalazzuk hozzá a melaszt – ennek kissé sűrű textúrája szépen felolvad a vaj hőjétől.

2. A tojásokat a cukorral 5-6 perc alatt verjük habosra egy elektromos keverőben. Lassan öntsük hozzá a barnított vajjal elvegyített melaszt, és alacsony fordulatszámon fél perc alatt keverjük össze.

3. Szintén fél perc alatt keverjük bele a lisztet (és ha használunk, a sütőport) meg a kávét, majd osszuk szét a madeleine-formákban – kevesebb mint egy evőkanálnyi massza/forma.

200 fokos sütőben 10 perc kell neki. Ebből a mennyiségbő kb. 15-20 darab kis süteményünk lesz.

Marton Levente

 Mokkás minimuffin

2 evőkanál instant kávé (erősebb fajta)

1 evőkanál forró víz

125 g cukor

120 g liszt

120 g puha vaj
2 tojás

1 csomag sütőpor

1-2 evőkanál tej

A mázhoz:

150 g porcukor
1-2 evőkanál eszpresszó

1. Az instant kávét oldjuk fel a forró vízben.
A sütőt melegítsük 200 fokra.
A tészta összes többi hozzávalóját tegyük tálba, és elektromos habverővel keverjük homogén masszává. A végén alaposan keverjük bele a feloldott kávét.

2. A lágy tésztát – mert ilyet kell kapnunk, szinte folyósat, s ha nem ilyen, akkor adjunk még hozzá 1-2 evőkanál tejet – kanalazzuk egy minimuffin-sütő papírkosárkákkal kibélelt mélyedéseibe. 14-16 perc elég neki a sütőben, nem baj, ha kissé nedves-puha marad.

3. Készítsük el a mázat: az átszitált, csomómentes – ennek tényleg csomómentesnek kell lennie – porcukrot keverjük lassan folyó masszává a kávéval, s a sűrű karamellszínű mázzal díszítsük a muffinokat.