Éppen utána akartunk nézni egy-két halleves receptnek, annyira ízlett az ebéd. De megelőztek. 

Varjú Viktor séf hallevese - Vendéglő a KisBíróhoz

Gy.Zs.

 Társaságunk egyik tagjától még aznap este levél érkezett, amit most a rovat karácsonyfája alá teszünk.

„Néhány éve, mikor a karácsonyi vacsora nálunk volt (testvéremékkel évente váltogatjuk, egyszer nálunk, egyszer őnáluk), azt gondoltam ki, hogy isteni pontypörkölt lesz csuszatésztával. Igen ám, de ahhoz nem megy a halászlé, mert az már önmagában is egy komplett étel, utána csak egy könnyű valami, vagy a hagyományos túrós csusza illik. Törtem a fejem – miért ragaszkodunk mindig a halászléhez?! A franciáknak például a tengermellékeken százféle  hallevesük van. No, majd én csinálok egy százegyediket – fejből. Nem keresgéltem recepteket, csak úgy összeraktam.

Valahogy így:

1. Oliva olajon megpárolom az apró kockára vágott zöldségeket, úgymint: sárgarépa, gyökér, némi zeller, vagy zellerszár.
2. A hal szeleteit félreteszem a pörköltnek, fejét-farkát és uszonyait hagymával, fokhagymával, babérlevéllel, tárkonnyal és rozmaringgal „manccsá” főzöm (ez anyukám-féle kifejezés). Ha van még friss paprika, paradicsom, azt is dobok bele (vagy lefagyasztottat). Majd átpasszírozom és ezzel öntöm fel a megpárolt zöldségeket.
3. Só, őrölt bors bele, és egy hekkfilé csíkokra vágva (ez volt itthon akkor), de bármelyik hal jó, ami nem szálkás, egy-két marék rák, vagy kagyló is kitűnő bele.
4. Összerottyantom, végezetül tejföllel behabarom, és mikor már kész,fél citrom levét belecsurgatom. A tetejét tálalás előtt bőven megszórom petrezselyemmel.

    A vacsoránál igencsak izgultam, mert az öcsém vérbeli vendéglátós. De a teszt sikerült, nagyon ízlett neki!”

   / A recept Szántó Máriától /

    Utóírat: ha mégis ragaszkodnának a hagyományos halászléhez, akkor tessék rovatunk egyik legnépszerűbb receptjét elővenni.